Volt, nincs, fene bánja (Az ifjúsági film kalandjai)

szerző
Ifj. Szabó Zoltán
publikálva
1996/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vili a varázslat, piri a parádé, csilicsalamádé hipp és hopp! Emlékszik még valaki Csilicsala bácsi varázslataira? Nem csak könyvben, hanem filmen is sikert arattak. Ez már a múlt. Csilicsala bácsi vagy valaki más a hazai mozikból kivarázsolta a gyerekeknek és ifjaknak szánt magyar alkotásokat.

Igaz, az Egy indián Párizsban bemutatójára Budapestre látogató francia rendező,

Hervé Palud

is azt mondta, a Házibuli óta nem született jó ifjúsági vígjáték francia színekben, a piacot a tengerentúli filmek uralják.

Pedig A hetedik testvér című rajzfilm sikere - közel hatvanezer néző annak ellenére, hogy sokáig csak egy moziban és mindössze hetente egy előadásban juthattak hozzá a legifjabb filmrajongók - jelzi, érdemes lenne jobban figyelni a közönségigényre. Bár kétségtelen, hogy a klasszikus technikával készülő igényes rajzfilmek olyan anyagi terhet jelentenek, amire csupán négy-öt évente tud magyar produkció vállalkozni. A forgalmazók szerint nem is érdemes a szó technikai és esztétikai értelmében is olcsó távol-keleti dömpingáruval, illetve a nagy amerikai társaságokkal felvennünk a versenyt. A mi helyünk az egyedi kézművesmunka piacán van, négy-öt évente egyszer.

Más lehetőségek lennének a tizenéveseknek szóló játékfilmeknél. Csakhogy nagyjából a Szerelem első vérig után szakadt meg a sor. A második vér már fáradtabb volt, a Szerelmes szívekről inkább ne emlékezzünk meg. Azóta elvétve kerül magyar ifjúsági film a mozikba.

Szomjas György

rendező, a Magyar Film és Tévéművészek Szövetsége Játékfilm szakosztályának vezetője szerint azért fogytak el a piacról a hazai ifjúsági művek, mert míg régen a kézi vezérléses irányítás igyekezett bizonyos kultúrpolitikai feladatokat kipipálni, addig most az állami támogatás demokratikus, pályázati elosztása idején senki nem tereli a rendezőket kijelölt feladatok irányába. A rendezők pedig életművüket próbálják építgetni, amibe gyerekfilmek nem férnek bele. A Magyar Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriumának elnöke,

Lengyel László

sarkosabban fogalmaz. Szerinte a magyar filmkészítők nem akarnak és nem tudnak ehhez a korosztályhoz szólni.

Lengyel szerint a nagy generáció rendezőinek egészen mást jelent a gyermek- és ifjúkor. Megpróbálják felidézni a hatvanas-hetvenes éveket, ami viszont a mai fiataloknak semmit nem mond. Olyan típusú szórakoztató filmeket, amilyenek az Egyesült Államokból jönnek, nem akarnak csinálni, de ha megpróbálják, akkor sem sikerül. Két nagyjátékfilm között ugyan sokan reklámok, klipek készítésével keresik a kenyerüket, de éppen ezért ezt a képi világot nem szeretik. Ha nagyjátékfilmes lehetőséghez jutnak, akkor "művészek" kívánnak lenni. Annyira kerülik a sablonokat, hogy görcsös igyekezetükben ellenközhelyekbe esnek. A másik probléma, hogy a magyar rendezők a gyerekekkel filozofálni akarnak, és a próbálkozásnak általában tragikus a végeredménye. Az elmúlt öt évben alig-alig akadt támogatásra érdemes forgatókönyv, bár a kuratóriumi elnök állítja, igyekeztek noszogatni a rendezőket. Ebbe a kategóriába sorolható Tóth Eszter Nyomkereső és Rózsa János Jó éjt, királyfi című filmje. A játékfilmes kuratórium elnöke némi jóindulattal itt (pontosabban úgynevezett családi filmként) tartja számon a Sose halunk meg című Koltai Róbert-munkát és Bujtor István premierjét, a A három testőr Afrikábant.

Közben a regionális és kábeltévéknél megjelentek a kis költségvetésű, néha pályán kívülről érkezők produkciói is, hiszen ezeknek a csatornáknak nagy a filméhsége. A Szív TV-n sugárzott, majdnem teljesen amatőr produkció, a Céltalan célok hétköznapi ismétlésekor is háromszázhetvenezres nézőszámot produkált. A stáb már el is készítette a Szív megbízásából újabb művét. A Próba - szerelem tizenkétszer huszonöt percben várja hamarosan a nézőket. A professzionális analóg pár Koltai Róbert Sose halunk meg-je és a Patika sorozat.

A Sose halunk meg producere,

Barbalits Péter

most éppen Gothár Péter Jancsi és Juliskája körül bábáskodik. Szerinte a központi kérdés ebben az esetben is az állami televízió szerepe. A BBC, a Channel 4 év elején összehívja a producereket, és közli, hogy a következő időszakban x számú vígjátékra, y kosztümös filmre, z gyerekfilmre, w krimire tart igényt. Barbalits hiányolja ezt a fajta központi irányítást. Itt és most a producerek, filmgyártó cégek saját jószántukból, áldozatkészségükből vállalkoznak arra, hogy különféle területek irányába nyissanak. A Jancsi és Juliska forgatókönyvét többek között az a beszélgetés is megelőzte, amelyben producer és rendező - egyformán többgyermekes szülők - kicserélték tapasztalataikat a Cartoon Network borzalmairól.

Természetesen a játékfilmekre is igaz, hogy a gyerekeknek vagy gyerekeknek is szóló művek nagyon költségesek. A fiatalok ma már születésük pillanatától látják a mozgóképet, hozzászoknak a profi vágáshoz, a pergő ritmushoz, a tökéletes trükkökhöz. A Jancsi és Juliskában (amelyet alkotói óvatosan családi filmként aposztrofálnak, hiszen legalább annyira a felnőtteknek is szól majd) például néhány trükk annyiba kerül, mint egy kisebb film teljes költségvetése. Ezért ilyen nagyszabású produkció csak többcsatornás támogatással, nemzetközi szponzori pénzekkel jöhet létre.

És természetesen a televízió közreműködésével. Csakhogy jelen pillanatban a Magyar Televízióban mindenki az rt-vé való átalakulással, saját pozíciójának bizonytalanságával, a várható széliránnyal van elfoglalva. Érthető, hogy a produkció nem marad más, mint a Xénia-láz. Ez minden őrültséget megmagyaráz.

Ifj. Szabó Zoltán


Nézőszámok az elmúlt évekből

Flipper - amerikai (jelenleg is fut), 65 ezer néző

A hetedik testvér - magyar, 60 ezer néző

Egy indián Párizsban - francia, 55 ezer néző

Sose halunk meg - magyar, 250 ezer néző

Jó éjt, királyfi - magyar, 14 ezer néző

Télapu - amerikai, 255 ezer néző

Reszkessetek, betörők II. - amerikai, 425 ezer néző

Pocahontas - amerikai, 370 ezer néző

Az oroszlánkirály - amerikai, 775 ezer néző


A Magyar Mozgókép Alapítvány gyártási és forgalmazási támogatása

Jó éjt, királyfi - Csomagterven belül, nem kiemelve, összesen 21 millió forint az MMA-tól, 12 millió az MTV-től, forgalmazói támogatás 1993-ban 0,5 millió előleg, 1994-ben 0,9 millió

Nyomkeresők - 20 millió, forgalmazói támogatás 600 ezer

Szerelmes szívek - Gyártásra nincs adat, forgalmazói támogatás 1,2 millió

Sose halunk meg - Az MMA-tól 14,9 millió, forgalmazói és videókiadási támogatás 1992-ben 0,5 millió, 1993-ban 0,4 millió

Igaz, az Egy indián Párizsban bemutatójára Budapestre látogató francia rendező,

Hervé Palud

is azt mondta, a Házibuli óta nem született jó ifjúsági vígjáték francia színekben, a piacot a tengerentúli filmek uralják.

Pedig A hetedik testvér című rajzfilm sikere - közel hatvanezer néző annak ellenére, hogy sokáig csak egy moziban és mindössze hetente egy előadásban juthattak hozzá a legifjabb filmrajongók - jelzi, érdemes lenne jobban figyelni a közönségigényre. Bár kétségtelen, hogy a klasszikus technikával készülő igényes rajzfilmek olyan anyagi terhet jelentenek, amire csupán négy-öt évente tud magyar produkció vállalkozni. A forgalmazók szerint nem is érdemes a szó technikai és esztétikai értelmében is olcsó távol-keleti dömpingáruval, illetve a nagy amerikai társaságokkal felvennünk a versenyt. A mi helyünk az egyedi kézművesmunka piacán van, négy-öt évente egyszer.

Más lehetőségek lennének a tizenéveseknek szóló játékfilmeknél. Csakhogy nagyjából a Szerelem első vérig után szakadt meg a sor. A második vér már fáradtabb volt, a Szerelmes szívekről inkább ne emlékezzünk meg. Azóta elvétve kerül magyar ifjúsági film a mozikba.

Szomjas György

rendező, a Magyar Film és Tévéművészek Szövetsége Játékfilm szakosztályának vezetője szerint azért fogytak el a piacról a hazai ifjúsági művek, mert míg régen a kézi vezérléses irányítás igyekezett bizonyos kultúrpolitikai feladatokat kipipálni, addig most az állami támogatás demokratikus, pályázati elosztása idején senki nem tereli a rendezőket kijelölt feladatok irányába. A rendezők pedig életművüket próbálják építgetni, amibe gyerekfilmek nem férnek bele. A Magyar Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriumának elnöke,

Lengyel László

sarkosabban fogalmaz. Szerinte a magyar filmkészítők nem akarnak és nem tudnak ehhez a korosztályhoz szólni.

Lengyel szerint a nagy generáció rendezőinek egészen mást jelent a gyermek- és ifjúkor. Megpróbálják felidézni a hatvanas-hetvenes éveket, ami viszont a mai fiataloknak semmit nem mond. Olyan típusú szórakoztató filmeket, amilyenek az Egyesült Államokból jönnek, nem akarnak csinálni, de ha megpróbálják, akkor sem sikerül. Két nagyjátékfilm között ugyan sokan reklámok, klipek készítésével keresik a kenyerüket, de éppen ezért ezt a képi világot nem szeretik. Ha nagyjátékfilmes lehetőséghez jutnak, akkor "művészek" kívánnak lenni. Annyira kerülik a sablonokat, hogy görcsös igyekezetükben ellenközhelyekbe esnek. A másik probléma, hogy a magyar rendezők a gyerekekkel filozofálni akarnak, és a próbálkozásnak általában tragikus a végeredménye. Az elmúlt öt évben alig-alig akadt támogatásra érdemes forgatókönyv, bár a kuratóriumi elnök állítja, igyekeztek noszogatni a rendezőket. Ebbe a kategóriába sorolható Tóth Eszter Nyomkereső és Rózsa János Jó éjt, királyfi című filmje. A játékfilmes kuratórium elnöke némi jóindulattal itt (pontosabban úgynevezett családi filmként) tartja számon a Sose halunk meg című Koltai Róbert-munkát és Bujtor István premierjét, a A három testőr Afrikábant.

Közben a regionális és kábeltévéknél megjelentek a kis költségvetésű, néha pályán kívülről érkezők produkciói is, hiszen ezeknek a csatornáknak nagy a filméhsége. A Szív TV-n sugárzott, majdnem teljesen amatőr produkció, a Céltalan célok hétköznapi ismétlésekor is háromszázhetvenezres nézőszámot produkált. A stáb már el is készítette a Szív megbízásából újabb művét. A Próba - szerelem tizenkétszer huszonöt percben várja hamarosan a nézőket. A professzionális analóg pár Koltai Róbert Sose halunk meg-je és a Patika sorozat.

A Sose halunk meg producere,

Barbalits Péter

most éppen Gothár Péter Jancsi és Juliskája körül bábáskodik. Szerinte a központi kérdés ebben az esetben is az állami televízió szerepe. A BBC, a Channel 4 év elején összehívja a producereket, és közli, hogy a következő időszakban x számú vígjátékra, y kosztümös filmre, z gyerekfilmre, w krimire tart igényt. Barbalits hiányolja ezt a fajta központi irányítást. Itt és most a producerek, filmgyártó cégek saját jószántukból, áldozatkészségükből vállalkoznak arra, hogy különféle területek irányába nyissanak. A Jancsi és Juliska forgatókönyvét többek között az a beszélgetés is megelőzte, amelyben producer és rendező - egyformán többgyermekes szülők - kicserélték tapasztalataikat a Cartoon Network borzalmairól.

Természetesen a játékfilmekre is igaz, hogy a gyerekeknek vagy gyerekeknek is szóló művek nagyon költségesek. A fiatalok ma már születésük pillanatától látják a mozgóképet, hozzászoknak a profi vágáshoz, a pergő ritmushoz, a tökéletes trükkökhöz. A Jancsi és Juliskában (amelyet alkotói óvatosan családi filmként aposztrofálnak, hiszen legalább annyira a felnőtteknek is szól majd) például néhány trükk annyiba kerül, mint egy kisebb film teljes költségvetése. Ezért ilyen nagyszabású produkció csak többcsatornás támogatással, nemzetközi szponzori pénzekkel jöhet létre.

És természetesen a televízió közreműködésével. Csakhogy jelen pillanatban a Magyar Televízióban mindenki az rt-vé való átalakulással, saját pozíciójának bizonytalanságával, a várható széliránnyal van elfoglalva. Érthető, hogy a produkció nem marad más, mint a Xénia-láz. Ez minden őrültséget megmagyaráz.

Ifj. Szabó Zoltán

Az Új Művészet 1996/10 számának tartalma

Ezerkilencszázötvenhat

Karátson Gábor: A negyvenedik év

Sümegi György: A rajzolt 1956

Sümegi György: Forradalmi szvit. Beszélgetés Szántó Piroskával

Boros Géza: "Népek Krisztusa, Magyarország"

Elrabolt műkincsek

Mravik László: Hányszor megmentve? Hadifogságban lévő kulturális örökségünkről I. rész

Magyar piktúra

Szinyei Merse Anna: Fél évszázad festészete. A magyar realista és plein-air festészet nyugat-európai sikersorozata

Múzeumportré

P. Szabó Ernő: Ahol a folyók találkoznak. Modern művészeti múzeum Passauban

FölDényi F. László: Gross-Bettelheim Jolán kiállítása

Műhely

Wehner Tibor: A valóság látomássá válása. Hegedűs Morgan (1953-1990) képei

Kiállítás

Nagy Zoltán: Festő Janus-arccal. Bak Imre kiállítása

Babarczy Eszter: Magánmitológiák. El Kazovszkij és Kelemen Károly kiállítása

Simkó István: Szerek. A Drog című kiállítás a Bartók 32 Galériában

P. Szabó Ernő: Vándorúton. A Magyar Művészetért az ezredfordulón

Café Miró

Bojár Iván András: A nagykorúsodás találkahelye

Kutatás

Prohászka László: Pátzay és Klebersberg, avagy egy emlékműterv utóélete

Kiállítási körkép

Kováts Albert kiállítása, Nemsics Antal kiállítása, Liget Galéria Almanach, Méhes Lóránt képei, Három művész Nagybányáról, Eszik Lajos kiállítása, Gulyás Gyula rajzai és kisbronzai, Csató György képei

Könyvszemle

Bohár András: Kétféle meditáció

Mezei Árpád: Elmélkedések a művészetről

Hazai és külföldi kiállítások, Vita

szerző
Ifj. Szabó Zoltán
publikálva
1996/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...