Igaz, az Egy indián Párizsban bemutatójára Budapestre látogató francia rendező,
Hervé Palud
is azt mondta, a Házibuli óta nem született jó ifjúsági vígjáték francia színekben, a piacot a tengerentúli filmek uralják.
Pedig A hetedik testvér című rajzfilm sikere - közel hatvanezer néző annak ellenére, hogy sokáig csak egy moziban és mindössze hetente egy előadásban juthattak hozzá a legifjabb filmrajongók - jelzi, érdemes lenne jobban figyelni a közönségigényre. Bár kétségtelen, hogy a klasszikus technikával készülő igényes rajzfilmek olyan anyagi terhet jelentenek, amire csupán négy-öt évente tud magyar produkció vállalkozni. A forgalmazók szerint nem is érdemes a szó technikai és esztétikai értelmében is olcsó távol-keleti dömpingáruval, illetve a nagy amerikai társaságokkal felvennünk a versenyt. A mi helyünk az egyedi kézművesmunka piacán van, négy-öt évente egyszer.
Más lehetőségek lennének a tizenéveseknek szóló játékfilmeknél. Csakhogy nagyjából a Szerelem első vérig után szakadt meg a sor. A második vér már fáradtabb volt, a Szerelmes szívekről inkább ne emlékezzünk meg. Azóta elvétve kerül magyar ifjúsági film a mozikba.
Szomjas György
rendező, a Magyar Film és Tévéművészek Szövetsége Játékfilm szakosztályának vezetője szerint azért fogytak el a piacról a hazai ifjúsági művek, mert míg régen a kézi vezérléses irányítás igyekezett bizonyos kultúrpolitikai feladatokat kipipálni, addig most az állami támogatás demokratikus, pályázati elosztása idején senki nem tereli a rendezőket kijelölt feladatok irányába. A rendezők pedig életművüket próbálják építgetni, amibe gyerekfilmek nem férnek bele. A Magyar Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriumának elnöke,
Lengyel László
sarkosabban fogalmaz. Szerinte a magyar filmkészítők nem akarnak és nem tudnak ehhez a korosztályhoz szólni.
Lengyel szerint a nagy generáció rendezőinek egészen mást jelent a gyermek- és ifjúkor. Megpróbálják felidézni a hatvanas-hetvenes éveket, ami viszont a mai fiataloknak semmit nem mond. Olyan típusú szórakoztató filmeket, amilyenek az Egyesült Államokból jönnek, nem akarnak csinálni, de ha megpróbálják, akkor sem sikerül. Két nagyjátékfilm között ugyan sokan reklámok, klipek készítésével keresik a kenyerüket, de éppen ezért ezt a képi világot nem szeretik. Ha nagyjátékfilmes lehetőséghez jutnak, akkor "művészek" kívánnak lenni. Annyira kerülik a sablonokat, hogy görcsös igyekezetükben ellenközhelyekbe esnek. A másik probléma, hogy a magyar rendezők a gyerekekkel filozofálni akarnak, és a próbálkozásnak általában tragikus a végeredménye. Az elmúlt öt évben alig-alig akadt támogatásra érdemes forgatókönyv, bár a kuratóriumi elnök állítja, igyekeztek noszogatni a rendezőket. Ebbe a kategóriába sorolható Tóth Eszter Nyomkereső és Rózsa János Jó éjt, királyfi című filmje. A játékfilmes kuratórium elnöke némi jóindulattal itt (pontosabban úgynevezett családi filmként) tartja számon a Sose halunk meg című Koltai Róbert-munkát és Bujtor István premierjét, a A három testőr Afrikábant.
Közben a regionális és kábeltévéknél megjelentek a kis költségvetésű, néha pályán kívülről érkezők produkciói is, hiszen ezeknek a csatornáknak nagy a filméhsége. A Szív TV-n sugárzott, majdnem teljesen amatőr produkció, a Céltalan célok hétköznapi ismétlésekor is háromszázhetvenezres nézőszámot produkált. A stáb már el is készítette a Szív megbízásából újabb művét. A Próba - szerelem tizenkétszer huszonöt percben várja hamarosan a nézőket. A professzionális analóg pár Koltai Róbert Sose halunk meg-je és a Patika sorozat.
A Sose halunk meg producere,
Barbalits Péter
most éppen Gothár Péter Jancsi és Juliskája körül bábáskodik. Szerinte a központi kérdés ebben az esetben is az állami televízió szerepe. A BBC, a Channel 4 év elején összehívja a producereket, és közli, hogy a következő időszakban x számú vígjátékra, y kosztümös filmre, z gyerekfilmre, w krimire tart igényt. Barbalits hiányolja ezt a fajta központi irányítást. Itt és most a producerek, filmgyártó cégek saját jószántukból, áldozatkészségükből vállalkoznak arra, hogy különféle területek irányába nyissanak. A Jancsi és Juliska forgatókönyvét többek között az a beszélgetés is megelőzte, amelyben producer és rendező - egyformán többgyermekes szülők - kicserélték tapasztalataikat a Cartoon Network borzalmairól.
Természetesen a játékfilmekre is igaz, hogy a gyerekeknek vagy gyerekeknek is szóló művek nagyon költségesek. A fiatalok ma már születésük pillanatától látják a mozgóképet, hozzászoknak a profi vágáshoz, a pergő ritmushoz, a tökéletes trükkökhöz. A Jancsi és Juliskában (amelyet alkotói óvatosan családi filmként aposztrofálnak, hiszen legalább annyira a felnőtteknek is szól majd) például néhány trükk annyiba kerül, mint egy kisebb film teljes költségvetése. Ezért ilyen nagyszabású produkció csak többcsatornás támogatással, nemzetközi szponzori pénzekkel jöhet létre.
És természetesen a televízió közreműködésével. Csakhogy jelen pillanatban a Magyar Televízióban mindenki az rt-vé való átalakulással, saját pozíciójának bizonytalanságával, a várható széliránnyal van elfoglalva. Érthető, hogy a produkció nem marad más, mint a Xénia-láz. Ez minden őrültséget megmagyaráz.
Ifj. Szabó Zoltán
Nézőszámok az elmúlt évekből
Flipper - amerikai (jelenleg is fut), 65 ezer néző
A hetedik testvér - magyar, 60 ezer néző
Egy indián Párizsban - francia, 55 ezer néző
Sose halunk meg - magyar, 250 ezer néző
Jó éjt, királyfi - magyar, 14 ezer néző
Télapu - amerikai, 255 ezer néző
Reszkessetek, betörők II. - amerikai, 425 ezer néző
Pocahontas - amerikai, 370 ezer néző
Az oroszlánkirály - amerikai, 775 ezer néző
A Magyar Mozgókép Alapítvány gyártási és forgalmazási támogatása
Jó éjt, királyfi - Csomagterven belül, nem kiemelve, összesen 21 millió forint az MMA-tól, 12 millió az MTV-től, forgalmazói támogatás 1993-ban 0,5 millió előleg, 1994-ben 0,9 millió
Nyomkeresők - 20 millió, forgalmazói támogatás 600 ezer
Szerelmes szívek - Gyártásra nincs adat, forgalmazói támogatás 1,2 millió
Sose halunk meg - Az MMA-tól 14,9 millió, forgalmazói és videókiadási támogatás 1992-ben 0,5 millió, 1993-ban 0,4 millió
Igaz, az Egy indián Párizsban bemutatójára Budapestre látogató francia rendező,
Hervé Palud
is azt mondta, a Házibuli óta nem született jó ifjúsági vígjáték francia színekben, a piacot a tengerentúli filmek uralják.
Pedig A hetedik testvér című rajzfilm sikere - közel hatvanezer néző annak ellenére, hogy sokáig csak egy moziban és mindössze hetente egy előadásban juthattak hozzá a legifjabb filmrajongók - jelzi, érdemes lenne jobban figyelni a közönségigényre. Bár kétségtelen, hogy a klasszikus technikával készülő igényes rajzfilmek olyan anyagi terhet jelentenek, amire csupán négy-öt évente tud magyar produkció vállalkozni. A forgalmazók szerint nem is érdemes a szó technikai és esztétikai értelmében is olcsó távol-keleti dömpingáruval, illetve a nagy amerikai társaságokkal felvennünk a versenyt. A mi helyünk az egyedi kézművesmunka piacán van, négy-öt évente egyszer.
Más lehetőségek lennének a tizenéveseknek szóló játékfilmeknél. Csakhogy nagyjából a Szerelem első vérig után szakadt meg a sor. A második vér már fáradtabb volt, a Szerelmes szívekről inkább ne emlékezzünk meg. Azóta elvétve kerül magyar ifjúsági film a mozikba.
Szomjas György
rendező, a Magyar Film és Tévéművészek Szövetsége Játékfilm szakosztályának vezetője szerint azért fogytak el a piacról a hazai ifjúsági művek, mert míg régen a kézi vezérléses irányítás igyekezett bizonyos kultúrpolitikai feladatokat kipipálni, addig most az állami támogatás demokratikus, pályázati elosztása idején senki nem tereli a rendezőket kijelölt feladatok irányába. A rendezők pedig életművüket próbálják építgetni, amibe gyerekfilmek nem férnek bele. A Magyar Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriumának elnöke,
Lengyel László
sarkosabban fogalmaz. Szerinte a magyar filmkészítők nem akarnak és nem tudnak ehhez a korosztályhoz szólni.
Lengyel szerint a nagy generáció rendezőinek egészen mást jelent a gyermek- és ifjúkor. Megpróbálják felidézni a hatvanas-hetvenes éveket, ami viszont a mai fiataloknak semmit nem mond. Olyan típusú szórakoztató filmeket, amilyenek az Egyesült Államokból jönnek, nem akarnak csinálni, de ha megpróbálják, akkor sem sikerül. Két nagyjátékfilm között ugyan sokan reklámok, klipek készítésével keresik a kenyerüket, de éppen ezért ezt a képi világot nem szeretik. Ha nagyjátékfilmes lehetőséghez jutnak, akkor "művészek" kívánnak lenni. Annyira kerülik a sablonokat, hogy görcsös igyekezetükben ellenközhelyekbe esnek. A másik probléma, hogy a magyar rendezők a gyerekekkel filozofálni akarnak, és a próbálkozásnak általában tragikus a végeredménye. Az elmúlt öt évben alig-alig akadt támogatásra érdemes forgatókönyv, bár a kuratóriumi elnök állítja, igyekeztek noszogatni a rendezőket. Ebbe a kategóriába sorolható Tóth Eszter Nyomkereső és Rózsa János Jó éjt, királyfi című filmje. A játékfilmes kuratórium elnöke némi jóindulattal itt (pontosabban úgynevezett családi filmként) tartja számon a Sose halunk meg című Koltai Róbert-munkát és Bujtor István premierjét, a A három testőr Afrikábant.
Közben a regionális és kábeltévéknél megjelentek a kis költségvetésű, néha pályán kívülről érkezők produkciói is, hiszen ezeknek a csatornáknak nagy a filméhsége. A Szív TV-n sugárzott, majdnem teljesen amatőr produkció, a Céltalan célok hétköznapi ismétlésekor is háromszázhetvenezres nézőszámot produkált. A stáb már el is készítette a Szív megbízásából újabb művét. A Próba - szerelem tizenkétszer huszonöt percben várja hamarosan a nézőket. A professzionális analóg pár Koltai Róbert Sose halunk meg-je és a Patika sorozat.
A Sose halunk meg producere,
Barbalits Péter
most éppen Gothár Péter Jancsi és Juliskája körül bábáskodik. Szerinte a központi kérdés ebben az esetben is az állami televízió szerepe. A BBC, a Channel 4 év elején összehívja a producereket, és közli, hogy a következő időszakban x számú vígjátékra, y kosztümös filmre, z gyerekfilmre, w krimire tart igényt. Barbalits hiányolja ezt a fajta központi irányítást. Itt és most a producerek, filmgyártó cégek saját jószántukból, áldozatkészségükből vállalkoznak arra, hogy különféle területek irányába nyissanak. A Jancsi és Juliska forgatókönyvét többek között az a beszélgetés is megelőzte, amelyben producer és rendező - egyformán többgyermekes szülők - kicserélték tapasztalataikat a Cartoon Network borzalmairól.
Természetesen a játékfilmekre is igaz, hogy a gyerekeknek vagy gyerekeknek is szóló művek nagyon költségesek. A fiatalok ma már születésük pillanatától látják a mozgóképet, hozzászoknak a profi vágáshoz, a pergő ritmushoz, a tökéletes trükkökhöz. A Jancsi és Juliskában (amelyet alkotói óvatosan családi filmként aposztrofálnak, hiszen legalább annyira a felnőtteknek is szól majd) például néhány trükk annyiba kerül, mint egy kisebb film teljes költségvetése. Ezért ilyen nagyszabású produkció csak többcsatornás támogatással, nemzetközi szponzori pénzekkel jöhet létre.
És természetesen a televízió közreműködésével. Csakhogy jelen pillanatban a Magyar Televízióban mindenki az rt-vé való átalakulással, saját pozíciójának bizonytalanságával, a várható széliránnyal van elfoglalva. Érthető, hogy a produkció nem marad más, mint a Xénia-láz. Ez minden őrültséget megmagyaráz.
Ifj. Szabó Zoltán
Ezerkilencszázötvenhat
Karátson Gábor: A negyvenedik év
Sümegi György: A rajzolt 1956
Sümegi György: Forradalmi szvit. Beszélgetés Szántó Piroskával
Boros Géza: "Népek Krisztusa, Magyarország"
Elrabolt műkincsek
Mravik László: Hányszor megmentve? Hadifogságban lévő kulturális örökségünkről I. rész
Magyar piktúra
Szinyei Merse Anna: Fél évszázad festészete. A magyar realista és plein-air festészet nyugat-európai sikersorozata
Múzeumportré
P. Szabó Ernő: Ahol a folyók találkoznak. Modern művészeti múzeum Passauban
FölDényi F. László: Gross-Bettelheim Jolán kiállítása
Műhely
Wehner Tibor: A valóság látomássá válása. Hegedűs Morgan (1953-1990) képei
Kiállítás
Nagy Zoltán: Festő Janus-arccal. Bak Imre kiállítása
Babarczy Eszter: Magánmitológiák. El Kazovszkij és Kelemen Károly kiállítása
Simkó István: Szerek. A Drog című kiállítás a Bartók 32 Galériában
P. Szabó Ernő: Vándorúton. A Magyar Művészetért az ezredfordulón
Café Miró
Bojár Iván András: A nagykorúsodás találkahelye
Kutatás
Prohászka László: Pátzay és Klebersberg, avagy egy emlékműterv utóélete
Kiállítási körkép
Kováts Albert kiállítása, Nemsics Antal kiállítása, Liget Galéria Almanach, Méhes Lóránt képei, Három művész Nagybányáról, Eszik Lajos kiállítása, Gulyás Gyula rajzai és kisbronzai, Csató György képei
Könyvszemle
Bohár András: Kétféle meditáció
Mezei Árpád: Elmélkedések a művészetről
Hazai és külföldi kiállítások, Vita
