Orson Welles-, Claude Autant-Lara-, Jean Renoir-, Alfred Hitchcock- és Pudovkin-filmek idézték az ötven évvel ezelőtti első velencei fesztivált. Talán hogy bosszantsák a filmszeretőket. Persze ennyi év után már könnyű tisztázni, mi volt igazán értékes, mi az, ami még ma is nézhető. A mostani válogatóknak pillanatnyi ízlésük szerint kell bemutatniuk a világ filmtermését.
Új művészeti igazgató vette át a stafétabotot a közismerten szélsőbalos Gillo Pontecorvótól. Felice Laudadio meghirdette, hogy a fesztiválon a színvonal az elsődleges szempont, és nem a sztárok jelenléte. Ennek megfelelően Harrison Ford új opusát (Air Force One) és Stallone színrelépését (Cop Land) éjfélre száműzte. Különösebb veszteség ezzel nem ért senkit. Annál szomorúbb volt, hogy az első félidőben hiába vártuk a fiatalok és függetlenek bizonyítását.
A lengyel Jerzy Stuhr se nem igazán fiatal, se nem igazán független. Szerelmes története vélhetően csak azért kerülhetett a versenyprogramba, mert egy mellékes szálon öles nyelvcsapásokkal dicsőíti az olasz kultúrát. Egyébként a történetben négyes szerepet alakító rendező-színész biztos érzékkel belelép a forgatókönyvben rejlő összes csapdába. Így filmje közhelyes és unalmas. Pedig fennen hirdeti, hogy a művet Kieslowski emlékének szenteli. Teheti, a halott aligha fogja ezért perelni.
Az amerikai Mike Figgis és Bob Gosse, a The Shooting Gallery cég egyik alapítója már tényleg a függetleneket képviseli. Sőt a Figgis jegyezte One Night Stand és a Gosse rendezte Niagara, Niagara még a legjobb férfi-, illetve női alakítás díját is jegyezhetik ezentúl. Az elsőben Wesley Snipes AIDS-ben haldokló barátját (Robert Downey, Jr.) látogatja meg, és közben ágyba keveredik annak sógornőjével (Nasstasja Kinski). Bob Gosse sietett előre bejelenteni, hogy mennyire tiszteli a francia Betty Blue-t. Ez annyira igaz, hogy legjobb pillanatait innen kölcsönzi. Meg az Esőemberből: hősnője speciális neurológiai betegségben szenved. Csak valahogy másodkézből, ömlesztve ezek az elemek nem állnak össze fogyasztható történetté.
De becsülhetjük az új művészeti igazgató merészségét a hazai válogatásban. Az Északi Liga egyik bázisának számító Velencébe négy olasz film is érkezett Nápolyból és Szicíliából. Például egy commedia dell´arte elemeket is felhasználó musical a maffiáról. Sajnos a zsűri különdíját a Paolo Virzi nevével fémjelzett Ovosodo kapta, ami egy kamasz hétköznapjairól szól. A nagybetűs életre készülő fiú bátyja szellemi fogyatékos. Az olaszoknak azonban most nem fáj a fejük, hosszú időszak után az elmúlt két évben egyaránt itáliai film vonzotta a legtöbb nézőt a helyi mozikba.
Szegény britek megjárták a válogatással. Külön sorozatot kaptak British Renaissance II címmel, de így majdnem teljesen kimaradtak a versenyprogramból. Pedig a Metroland Philip Saville-től vagy az Under The Skin Carine Adlertől igazolta, hogy van újjászületés a szigetország mozgóképes világában. Az Arany Oroszlánért küzdő The Winter Guest viszont csupán azt bizonyította, hogy Alan Rickman jobban teszi, ha a jövőben is marad a kamera innenső oldalán, színészként. Túlcukrozott történetének egyetlen erénye, hogy Emma Thompson, akivel az Értelem és érzelemben még együtt játszottak, elvállalta a női főszerepet.
Viszont biztos kedvelik Velencét a távol-keleti alkotók. Idén a japán Hana-Bi kapta, teljesen megérdemelten, a legjobb film díját. A szó teljes alakjában tűzijátékot jelent, külön-külön pedig virágot, illetve torkolattüzet, az élet és a halál jelképeit. Az egyik korábbi nyertes, a kínai Zhang Yimou is bemutatkozott You Hua Hao Hao Shou (egyszerűbben Csak nyugi) című filmjével. A mai kínai nagyvárosban játszódó történetben olyan képkivágásokkal, kameramozgásokkal kísérleteznek, amelyeket Grunwalsky Ferenc már évekkel ezelőtt tökéletesen csinált. Ennek ellenére Magyarországot csak az úgynevezett Officina Veneziana sorozatban képviselte Petényi Katalin és Kabay Barna filmje, az In memoriam Gyöngyössy Imre, amely a FIPRESCI nemzetközi kritikusszervezet különdíját érdemelte ki, illetve Enyedi Ildikó döntően francia támogatású produkciója, a Tamás és Juli.
Ifj. Szabó Zoltán
