"Nincs olyan alkotó", aki rosszat akarna csinálni, aki ne bízna abban, hogy érdeklődést kelt." Ezekkel a szavakkal köszöntötte a 28. Magyar Filmszemlét szervező, dirigáló szemletanács elnöke, Andor Tamás a rendezvény katalógusában az olvasókat. Hogy a filmek jók-e? A színvonal vitatható, de az alkotások többsége legalább azt eléri, hogy vitára ingerel.
Fut velem egy rossz szekér
Retúr. Palásthy György éjszakai személyvonatán hetven éven felüliek utaznak. Nincs hová menniük, ez az otthonuk, nem kell jegyet váltani. Minden szép emléküknek keserű a vége. És mindig kiderül, önhibájukon kívül kerültek ide. Nem hiszem. De a kilátástalanságról szól az Istálló is, Rozgonyi Ádámtól. Az ő sodródó hősei, maffiakapcsolatok, kábítószer, idegenrendészeti okokból kénytelenek kiszolgálni a disznófejű nagyurat. Esténként modern gladiátorokként verekszenek mind véresebb küzdelemben. De semmit nem tudnak tenni ez ellen. A Mindenki fél a törpétől hőse (rendező Czencz József) végigjárja egy populárisabb napilap olvasói leveleinek stációit (gyógyszerárak, Operabál, Dallas és némi tocsikolás), a szegénység-gazdagság kontrasztjában. Kitörési kísérlete a munkanélküliségből akkumulátorlopásra viszi. Persze az ő kislánya is meghal azon a buszon, ami a tönkretett vasúti fénysorompó miatt ütközik a Balkán expresszel.
Minden egész eltörött
Miért nincs jogom a boldogsághoz? A filmek azt sugallják, hogy a látszólagos idill is tarthatatlan, ha egy gyerek kiegyensúlyozott családban él, akkor azt véletlenszerűen rabolják el átutazó kamionosok (Erdőss Pál: Gyilkos kedv). Szász János - egyébként zseniálisan - Csáth Géza világával nyomaszt, és Janisch Attila (Hosszú alkony) hőse is csak a halálban találja meg a kiutat, miután eltévedt gyermekkora földrajzi helyszínén. Franciska pedig (Simó Sándor: Franciska vasárnapjai) szép lassan elveszíti összes barátját, mert szegény cselédből úgy vált valakivé, hogy a népi demokrácia rendőrségének tagja lett.
Akár irodalmi adaptáció a forgatókönyv, akár a napilapok valamelyik híre az alapja (ez mostanság a divat), végeredményben azzal szembesülök, hogy ha boldog vagyok, az gyanús. Vagy a diktatúra, vagy a friss szabadságban felkavarodott világ mérgezi meg környezetemet - és én tehetetlen vagyok. Először is bármely pillanatban elérhet a végzet. (Bár tudnám, ki mondta azt a baromságot, hogy jobb félni, mint megijedni!) Ha mégsem sújt le rám a sors, akkor gazember vagyok, ha elefántcsonttoronyba húzódva nem akarom szívemre és vállamra venni az elesettek terheit.
Hol van hát a kiút? A hatvanas években állam bácsi gondoskodott rólunk, cserébe csak azt kérte, hogy mi ne gondolkodjunk. De a gyerekek élni akartak, ezért megpróbálták átverni a szülőket - hirdeti a Csinibaba (Tímár Péter). Megjegyzem, a harc döntetlenre állt. A hatalom lehet elbizakodott, képviselői lehetnek buták, a buta hatalom illúziójával jobb, ha leszámolunk. Kovács Györgynél (Márk evangéliuma - kísérleti és kisjátékfilm kategória) új Jézust feszítenek keresztre a megváltás reményében. Gyarmathy Lívia Szökés című filmjének főszereplője a recski táborból indulva eljut a Szabad Európa Rádió mikrofonjáig. És ami már nem tartozik a művészet fennhatósága alá, a valóságos történelmi személy most, a vetítés után felléphetett a Budapest Kongresszusi Központ emelvényére.
Milyen volt hát a 28. Magyar Filmszemle? Félig mély csönd és félig lárma.
Ifj. Szabó Zoltán
