Kerekes-Talpas János

Mit csináljunk, ha még soha nem vagy épp nagyon régen voltunk síelni, akkor sem számottevő külföldi helyszíneken? Ha a kellő ruhatárunk vagy felszerelésünk hibádzik. Ha nem tudjuk, hol vannak az igényeinket minden tekintetben kielégítő helyek. Vagy ha szimplán csak viszolygunk az utazási irodák tömegprogramjaitól, illetve csupán drágálljuk őket, ám magunkban nincs elég bátorságunk nekivágni. De leginkább akkor, ha a felsoroltak közül minden ránk illik...

Az ivás, pedig olykor nem is gondolná az ember (ez után a kiállítás után pláne nem hinnénk), már a komcsi éra előtt is népszokásnak volt mondható, bár hogy ezt mennyire ildomos épp Angyalföldön emlegetni, hát, nem tudom. Mindenesetre a kiállítóhely a legjobb fekvésű a tárgyának tükreként, bevégezvén a műélvezetet, a kultúrszomjú nép átfárad a Lehelre, s megnézi, mi a helyzet a múzeumi nagyvadak mai mutációival.

- Itt a báli szezon, a farsang, kérlek alássan, ideje lenne kijózanodni, monamikám! - ver hátba a Csontzenész. Igyekszem nemtörődöm arcot vágni, míg alaposan végigmérem, frakkot visel és friss szegfűt a gomblyukában - vajon hol szerezte télvíz idején? -, szürke bőrkesztyűjében cilindert szorongat, nyakán valami sál, hosszú fehér. De engem nem érdekel, nem józanodokÉ Rajtam a szalonspicc; januártól általában minden évben úgy február végéig. Jó okom van rá. Hogy most a Törleyek évfordulója is beleesett, részemről a szerencse, egészségükre!