Mit csináljunk, ha még soha nem vagy épp nagyon régen voltunk síelni, akkor sem számottevő külföldi helyszíneken? Ha a kellő ruhatárunk vagy felszerelésünk hibádzik. Ha nem tudjuk, hol vannak az igényeinket minden tekintetben kielégítő helyek. Vagy ha szimplán csak viszolygunk az utazási irodák tömegprogramjaitól, illetve csupán drágálljuk őket, ám magunkban nincs elég bátorságunk nekivágni. De leginkább akkor, ha a felsoroltak közül minden ránk illik...
Mi a legegyszerűbb megoldást keresve bementünk az első utunkba eső budai sportszervizbe, ahol vásárolni és kölcsönözni is lehet ruhát és felszerelést, és nemes egyszerűséggel megkérdeztük, hogy mit csináljunk. Szemük sem rebbent, mintha napjában többször is fordulnának a személyzethez mazsolák efféle kérdésekkel, és azonmód elirányítottak a Budafoki útról egy független utazásszervezőhöz.
Tibor ilyen minőségében az innsbrucki Stiebleichinger-hotelek magyarországi megbízottja, s azzal kezdi, hogy biztosan nem leszünk árvák, hiszen az ausztriai síturizmus elégséges (tehát nagy)számú magyart foglalkoztat ahhoz, hogy a szomszédból érkező, ugyancsak nem csekély fogyasztói igényeket kielégítse. Így van ez az alapoktól a csúcsokig, a londinertől a vezérig, itt van mindjárt a megbízója, négy szálloda értékesítési igazgatója, Koroknai Tamás. Ilyenformán egy efféle utazástól ne tartson vissza senkit a nyelvismeret esetleges hiánya sem, szerényen boldogulni lehet magyarul is. Mindazonáltal a német mellett minden turizmusban érdekelt helyi szereplő gond nélkül beszél angolul is. S ahogy magyarokkal dolgozókkal találkozhatni, úgy vannak tele a hegyek minden közép-európai náció vendégmunkásaival.
Tibor ötéjszakás, tehát négy "sínapos" utakat szervez úgy 40-60 fő részére - alapjáraton fejenként kb. 400 euróért, amibe beletartozik a szállás a négycsillagos szállodák valamelyikében (svédasztalos reggelivel és vacsorával, úgymond félpanzióval), és benne van a négynapos síbérlet ára is. Gyerekeknek 6 éves korig ingyen van a kaland, 12 éves korig 50, 15 éves korig 30 százalékos kedvezményt kínál. Mindebbe persze nem tartozik bele az egyénileg megoldandó utazás, ami nyilvánvalóan autóval (Innsbruck kicsit több mint 700 kilométer, a benzin Ausztriában 1,20 körül van, euróban, és elvárják a hóláncot) a legkényelmesebb, már csak a lécekkel való esetlenkedés miatt is, de lehet vonattal is menni (a retúrjegy úgy 90 euró), közvetlen buszjáratot nem találtunk. Innsbruckban mind a kilenc nagy síterephez visz síbusz, így éppenséggel helyben már el lehet lenni kocsi nélkül is. Tibor a szezon minden havában indít egy utat, úgy 40-60 főnek, azt mondja, hogy sűrűn jelentkeznek nagyobb társaságok, de az is gond nélkül megoldható, hogy adott esetben szeparálódjon egy pár, s nem kell találkozniuk senkivel, ha nem akarnak.
A költségeinket növeli még egy esetleges utasbiztosítás, ami az egyik legnagyobb biztosító kalkulátora szerint kábé 2500 és 5000 forint közé esik, igényeinktől függően.
A hó hatalma
Ahhoz azonban, hogy az ottlétünkkel kezdeni is tudjunk valamit, elsősorban felszerelés kell. A mondott budai sportszervizben szerzett (monetáris) tapasztalataink szerint a helyzet nagy vonalakban a következő: szükségünk lesz lécre, cipőre, szemüvegre, illetve síruhára is, mely alapvetően egy sínadrágból és egy kabátból áll, de hasznos jól aláöltözni, így jönnek a kis színesek: olyan is van, hogy "sígarbó", ki hitte volna, sízokniról viszont mi is hallottunk már (úgy kellett visszahajtani gyerekkorunkban a bakancsra). Ott van még az elengedhetetlen sapka-kesztyű páros, továbbá a "síharisnya", ami tulajdonképpen egy profi jégeralsó. Sílécet kb. 70, cipőt kb. 40 ezer forinttól lehet vásárolni (újat), de kezdőknek, illetve gyerekeknek ezt először bérelni érdemes. A ruhát viszont meg kell venni, ennek az ára úgy 25-30 ezer forintnál kezdődik.
Számolják, hol tartunk?
No, mielőtt az összeg már így félúton a kedvüket szegné, beszélgessünk egy kicsit Innsbruckról. Azt ugye már mondtuk, hogy a város közvetlen környezetében kilenc minden célra kiválóan alkalmas síterep található, ezzel világviszonylatban is a topok topján van, két téli olimpiát is rendeztek már itt, 1964-ben és '76-ban. A sípályák és a létesítmények ma is a legmodernebbek, akár holnap elkezdhetnék a harmadik olimpiájukat; évi rendszerességgel tartanak világkupafutamokat, s természetesen a sísport fennkölt csúcsa, a négysáncverseny sem kerüli el a várost. Tényleg csak a legjobb helyekkel, Cortinával, Garmischsal vagy épp Kitzbühellel, Adelbodennel mérhető. Ám az említettekhez képest Innsbruck nagyváros, nagyvárosi infrastruktúrával. S így - a síelés mellett - egy rakás szórakozási lehetőséget biztosít. A szálloda szomszédjában van a híres Volkskunstmuseum, miszerint néprajzi múzeum. S a magam részéről mindenkit rábeszélnék a Hofburg és Hofkirche felkeresésére -, s adják át üdvözletemet I. Maxi német-római császárnak. A történelmi óváros is nyilván megér egy sétát. Kaszinók, diszkók, mondén helyek.
A kongresszusi központtól pedig vonat indul a hegytetőre, amiről olyan panoráma tárul a városra, hogy olyan nincs is, csak az ilyen komputeranimációs filmekben. Mindezt eurósítsuk egy kicsit! Az Innsbruck-kártya 24 órára 29 euró, 48 órára 34, 72 órára 39. Ezzel ingyen van az összes múzeum és nevezetesség, díjmentesek a hegyi felvonók, a tömegközlekedési eszközök, a városnéző buszok, és egy-két helyen a fogyasztásunkon is spórolhatunk vele. Kedvencünk, a "hop on-hop off" busz 6 euró, gyerekeknek 4,40 egy napra, ám a jegy egyben "rendes" buszjegy is, ami a központi zónában érvényes.
Enni nyilván nem a városban fogunk, mert reggelit és vacsorát kapunk a szállodában, s napközben meg úgyis fönn zúzzuk a hegyen, léccel - ott egy (de vártam már, hogy ideírhassam) hüttében 15 euróból bőségesen ebédelhetünk (két fogás + sör/forralt bor/üdítő).
A kilenc nagy síterep közül is említsünk néhányat. A leghíresebb nyilvánvalóan a Patscherkofel (922-2247 m), a legendás olimpiai pálya öt kilométerre a centrumtól, van itt minden a hosszú családi lesiklópályától a világkupafutamok gyilkos lejtőjéig. A legnépszerűbb az Axamer Lizum a kis piros vonatával és 40 km pályájával. A snowboardozók pedig jobb, ha a Nordkettenbahn-Seegrube (856-2256 m) felé veszik az irányt: dettó jó öt kilométerre van a citytől. Kezdők törhetik magukat a beszédes nevű Mutterer Alm (950-1600 m) könynyű pályáin - hat kilométernyire a szállástól.
Tanulni, tanulni
Miután tudjuk, hogy hol és nagyjából mennyiből, már csak a hogyan kérdése lenne tisztázandó. Az oktatás nincsen benne az alapárban, de nyilvánvalóan a szolgáltatás része - minden tudásszinten. Tibor csoportjainál magyar síoktató foglalkozik a delikvensekkel, a négy napra hatvan euróért. Ezért a pénzért napi másfél órás oktatás jár - csekély létszámú, pár fős csoportokban. Így mindenkivel tud egyénileg foglalkozni a tréner, de együtt is messzire lehet jutni, mert a csoportok összeállításakor gyakorlatilag csak az azonos tudásszint számít.
Arra a kérdésünkre, miszerint valljanak színt, de a legnagyobb őszinteséggel arra nézvést, hogy meddig lehet eljutni tudásban e négy nap alatt, stalkerünk a szívére tette a kezét, és vallomást tett. "Ha kezdőként megy oda valaki, akkor a negyedik (de akár a harmadik) napra akár már a piros (25-40 százalékos meredekségű) pályán is lecsúszhat, de a kéken (6-25 százalékos meredekség) mindenképpen..." A haladók pedig úgy belejönnek, hogy abba sem akarják hagyni. Nos, biztos tudja, mit beszél.
Nekünk meg marad - ha már ilyen jól megtanultunk síelni, a végére a feketeleves. Számoljuk csak ki szépen, hogy mindez mit is kóstál. Kezdünk az alapárral, négyszáz euró, vagyis momentán úgy 110000 forint, ezt indulás előtt már kicsengetjük. Az út kétszer hétszáz, meg egy kicsi helyben, az 1500 kilométer, száz kilométerenként mondjuk nyolc liter benzinnel, az 120 liter benzin, az nagy vonalakban 45000 forint, de ez osztható az útitársainkkal, asszonyt/férjet + gyereket számításba véve koponyánként 15000 (vonattal majdnem a duplája). Tehát 125-nél vagyunk, ahhoz jön még az oktató és a költőpénz, szerintem százötven-százhatvanból kihozható a dolog fejenként. Hogy ez most olcsó vagy drága, az persze kinek-kinek a saját mércéjével mérendő, de azért elképzelhető reális összehasonlítási alap, maradva a benzinpénznél alapul vett háromfős modellnél, melyben a gyerek költségei nagyjából felezhetők.
Ilyenformán oda lyukadunk ki, hogy a felszerelésre fordítandó egyszeri kiadással, amit ezért kicsit nagyvonalúan nem kalkulálunk be, a kaland megúszható hármunknak valamivel négyszázezer alatt, ami a szolgáltatások mennyiségét figyelembe véve kábé egy egyhetes tengerparti nyaralás költségeinek felel meg.
Evvel akkor rendben is vagyunk. Februárra, márciusra van még hely.
