Keresztesi József

Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó

Lovik Károly a fin de siécle magyar irodalmának egyik legkarakteresebb figurája. A Hét és a Nyugat novellistája, akadémiai díjjal kitüntetett regényíró, emellett a lovassport angol szaklapokban publikáló, nemzetközi hírű tekintélye: három ízben nyeri el a Lady Londonderry tenyésztési díjat, a Tornyay-istálló vezetője, a Vadász- és Versenylap kiadója és szerkesztője. Anglomán világpolgár, a legjobb európai körökbe bejáratos literary gentleman. "Életemben semmi különös nem történt velem - írja önmagáról. - Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelenek azok az események, amelyeket egykor fontosnak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak régi szerszámaimat keresném meg."

"Szerelem, színház, háború" - így szól a regény alcíme, és ezzel nagyjából mindent el is mondtunk. A könyv olvasható az emberi sorsokat felfejtő és összeszikráztató nagyregényként, filozófiai pamfletként és kalandregényként is. A szerelem, a színház és a háború nevezetű kulisszákat olyan tapasztalt, bár kissé link díszletmunkások mozgatják, mint a sors, az individualitás és a történelem.

"Most majd le fogják fordítani a műveit: a Nobel-díj fertőtlenít" - jósolta ragyogó esszéjében Tamás Gáspár Miklós. Egy év telt el, és látjuk, sajnos nem lett igaza. A szemfüles Cartaphilus Kiadó mindenesetre előrukkolt az egyetlen (eredetileg 1983-as) magyar nyelvű Naipaul-regény újrakiadásával, mi több, a lassan húszéves kísérőtanulmányt is újraközölték.