Könyv: Végtelen, de nem határtalan (Bertók László: Valahol, valami)

  • Keresztesi József
  • 2003. június 12.

Könyv

A kötetből kiolvasható határozott állítás szerint a költészet értelmes tevékenység. Ha jól meggondoljuk, ez az igenlő attitűd egyáltalán nem magától értetődő. A költői működés hasznának, értelmének megkérdőjelezése vagy viszonylagossá tétele ugyanis a modern líra fontos, nagy szólama. Legalább két irányt érdemes elkülönítenünk ezen belül is: az egyik a pusztába kiáltott szó költészete, a süket fülek közösségének ostorozása, a másik pedig a költői hírnév mulandóságának siratása, amikor könyvek, verssorok, szavak szüntelen áradata előbb-utóbb elmossa az egyén sajátos kézjegyét. Bertók költészete nem építi magába ezeket a beszédmódokat, ugyanakkor a közösségi ethosz vagy a költői arckép márványba faragása is idegen tőle.

Nézzük például a kötetnyitó vers, a Táj felütését: "Maréknyi vékony huzal, kusza / vonalas grafika, idegvezeték, tél, / elnagyolt táj. Fejmagasságban / kalauz röpül végig a kocsin. A / szomszéd ülésen talált fiatal lány / visszateszi a fejhallgatót. Ferdén / elmosolyodik. Papucsállatka / mobiltelefonok, kihívó / esendőség. Minden irányban / madár." Bertók László versei többnyire konkrét élethelyzeteken alapulnak, amit aztán aprólékos, invenciózus költői munkával rendez át, szed darabjaira és rak össze újra. Egyfajta gyökeresen költői gondolkodás, költői észjárás mozgatja ezeket a szövegeket. Bertók nem fogalmi analízist, nem is nyelvi játékot űz, hanem beszédmódokban gondolkodik. A megszólalás módja pedig mindig valamilyen sajátos versformához kapcsolódik: aligha akad ma magyar költő, akinél ilyen szoros összefüggés állna fenn a versbeszéd hangoltsága és a versforma között. Egyfelől a klasszikus, de saját használatra átalakított formákra gondolok. Ilyen a speciálisan bertóki szonett: a költő 1986 és 1994 közötti szonettkorszakában az újkori nyugati költészet talán legnagyobb hatású versformájának összetéveszthetetlenül egyedi változatát alakította ki mind a verstani jellemzők, mind a mondatszerkesztés tekintetében. És ilyen a kötetben található 81 "háromka", a haiku Bertók által átformált rímes változata. Itt a rím beiktatása aforisztikussá teszi az amúgy is hagyományosan tömör, ám meditatív formát, ami jellegzetes gondolati dinamikát kölcsönöz a költemények eredendően elégikus karakterének: "Meleg fehér fény, / gyerekkori hó hull az / alagút végén." (Alagút/9)

A klasszikus formákban (szonett, haiku, limerik) írott versek a középső, vegyes hangütésű ciklusban kapnak helyet. Az első és a harmadik ciklus anyaga formáját és hangoltságát tekintve egynemű, mindkettőben egyfajta nem klaszszikus, Bertók által kidolgozott és formává emelt verstípus uralkodik. Ezek a többnyire belső monológban megszólaló szabadversek számtalan elbizonytalanító effektussal, sortöréssel, közbeszúrt kérdéssel ellenpontozzák a gondolatmenet fő vonalát: "nem tudhatod, hogy / akkora-e a baj, amekkorának érzed (gondolod), vagy / amekkorára emlékezel, esetleg amekkorának / elképzeled, hogy lehetne?" (Jót is akarhat) E kisebb-nagyobb kitérők szabják meg a versbeszéd ritmusát, és részben ez alakítja ki, ha nem is szigorúan verstani értelemben, az új, sajátosan bertóki formát.

A két ciklus anyaga közti különbség talán abban ragadható meg, hogy míg az elsőben a lineárisabb, rövid mondatokban felrajzolt képekre építő beszéd is helyet kap (lásd az idézett nyitóverset), a harmadikban tisztább formájában bontakozik ki a szóban forgó megszólalási mód. A különbségek helyett azonban érdemes a szabadversek közös vonásaira irányítani a figyelmet, mivel meggyőződésem szerint ezek együttese hordozza a kötet legfontosabb költői eredményeit. Bertók itt a korosodás tapasztalatait, illetve a mindennapi szituációkból fakadó bizonytalanságot egyfajta

poétikai matatástapasztalatban

oldja fel, mely abból a belátásból táplálkozik, hogy az igazság csak megközelíthető, nem felmutatható: "Megfogni, összerakni: pillanat / műve a szerkezet. Fölemelkedik, / lebeg a gubanc fölött. / (...) Belefeledkezni a / mozdulataiba. A végtelen / szöszmötölésbe, az érzékek / közötti résbe." (Fölemelkedik, lebeg) A folyamatos pontosításokban, kérdőjelekben, a körülíró megközelítésekben megjelenő reflexió tétje a rend megkonstruálása, a világ értelmessé tétele. Ez a konstrukció sejthető ugyan, de külsődleges eszközökkel nem igazolható, hanem magunknak kell erőfeszítéseket tenni, hogy létrehozzuk: "Kirakni a részekből, addig / próbálkozni (vacakolni) vele, amíg / meg nem szűnik a nyomasztó / összevisszaság / (...) / Aztán már távolabbról is / lehet nézegetni, találgatni, hogy / hol, mi hiányzik, mit kellene (kell) / a helyére illeszteni még, ha egyszer / a teljesség innen elérhetetlen." (Komoly) A költészet ezért, ennek a rejtőzködő rendnek az ígérete miatt értelmes tevékenység: ha elérni nem képes is, nyomokban azért fel-felvillantja.

Bertók László versei a világ személyre szabott kereteit tapogatják körül. Ezek a keretek a testi működés anomáliáitól a személyes viszonyok finomszerkezetéig terjednek. A Petri György halálára írt Lyukas korsó adja meg ennek a tapogatózó megismerésnek a negatív definícióját: "ugyanott / tettük le a lyukas korsót. A tiéd / nagyobbat koppant. Vagy mert / nehezebb volt, vagy mert / nem méricskélted a távolságot / a tested és a föld között. Nem / érdekelt ilyesmi." Bertókot voltaképpen ez a távolság érdekli, a test és a föld viszonya. "A fizika törvényeivel / semmi baj, csak a lélek / önállósodott" - olvasható az Örökkévalóság című költeményben; máshol pedig: "most érti meg (kezdi érteni), mit jelent, jelenthet, / hogy végtelen, de nem határtalan a világ." (Most érti meg) Ez a viszony egyáltalán nem tragikus, a test ebben a viszonyrendszerben nem a búcsúzás médiuma. A személyes tapasztalat lehetőségeit behatároló test inkább az én, a személyiség autonómiájának, a föld fölötti rend megalkotásának vagy megtapasztalásának a lehetőségfeltétele. Az elbizonytalanodó matatás, a szöszmötölés vissza-visszatérő motívuma ilyenformán jelentőségteljessé, költői építőanyaggá válik, nemritkán megrendítő pillanatokat eredményezve, mint például az Alagút című haikuciklus - első pillantásra bukolikus, nem is a fenti témához tartozó - harmadik darabjában: "Görcsös pókfonál. / Mintha az eget tartaná, / reszket, opponál."

Magvető, 2003, 100 oldal, 1390 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.