Ko Vang-csi

Két hete a Nemzeti Múzeum kertje eszményi hét végi programmal csalogatta múzeumközelbe a kisgyerekes szülőket: az 1996 óta hagyományos Múzeumok Majálisán kezelésbe lehetett venni igazi műtárgyakat (simogatni kitömött medvét, forgatni negyvenéves tévékamerát, ütni villanyírógépet), vásárolni ásványt, eszkábálni fakardot, rajzolni filctollal zászlót, kóstolni maceszt, korongozni, gyöngyöt fűzni és így tovább. Legvonzóbb arcukat mutatták a múzeumok - a jelszóvá váló jelzőnek megfelelően látogatóbarát módon jelentek meg, színesek és közvetlenek voltak, feledtetvén morcos teremőrt és használhatatlan honlapot, de főleg a méltatlan körülményeket, melyek között gyűjteményeiket tárolni, restaurálni, kutatni, bemutatni kénytelenek, hogy a gyarapításról ne is beszéljünk.

Tiszteletre méltó karakánságról tettek tanúbizonyságot a tajvaniak, amikor a három komolyan szóba jövő elnökjelölt közül éppen arra a politikusra, Csen Sui-pienre szavaztak a legtöbben, akinek a megválasztásától a pekingi vezetők súlyos fenyegetésekkel próbálták eltántorítani őket. A fenyegetéseket azonban nem követte a kilátásba helyezett büntetés. Peking kivár és figyel.

Csütörtökön tiltották be a hatóságok Li Hung-cse mester szektáját, és vasárnap már híre ment, hogy a főkolomposokat bíróság elé állítják a közrend megzavarása, az állam biztonságának veszélyeztetése és csalás vádjával. Ez három és tíz év közötti börtönbüntetést jelent.

Már legalább egy százalék oda van Kína idénre tervezett éves gazdasági növekedéséből, de a Jangce csak árad és árad: az ott élők már az újabb árhullámra készülnek. Ez lesz a nyolcadik. Szakadnak a gátak, halnak az emberek, csúnya betegségek terjedésétől lehet tartani. Eközben azonban újjáéled az ősi csapatszellem, és a hatalmon lévő reformerek bizonyíthatják, ha eléggé ügyesek, hogy a gazdasági liberalizmus sem rombolja le az ősi és örök kínai lelkületet. Az egyén továbbra is láthatatlan porszem a fölé tornyosuló közösségi érdek felől nézve.