Nádasdy Ádám

Az angol rövid u

A joghurt és a foghúzás

A Macbeth, Shakespeare halhatatlan remeke, elsősorban a szó közepén található mássalhangzócsoport miatt érdekes. A név voltaképpen két részből álló összetétel: Mac+Beth. A Mac- előtag (mely néha csak Mc-nek van írva) eredetileg nem angol elem, hanem kelta: jelentése ´-fia´, tehát esetünkben ´Beth fia´. Az ír és skót eredetű angol nevekben máig igen gyakori, ejtése [mek] vagy [mök-]. Itt kezdődik a tragédia.

Szerkesztő barátnőm panaszkodik, hogy rémségeket írnak (meg mondanak) az emberek, például annak alapján helyett azt mondják: az alapján. Ezt az alapján gondolom, amit tegnap olvastam. Azóta figyelem nyelvtársaim beszédét, és valóban sokan így mondják, diplomás emberek is. A -nak-ragos mutató névmás (annak) helyett tehát sima mutató névmást (az) használnak. A nyelvészt persze rögtön az érdekli: miért van ez? Van-e még hasonló? Milyen körben érvényes a jelenség? Új szabállyal van-e dolgunk, vagy (ami nagyon ritka) szeszélyes kivétel született-e a nyelv rendszerében?