Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2003. július 17.

Egotrip

A joghurt és a foghúzás

A joghurt és a foghúzás

Mint minden tudós, a nyelvész is arra vágyik, hogy a felszín változatos jelenségeit visszavezesse valami egyszerűbbre. A biológus boldogan állapítja meg, hogy az ebihal és a béka - két látszólag teljesen különböző állat! - voltaképpen ugyanaz, mert megjósolható, hogy az ebihalból béka lesz. Nyelvészi szóhasználattal úgy fogalmaznánk: az ebihalból a békát szabály hozza létre, e szabály működése újra és újra megfigyelhető ("lefuttatható"). Az ebihal ezért nem külön állat, nem kell az állatok katalógusában (a "szótárban", mondaná a nyelvész) külön tételként szerepeltetni. Ami megjósolható, az nincs.

Nézzük például azt a magyar szót, mely [fokhúzás]-nak hangzik (írva: foghúzás). Ez két értelmes részből áll: a [fok] elemből és a [húzás]-ból. Mi ez a [fok]? Jelentése nyilván ugyanaz, mint a [fog] elemé, mely pl. a fogorvos szóban hallható: 'kis fehér csont a szájban', németül "der Zahn". Látszólag két szavunk van tehát, a [fok] és a [fog], melyek ugyanazt jelentik, de más hangalakúak. Ha két szó ugyanazt jelenti, de más hangalakú, akkor szinonimáknak hívjuk őket, pl. kutya = eb, válaszol = felel. Szinonimák-e vajon a [fok] és a [fog]? Két szó, mely ugyanazt jelenti?

Nem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyikből a másik megjósolható, lévén hogy a magyarban a [g] hangból mindig [k] lesz, ha utána [h] van. Például dög + halál = [dökhalál], lég + hajó = [lékhajó] s ugyanígy fog + húzás = [fokhúzás]. Vagyis nem kell a szótárba fölvenni egy [fok] "der Zahn" főnevet (jóllehet gyakran mondjuk így: [foktömés], [fokpótlás]...), mert szabály hozza létre, azaz megjósolható. Ami megjósolható, az nincs. Egyébként ezt a gondolatmenetet a magyar helyesírás is tükrözi, hiszen e szót mindig g-vel írja, a [fok] ejtésről nem vesz tudomást. Igaza van, a helyesírásnak nem a kiejtést kell tükröznie, hanem a nyelvi egységeket kell megjelenítenie. Mivel [fok] alakú, "der Zahn" jelentésű nyelvi egység a magyarban nincs (mint láttuk), a helyesírás bölcsen nem vesz róla tudomást.

Ez a gondolatmenet a beszélők fejében is ott van, még ha természetesen nem is tudnák így elmondani, kifejteni. 'k is tudják, már kb. kétéves kortól, hogy a [fokhúzás] harmadik hangja "valójában" (azaz szótárilag) [g], csak ebben a helyzetben a hangtani szabály működése miatt lesz [k] belőle. Ezt onnan tudják, hogy a kérdéses szó másutt [g]-vel fordul elő, és a két alak (a [k]-s és a [g]-s) szabályosan váltakozik. Kicsit költőien úgy mondhatnánk, hogy a [fokhúzás] szó [k]-ja él, és a megfelelő körülmények között (pl. fogmeder, fogorvos, fogröntgen) visszavált [g]-re. Kicsit kevésbé költőien: a [fokhúzás] szó [k]-ja mögött rejlő [g] a beszélő számára visszakereshető. (Figyelem: ez teljesen független attól, tud-e írni-olvasni az illető, ezt már 3-4 éves korban is tudja.)

Ám tekintsük a [zsepkendő] szót (írva: zsebkendő). Első látásra azt hihetnénk, ez is olyan, mint az előző, tehát zseb + kendő = [zsepkendő], ahol a hangtani szabály a zseb szó [b]-jéből [p] hangot csinál. Ez valóban megjósolható volna, hiszen hab + karika = [hapkarika], báb + kormány = [bápkormány]. Csakhogy egy egyszerű kísérlet bebizonyítja, hogy a zsebkendő szóban már nem [b] van, hanem [p]. Vegyük ugyanis e szó rövidített, becézett alakját. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a szót az első néhány hangja után elvágjuk, és a hiányzó rész helyére -i végződést teszünk, például cigaretta - cigi, kollégium - koli, uborka - ubi. És mit veszünk észre? A zsebkendő rövidített alakja nem *zsebi, hanem zsepi. Ezt mással nem magyarázhatjuk, mint hogy e szóban a beszélők már nem tudják visszakeresni az eredeti [b]-t. Hogy költőien fejezzem ki magam: a [zsepkendő] szó [p]-je döglött, nem tud már visszaváltozni [b]-vé. Ennek nyilván az az oka, hogy a zsebkendő történeti összetétele (etimológiája) elhomályosult, ami érthető, hiszen nem mindig zsebben tartják, és a legritkábban kendő. Azaz a zsebkendő jelentése ma már nem azonos az alkotóelemekével (jelentéstanilag már nem igaz, hogy zsebkendő = zseb + kendő). A zsepi alak [p]-je bizonyítja, hogy a zsebkendő [p]-vel szerepel a magyar beszélők nyelvtudásában. Szakszóval azt mondjuk, hogy ezt a szót a beszélők "relexikalizálták", vagyis új címszót nyitottak neki a szótárban. (A helyesírás nem követi ezt a változást, úgy tesz, mintha e szó eleje azonos volna a zseb szóval - ez logikailag nem védhető, de a hagyományőrzésre, az íráskép állandóságára lehet hivatkozni. A helyesírás lassabban változik, mint maga a nyelv, melyet jól-rosszul megjelenít.)

Van még néhány elhomályosult összetétel a zse[p]kendő-höz hasonló "döglött" mássalhangzóval. Ilyen a sze[k]fű, a szeg + fű 'hegyes, szög alakú fűszer' összetételből, írva még ma is szegfű. Ilyen a la[g]zi, mely a lakodalom rövidítése, írva már lagzi. Ilyen a léle[g]zik, a lélek szóból, írva már lélegzik. Ez utóbbiban a relexikalizációt jól mutatja, hogy a lélegezni alakban is [g] van (a várható *lélekezni helyett), pedig itt a [k]-nak nincs miért [g]-vé változnia; a lélegezni [g]-je csak azzal magyarázható, hogy a szótári alakban már [g] van.

No és akkor mi a [jokhurt] (írva: joghurt) harmadik hangja? Mondhatnánk-e, hogy [g], melyet aztán a hangtani automatizmus (mivel utána [h] következik) úgyis [k]-ra változtat? Azaz mondhatjuk-e, hogy jog + hurt = [jokhurt], ugyanúgy, mint fog + húzás = [fokhúzás]? Nem, nem mondhatjuk. A joghurt ugyanis nem bontható értelmes elemekre, a benne lévő feltételezett *jog sosem jelenik meg a *hurt nélkül, s így a beszélőnek egyszerűen nincs módja, hogy ennek az állítólagos *jog elemnek a harmadik hangját ellenőrizze, vajon [k] vagy [g] van-e benne. Ha pedig így van, akkor akként fogja fölvenni a fejében lévő szótárba, ahogyan mondja, vagyis [jokhurt]-nak. Igaza van, indokolatlanul nem szabad eltérni a megfigyelt jelenségektől, ez fölöslegesen bonyolítja a nyelvtant. A helyesírás a joghurt-ban az idegen eredetet tükrözi (ez a szó a törökből került a németen át a magyarba), ez művelődéstörténeti szempontból méltányolható, de a hároméves magyar beszélőt a termék élvezete és lexikalizációja közben nem befolyásolja.

Házi feladat: a [cibzár].

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.