Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2003. július 31.

Egotrip

Az angol rövid u

Jelen soraimat Hollandiából írom, ahol is az ember elmegy a biciklikölcsönzőbe, és ott mit hall? Hogy a szorgalmas holland az angol pump szót [pömp]-nek mondja: ájm gifing jú dö pömp, én odaadom önnek a pumpát. Jól beszél angolul, mint itt szinte mindenki, de erős holland akcentusa van, és abba beletartozik, hogy az angol rövid u-t [ö]-nek ejtse, mint a pump szóban is. Így beszélnek saját magukról is: ájm döccs, én holland vagyok (I'm Dutch). A BBC és Cambridge emlőin nevelkedett polgári úrifiú (vagyis én) ezt kis gúnnyal hallgatja, hiszen ezeket a szavakat angolul [pamp, daccs] formában ejtjük. Honnan ez az [ö]-zés?

Az angol rövid u már jó ideje fejfájást okoz mindenkinek. A középkorban még rend volt, minden rövid u-t rövid [u]-nak ejtettek, tehát a lunch 'ebéd', cut 'vágni', full 'tele' szavak szépen [luncs, kut, full]-nak hangzottak. (Vigyázat: nem azért ejtették őket [u]-val, mert u betű volt bennük, hanem fordítva: azért írták őket u betűvel, mert ilyen hangot tartalmaztak.)

Aztán - ahogy az már a nyelveknél lenni szokott - változás állt be: a 15. században Dél-Angliában a rövid [u] hang [ö]-szerűvé változott, kivéve, ha előtte p, b vagy f állt. A fenti három szóból az első kettő [löncs, köt] lett, míg a full nem változott, mert az elején álló f védte az u-t a módosulástól. A 16. században tehát a fenti szavakat már [löncs, köt, full]-nak ejtették, így mondta Shakespeare is. A konzervatív angolok az íráson nem változtattak, annál is kevésbé, mert igen elterjedt volt az írni-olvasni tudás, élénk könyvkiadás is volt, nehéz ilyenkor már egy rendszerbe belenyúlni (lásd a magyar "ly" esetét). A 18. században megkezdi önálló életét az amerikai angol, mely máig konzerválta ezt az állapotot, a mai amerikai ejtés is [löncs, köt, full]. Anglia déli részén azonban, tehát Londonban és környékén, melynek nyelvén a standard kiejtés alapszik, ez az [ö] azóta tovább mozdult egy [a] vagy [á]-szerű hanggá, így az 'ebéd' ma [lancs]-nak, a 'vágni' [kat]-nak hangzik. A full persze maradt.

Érdemes megemlíteni, hogy Anglia északi részén, tehát kb. Manchestertől északra ez az egész változás sohasem következett be, ott a rövid u a középkor óta zavartalanul tartja magát, például [mucs luk] much luck 'sok szerencse', szokták is ezzel gúnyolni őket a déliek (akik azt hiszik, az ő ejtésük a "helyesebb", mivelhogy azt hallani a BBC-ből).

Foglaljuk tehát össze a három angol nyelvváltozatot. Az északangol őrzi az eredeti állapotot: lunch, cut, full [luncs, kut, full]. Az amerikai mutatja a középső állapotot: [löncs, köt, full]. A délangol és vele a normatívnak tekintett BBC mutatja a legelrugaszkodottabb kiejtést: [lancs, kat, full]. Az írás ebből semmit sem tükröz, mindenütt u betű van. (Van egy szabályos kivétel: ha az u után r+mássalhangzó van, akkor mindig és mindenütt [ö] a kiejtés, pl. surf [szörf], Burns [börnz].)

Nem csoda, ha az öreg kontinens meg van zavarodva: mi legyen az angol rövid u-val? A hollandok és a franciák mint az angolok legközelebbi szomszédai már a 16. századtól megismerkedtek az angol nyelvvel, át is vettek néhány angol szót. Így például a könnyű, főleg felvágottakból álló korai ebédet, ezt a jellegzetes angol találmányt - a korabeli angol kiejtést híven utánozva - [löncs]-nek nevezték. Ekkor alakult ki az a kölcsönzési stratégia, hogy az angol rövid u-t a kontinensen rövid [ö]-vel vesszük át. A franciák még a klubot is így hívják: le club [lö klöb].

Egy-két tucatnyi ilyen régi kölcsönszó - Párizs és Bécs érintésével - a magyarba is eljutott: löncs (lunch), rögbi (rugby), römi (rummy), dömper (dumper), dömping (dumping, szó szerint 'rázúdítás, elárasztás'), blöff (bluff), tröszt (trust), [piköp] (pick-up 'lejátszófej'), [körri] (curry, indiai fűszer). Oscar Wilde vígjátékának, a Bunburynek szokásos magyar kiejtése [bönböri] - holott a mai standard angol kiejtés szerint ez már [banböri]. (Vegyük észre, hogy minket most csak az első, hangsúlyos magánhangzó érdekel; a második azért [ö], mert hangsúlytalan.) Régen még több ilyen szó is volt forgalomban: a filmgyártásban a vágót kötternek nevezték (cutter), egyfajta pulóvert dzsömpernek (jumper), az elektromos elkerülővezetéket söntnek (shunt), a nyomornegyedet szlöm-nek (slum). Egyáltalán, a művelt magyar köztudat - a kontinens szokását követve - úgy tudta, hogy az angol rövid u helyes kiejtése [ö], így adták meg a szótárak is: "höngeri". Emlékszem, gyerekkoromban komoly nénik és bácsik vitatkoztak arról, hogy mindent meghatároz a "sztrögl for lejf" (struggle for life, a létért való küdelem).

A háború után - ha lassan is - elkezdtek közvetlenebb kapcsolatok kialakulni Angliával, és a technikának köszönhetően (rádió, film, nyelvleckelemez) egyre több igazi angol beszédet hallhattak a magyar érdeklődők. Riadtan vettük észre, hogy az angolok a rövid u-t egyáltalán nem [ö]-nek, hanem [a]-nak ejtik, és a mi fülünkben az [ö]-ző ejtés elkezdett nevetséges parlagiságnak, kelet-európai provincializmusnak tűnni. Elhatároztuk, hogy mi igenis helyes angolsággal fogunk beszélni, megbélyegeztük az [ö]-zést, és a "helyes" (azaz a BBC által sulykolt) [a]-zást nyomattuk. Ezt csak a fent felsorolt néhány szó élte túl, melyek már nem idegen szónak, hanem angol eredetű magyar szónak érződtek, s így nem lehetett rajtuk változtatni. Én se mondanám, hogy "ő a traszt vezérigazgatója", vagy "Józsika damperrel játszik". A hollandok persze olyan biztosak az angoltudásukban, hogy ők - a parlagiság veszélye nélkül - megengedhetik maguknak, hogy továbbra is [ö]-zzenek és "döccs"-nek nevezzék magukat.

A magyar klub ebből az egészből kilóg, mert láthatóan az írásképet követi a szabályosan várható *[klöb] ejtés helyett. Az újabb átvételek azonban már [a]-val mennek: a touch 'hozzáérés kézzel a labdához' már taccs és nem *[töccs], a punk magyarul [pank] és nem *[pönk], a country csakis [kantri], és Donna Summer se *[szömmer]. Megkérdeztem egy itt nyaraló fiatal magyar társaságot, hogy hívják a fűszeres paradicsomszószt. Öten [kecsap]-nak mondták, csak egy mondta, szemlesütve, [kecsöp]-nek, ahogy én is mondanám. Bátorítóan néztem rá: mi, hollandok tartsunk össze.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.