Salamon János

  • Salamon János

Salamon János cikkei

A homlokod verejtékével

  • Salamon János
A szegény ember és a filozófus egyformán örül a nyárnak. Mindkettő azért, mert ilyenkor könnyebb az élet, de míg az egyik egyszerűen ezért, a másik azért is, mert érdeklődésének tárgya, az élet mint olyan, ebben az évszakban a legközvetlenebbül hozzáférhető: a létről magáról való elmélkedés akkor a legkönnyebb, amikor a legkevesebb fáradságba kerül a fenntartása.

Komiszkenyér (Mese a csimpánzról és a fülemüléről)

  • Salamon János
A filozófusok között évezredek óta folyik a vita arról, hogy miféle állat is az ember. A vita kiindulópontja az a feltevés, hogy nem egyszerűen mások vagyunk, mint mondjuk a csimpánz vagy a fülemüle, hanem többek. De miben áll ez a többlet? Nyilván valami olyan képességben, amellyel az állatvilágban egyedül mi, emberek rendelkezünk. Itt van például az évezredeken át ugyanarról való vitatkozás képessége. Ehhez képest az sem tűnik túl nagy kunsztnak, hogy az átlagférfinál ötször erősebb felsőtesttel rendelkező csimpánz villámgyors függeszkedő mozdulatokkal haladva úgy röpköd a fák ágai között, mint a madár, vagy hogy a hím fülemüle több ezer dalt énekel végig egyetlen éjszakán.

Szegény, szegény Alexandroszunk

  • Salamon János
A történelem tanúsága szerint az emberiségnek nincs különösebb kifogása a munkamegosztás intézménye ellen. Csinálja mindenki azt, amire leginkább alkalmas, amihez természeténél fogva a legjobban ért. A civilizált ember hiúságát nem sérti, hogy le kell mondania ezerféle szakértelemről, mert belátja, hogy a cipője kényelmesebb lesz, ha nem maga készíti, s a kiflije ropogósabb, ha nem maga süti. Hiszen a civilizált közösségi lét éppen ezen a belátáson nyugszik: a saját képességeink korlátainak felismerésén és a mások képességeire való hagyatkozás képességén.

Puszta ideák

  • Salamon János
Az angol író, Thomas Carlyle egyszer egy üzletember társaságában vacsorázva hosszabb fejtegetésbe kezdett. Egy idő után, megelégelve a másik bőbeszédűségét, az üzletember így fakadt ki: "Ideák, Mr. Carlyle, ezek mind puszta ideák!", amire az író ezt válaszolta: "Élt egyszer egy Rousseau nevezetű ember, aki írt egy könyvet, ami mást sem tartalmazott, csak ideákat. Ennek a könyvnek a második kiadását azoknak a bőrébe kötötték, akik kinevették az elsőt."

A gazdaság a lényeg, süsü! - Kapitalizmus és demokrácia

  • Salamon János
A mindennapi boldogulásunk szempontjából éppen a legsúlyosabb kérdések a legközömbösebbek. Praktikusan nézve nem sokat számít például, hogy a világ örökké áll-e, vagy majd eloszlik, mint a buborék. Mert függetlenül attól, hogy van-e értelme az ilyen kérdésnek vagy megtudható-e a helyes válasz, azt úgyis tudjuk, hogy amíg áll a világ, miként akarunk benne élni: békében és jólétben. Azt is tudjuk továbbá, hogy ezek nem túl eredeti célok, hiszen az ember nyilván így akart élni, amióta a világ áll. Mi, modernek azonban azzal hízelgünk magunknak, hogy a történelemben először sikerült megtalálnunk azt a két pillért, amelyen a békében élvezett jólét stabilan nyugodhat. Ez a két pillér pedig a demokrácia és a kapitalizmus.

A kétlábú nyájak gondozásáról - Platón: Az államférfi (könyv)

  • Salamon János
A politikához mindenki ért. Rossz hír lenne, ha kiderülne, hogy mégsem, mert a politikába egy demokráciában elvileg minden felnőtt beleszólhat. Platónnak rossz híre van számunkra. Az államférfi című dialógusában a beszélgetőpartnerek (az "eleai vendég" és az "ifjabb Szókratész") mindjárt az elején megegyeznek abban, hogy a politika tudomány, ráadásul olyan elméleti, sőt "királyi" tudomány, melynek elsajátítására nagyon kevesen képesek. Hiszen még jó kockajátékosból is kevés van, jegyzi meg az ifjabb Szókratész (aki egyébként csak névrokona Platón mesterének).

Csillagok és küblik

  • Salamon János
A szakmáját értő, becsülő tudós látványa a jóérzésű kívülállóban elkerülhetetlenül szimpátiát ébreszt. Ez az érzés csak fokozódhat, ha az illető tudósról kiderül, szereti a virágokat, valamint az olyan vitát, amelyben - függetlenül attól, hogy ő és tudóstársai mekkora "hülyeséget" mondanak - "reklámozva van" a szakma.

Pofátlan víziók - Válasz tudós kritikusaimnak

  • Salamon János
Egy ország tudatos szellemi működésének feltétele, hogy polgárai időnként nyilvánosan megbeszélik, mi történik velük. Ez a működés azonban sohasem emelkedhet az öntudat szintjére, ha nem tükröződik valami más, általánosabb, az adott provincia határain túli működésben. A magyar szellemi közélet öntudatlansága, provincializmusa meghitt témák körül folytatott meghitt személyeskedésekből áll össze. Igen jellemző erre az önfeledt öntudatlanságra az elvontabb fogalmaktól, ideáktól való kínos tartózkodás, illetve az az értetlenség és riadalom, amit az ilyenfajta diskurzusra tett kísérlet törvényszerűen kivált.

Az Értől az Érig (Válasz Nádasdy Ádámnak)

  • Salamon János
Nem tudom, milyen hatással volt az olvasóra Nádasdy Ádámnak a leíró tudományt ellenemben megvédő cikke (A leíró tudomány védelmében, Magyar Narancs, 2007. szeptember 27.), de engem kis híján magával ragadott. A fiziológiából, szkatológiából, botanikából, vagyis általában a természetből vett hasonlatai olyan természetes lendületet adtak írásának, hogy be kellett látnom, ezt az eszközt én sem nélkülözhetem, ha válaszommal el akarom érni feltett célomat.

A nyelvromlás virágai (Modern Talking Back)

  • Salamon János
Nyelvromlás nincs, mondja a kor, amelyben történetesen élünk, és mondja a korral Nádasdy Ádám, aki történetesen sokat tud a nyelvről. A kor hatalma és a nyelvész tudása előtt meghajolva a dolgot ezzel elintézettnek is tekinthetné az ember, ha elhinné, hogy itt hatalmi és nyelvi kérdésről van szó, vagyis ha az idők szavára hallgatva elfogadná, hogy mint mindig, most is a hatalomé és a nyelvé az utolsó szó.

Evilági dilemmák - Földényi F. László: "Az irodalom gyanúba keveredett" - Kertész Imre-szótár (könyv)

  • Salamon János
Az angolszász és a német filozófiai felfogás közötti különbséget legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy egymás mellé teszünk egy angolszász (angol vagy amerikai) és egy német filozófiai enciklopédiát. Az elsőben filozófusok nevei, a másodikban fogalmak teszik ki a címszavakat. Az első emberekről szól, akik fejükbe vettek bizonyos ideákat, a második ideákról, amelyek átmenetileg befészkelték magukat bizonyos emberek fejébe.

Egy pragmatista faun délutánja (Richard Rorty, 1931-2007)

  • Salamon János
A korszellemmel legtöbben úgy vagyunk, hogy fel sem ismernénk, ha elmenne mellettünk az utcán, de ez csak azért van, mert a legtöbben nem vagyunk nagy gondolkodók. Velük ugyanis ilyesmi nem eshet meg. Persze nem feltétlenül szemtől szembe történik ez a találkozás. Van úgy, hogy a korszellem nem ismeri fel a nagy gondolkodót, s akkor később kell lihegve utánaszaladnia.

Kövess minket: