Fodor Tamás

Nagyszabású mű. Az elmúlt pár évtized színházi kritikusainak drámája (vagy szánalmas komédiája). A szerző, hogy megértse és (ön)kritikával illethesse ennek a történelmi drámának a dramaturgiáját, kénytelen feltárni a merev uralmi rendszerek hatalomtechnikai működésének formáit, dinamikáját. Eközben, mint ahogy a színész is, valójában önmaga megismerésére törekszik. Herczog Noémi e kötetben, ha úgy tetszik, a kritikus önfeltárulkozására tesz kísérletet.

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…”. És éppen színházi világnap volt. Más estéken ilyenkor, mielőtt az előadás elkezdődik, fel szoktuk olvasni egy-egy színházi ember keserűségében is reménykedő sorait arról, hogy a színház minimum „szentély”, de mindenképpen „halhatatlan”.