Fodor Tamás

Kóma és remény

Járványnapló

  • Fodor Tamás
  • 2020. május 2.

Publicisztika

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…”. És éppen színházi világnap volt. Más estéken ilyenkor, mielőtt az előadás elkezdődik, fel szoktuk olvasni egy-egy színházi ember keserűségében is reménykedő sorait arról, hogy a színház minimum „szentély”, de mindenképpen „halhatatlan”.

Csakhogy az előadó-művészet mára kómába esett. Mert lényege, az élő kapcsolat ellehetetlenült. Mint a régi kifakult képeken, az interneten megnézhetők ugyan valamikori nyomai, de ezek csak azoknak jelentenek valamit, akik valaha bensőséges viszonyban voltak életre kelt és életet adó pillanataival. A színészeket szimbolizáló „maszk” ma már a világjárvány ellen védekező ember kelléke lett. Ha egyáltalán mindenkinek jutna belőle. Eljövendő találkozásainkat ma kilátástalannak érzem, de mégsem reménytelennek.

Mi, a Stúdió K Színház tagjai, ahogy a többi nyughatatlan, megtaláltuk azt az ösvényt, melynek végén talán újra levegőt vehetünk. Online próbáltam ma is, akár a hét többi napján az új, gyerekeknek szóló, Zalán Tiborral közösen előkészített színházi játékot, a Micimackó ihlette 100 meg egy holdas pagonyt. Reggel bekapcsoltuk a gépeket, és a soron következő jelenet szereplői a Messenger jóvoltából láttuk-hallottuk egymást, ötleteltünk, korrigáltunk, Németh Ilona majdnem kész bábjait virtuális mozgásba hoztuk. A munka közben a karantén ellenére is jó hangulatban terveztük a képeket. Fütyültünk a várható nélkülözésre, a kifizetetlen albérletre. Annyira jó volt ma reggel elképzelni, hogyan is animáljuk majd (ki tudja, mikor), ahogy a szemüvegét vesztett Baglyas doktor szörnyű elefántnak véli majd Falatka Czacza (a fiatal mangalica) árnyékát. Meg azt, ki hol lesz éppen, és milyen hangok kíséretében érzékelteti a Pagony lomtanítást túlélő, kidobott játék állatainak félelmét a szokatlantól, ahogy először idegenkednek az ismeretlen tájról idevetett Carla Mamától és az erszényében hordott rakoncátlan Nyüzsitől. És persze egymásra licitálva próbáltuk megteremteni a túszejtés krimiszerű fordulatait és Gyuszi és Zizimackó komikus pillanatait. Talán sikerült is érzelgősség és rózsaszín árnyalatok nélkül felvázolni, hogy mi történik majd, hogyan kötnek barátságot egymással az örökösen pesszimista Fülöp születésnapján.

Párizsi barátaimmal azt tartottuk az egyik legnagyobb élményünknek, amikor ’68 májusában az addig zárkózott polgártársaink nemcsak hogy szóba elegyedtek egymással az utcán, de még véleményt is bátran cseréltek. Most, a Facebook, a Skype és a víruskatasztrófa korában talán rászokunk, legalább virtuálisan a nyitottságra, arra, hogy odafigyeljünk a másik emberre. Ez megmarad, legalábbis addig, míg a regnáló hatalom a legutolsó fékeket is elvesztve, rá nem talál azokra a módszerekre, amelyekkel tovább korlátozhatja a neki nem tetsző közösségek autonómiáját.

A határokat pedig sem a vírus, sem a menekülők elől nem lehet lezárni szögesdróttal. Ideig-óráig igen, de a giccses múltba fordulást legyőzi a mai gondolat, még ha klasszikusok jelen idejű megszólaltatásáról van szó, akkor is. Este láttam egy 20 éves előadást, Tompa Gábor rendezésében, a kolozsvári színházból, felvételről. Lám, mire jó a karantén! Be vagyok zárva, és mégis: időben és térben egy-két óra erejéig kiröppenhettem a kalitkából.

„Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.