Ezt a könyvet mindazonáltal ketten írjuk: ő, aki jegyzi és aki bőséges jegyzetapparátussal teszi hitelképessé szinte minden megállapítását, valamint a napjaink „elszenvedő szerkezetében” valahogy mégis eligazodni vágyó olvasó. Különösen igaz ez rám, aki érintettnek (és idézettnek) látom magam. Úgy vagyok vele, mint aki a kertben olvas, de lépten-nyomon fölnéz a könyvből, mert a szemébe tűz a nap. Dialógusért kiált (éppen MGP nyomán is) a kritika anatómiájával (is) foglalkozó szerző, aki történetesen kritikus (is). (MGP: Molnár Gál Péter – a szerk.) Dialógus pedig csak egyenrangú felek között jöhet létre. De vajon a nem független sajtónyilvánosságban létezhet-e egyenrangúság? – teszi fel Herczog Noémi a kérdést. A feljelentés (besúgás, pellengérre állítás) műformái a diktatúrák aktuális állapotának függvényei, mint ahogy mindennek a következményei is. Ami a hatalom aktuális támadó vagy éppen támadástól rettegő helyzetétől függően lehet: állásvesztés, kiközösítés, szabadságvesztés vagy akár megsemmisítés. Az olvasó, beleértve engem is, igazi túrán vehet részt: a fegyverek kritikájától a kritika fegyveréig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
