- decker -

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

Szerencsés műgyűjtők, kedvenceiket bárki megcsodálhatja a székesfehérvári múzeum gazdag gyűjteményében, de galériások is, akik értékválasztásaikkal befolyásolhatták a huszadik század magyar művészetének megítélését. Immár harmincöt éve a Szent István Király Múzeum munkatársai, a mostani kiállítás személyes válogatás legkedvesebb műveikből.

Csendes botrány kíséri a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tematikus kiállítását. Kezdődött azzal, hogy a Kiscelli Múzeum - amúgy kortárs művészettel foglalkozó - vezetője, akit szerződés kötelez az intézményétől független kiállítás helyszínének biztosítására, meg kívánta tiltani az egyik kiállító művész szereplését, kétségbe vonva művész voltát.

Nézzük, szándéka szerint miként határolja be a kiállítás tárgyát maga a cím. Mainak tekinthető minden mű, ami 1994 után keletkezett, magyarnak minden alkotó, aki az országhatárokon belül él és alkot, festészetnek pedig ebben az esetben az olajjal vászonra festett művek. Eltekintve a szándékon belül jelentkező apró, bár tudatosan vállalt következetlenségektől, a cím és a kiállított művek definiálják is ezeket a fogalmakat. A festészet területét - mintegy zárójelbe helyezve az avantgárd eredményeit - leszűkítik egy tradicionális technikai megoldásra. Magyarnak nem valamilyen homályos nemzetkarakterológiai besorolás vagy megkésett regionalizmus miatt tekinthető egy alkotó, hanem kizárólag földrajzi határok miatt, mai pedig csak az lehet, aki egyetemes színvonalon korszerűt és érvényeset alkot.