Kiállítás: Falfülke, takaros (Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven...

  • - decker -
  • 2000. április 6.

Zene

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

A nagyszabású válogatást az ittenitől kissé eltérő változatban először a bécsiek láthatták két helyszínen. Itt csak a három szint között kell közlekedni. Aki lekési, vándorolhat a kiállítás után Barcelonába vagy Southamptonba.

A kiállítás kurátorai Közép-Európát a Monarchia történelmi gyökereihez kapcsolódó, majd a szovjet blokkhoz csatolt kulturális tömbnek tekintik, melybe beletartozik Ausztria, Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyelország, illetve a jugoszláv utódállamok. Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el e koncepciót, és nézzük inkább a kiállított műveket, illetve a hatalmas anyagból egyet-egyet. Talán megragadható közép-európai másságunk.

Csülköcskéi nehezek

Műfűben kivágott fa áll, ághegyén egyetlen aranyalma himbálódzik, a magnóról madárcsicsergés szól. Ilyen a hetvenes évek elején a szlovák Paradicsom íze (Jana Zelibská). Ugyanekkor Magyarországon egy élő madárka őrjíti önmagát egy kalitkában: ha nyugton üldögél rudacskáján, kinyílik az ajtó, amint azonban elröppen a szabadság felé, egy elektromos szerkezet azonnal bezárja megszokott börtönébe (HarasztØ István). Aki elég öreg ahhoz, hogy ismerhette és átélhette a szocialista rögvalóságot, annak felesleges ezen politikai konceptuális alkotások desifrírozása. Aki meg még túl fiatal, az kezdjen a Zuhanyzó disznóval (Bukta Imre) ami nem is nehéz, hiszen ez az első mű, amibe a látogató belebotlik. Akasztófára szerelt zuhanyrózsából ömlik a víz a kunkori farkú pléhmalacra, láthatóan élvezi, arcocskáján csorognak a vízcseppek, fröcsköl, szinte halljuk, ahogy a vízfüggöny alatt vidáman dudorászik. Jaj, de nem soká! Csak fel kellene néznie, és az oszlopokon túl meglátná kitömött mangalica társát, aki mereven bámulja a tévét: egy disznóölés lassú, véres képei tárják elé leendő sorsát (Forgács Péter: Magyar totem).

Fakardja az eget döfi

Vérzivatarokban amúgy is gazdag e térség, bölcsőtől a koporsóig.Tágra nyílt szemű, hitlerbajszos ikerfiúk (Jirí Suruvka) figyelik Dubrovnik szétlyuggatott térképének makettjét (Marko Peljhan), a fyromi polgárfotók, térképek, zászlók és két tévékészülék társaságában keresi önmagát (S. Stankovski-B. Sarkalajac), miközben Budapest hálás lakossága köszönetet mond R. Todosijevicnek, aki ugyanilyen feliratú borosüvegeket installált egy óriási horogkereszt és az üvegekre támaszkodó minikeresztek társaságában. Háborúk jönnek-mennek, katonák rohannak kardokkal, szekercékkel, biciklire kapaszkodva (Edward Dwurnik) a halál felé, másokat esztétikus internáló barakkokban noszogatnak ugyanerre (C. és H. Hohenbüchler). Rendszerek dőlnek össze, politikusok hullnak a mélybe, Marx vörösen világító feje az asztal alá gurult (Krzystof Bednarski), hiába volt Tito elvtárs a mi fehér ibolyánk (Dusan Otasevic). Utánuk csak halotti maszkok (Arnulf Rainer), hajlott hátú vázak, megszürkült testhéjak (Magdalena Abakanowicz) maradnak, meg a menhelyekre menekült, meggyalázott és elűzött nők arcának gipszes pólyába rejtett lenyomatai (Sanja Ivekovic).

Kezdi újra, vígan fújja

Mi, közép-európaiak ennek ellenére szeretjük a művészetet, mottónk lehetne ez is: Legyen szép a művészet, legyen szép a művész (Marina Abramovic). Miután az elénk tálalt, becsomagolt filozófusétkeket megettük (Román Ondák: Jóllakott asztal), senki sem állhat utunkba, hogy monomániásan és tovább írjuk a végtelenhez reménytelenül közelítő számsorainkat (Roman Opalka), a szigorú geometrikus rendben felfedezzük a káoszt (Daniel Fischer, Köves Éva, Peter Weibel, Bak Imre), a valóságban a kvázi- valóságot, a pszeudót (Pauer Gyula, Valie Export).

Nem kell szégyenkeznünk: a közép-európai informel, lírai absztrakcionizmus, absztrakt expresszionizmus, pop art, akcióművészet, a lengyel neoplaszticizmus, az osztrák Wiener Gruppe, a szlovén retroavantgárd, a horvát Gorgona csoport stb. mind önálló utat bejáró, s nem a nyugati művészetet majmoló művészeti minőség. Erről mindenki meggyőződhet maga is.

Jelentem továbbá, hogy mi, közép-európaiak is rendelkezünk nemi szervekkel. Feltárhatjuk a nyúlszőr, bársony- vagy mohaborítású nőgyógyászati vizsgálóasztalon (Ilona Németh), fényképezhetjük a tükörképét a kis borzasnak (Elke Krystufek), vagy térdig érővé növeszthetjük a Pénisznyújtó expander segítségével (Zbigniew Libera).

- decker -

Megtekinthető május 28-ig, hétfő kivételével 10-18 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.