Kiállítás: Falfülke, takaros (Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven...

  • - decker -
  • 2000. április 6.

Zene

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

A nagyszabású válogatást az ittenitől kissé eltérő változatban először a bécsiek láthatták két helyszínen. Itt csak a három szint között kell közlekedni. Aki lekési, vándorolhat a kiállítás után Barcelonába vagy Southamptonba.

A kiállítás kurátorai Közép-Európát a Monarchia történelmi gyökereihez kapcsolódó, majd a szovjet blokkhoz csatolt kulturális tömbnek tekintik, melybe beletartozik Ausztria, Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyelország, illetve a jugoszláv utódállamok. Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el e koncepciót, és nézzük inkább a kiállított műveket, illetve a hatalmas anyagból egyet-egyet. Talán megragadható közép-európai másságunk.

Csülköcskéi nehezek

Műfűben kivágott fa áll, ághegyén egyetlen aranyalma himbálódzik, a magnóról madárcsicsergés szól. Ilyen a hetvenes évek elején a szlovák Paradicsom íze (Jana Zelibská). Ugyanekkor Magyarországon egy élő madárka őrjíti önmagát egy kalitkában: ha nyugton üldögél rudacskáján, kinyílik az ajtó, amint azonban elröppen a szabadság felé, egy elektromos szerkezet azonnal bezárja megszokott börtönébe (HarasztØ István). Aki elég öreg ahhoz, hogy ismerhette és átélhette a szocialista rögvalóságot, annak felesleges ezen politikai konceptuális alkotások desifrírozása. Aki meg még túl fiatal, az kezdjen a Zuhanyzó disznóval (Bukta Imre) ami nem is nehéz, hiszen ez az első mű, amibe a látogató belebotlik. Akasztófára szerelt zuhanyrózsából ömlik a víz a kunkori farkú pléhmalacra, láthatóan élvezi, arcocskáján csorognak a vízcseppek, fröcsköl, szinte halljuk, ahogy a vízfüggöny alatt vidáman dudorászik. Jaj, de nem soká! Csak fel kellene néznie, és az oszlopokon túl meglátná kitömött mangalica társát, aki mereven bámulja a tévét: egy disznóölés lassú, véres képei tárják elé leendő sorsát (Forgács Péter: Magyar totem).

Fakardja az eget döfi

Vérzivatarokban amúgy is gazdag e térség, bölcsőtől a koporsóig.Tágra nyílt szemű, hitlerbajszos ikerfiúk (Jirí Suruvka) figyelik Dubrovnik szétlyuggatott térképének makettjét (Marko Peljhan), a fyromi polgárfotók, térképek, zászlók és két tévékészülék társaságában keresi önmagát (S. Stankovski-B. Sarkalajac), miközben Budapest hálás lakossága köszönetet mond R. Todosijevicnek, aki ugyanilyen feliratú borosüvegeket installált egy óriási horogkereszt és az üvegekre támaszkodó minikeresztek társaságában. Háborúk jönnek-mennek, katonák rohannak kardokkal, szekercékkel, biciklire kapaszkodva (Edward Dwurnik) a halál felé, másokat esztétikus internáló barakkokban noszogatnak ugyanerre (C. és H. Hohenbüchler). Rendszerek dőlnek össze, politikusok hullnak a mélybe, Marx vörösen világító feje az asztal alá gurult (Krzystof Bednarski), hiába volt Tito elvtárs a mi fehér ibolyánk (Dusan Otasevic). Utánuk csak halotti maszkok (Arnulf Rainer), hajlott hátú vázak, megszürkült testhéjak (Magdalena Abakanowicz) maradnak, meg a menhelyekre menekült, meggyalázott és elűzött nők arcának gipszes pólyába rejtett lenyomatai (Sanja Ivekovic).

Kezdi újra, vígan fújja

Mi, közép-európaiak ennek ellenére szeretjük a művészetet, mottónk lehetne ez is: Legyen szép a művészet, legyen szép a művész (Marina Abramovic). Miután az elénk tálalt, becsomagolt filozófusétkeket megettük (Román Ondák: Jóllakott asztal), senki sem állhat utunkba, hogy monomániásan és tovább írjuk a végtelenhez reménytelenül közelítő számsorainkat (Roman Opalka), a szigorú geometrikus rendben felfedezzük a káoszt (Daniel Fischer, Köves Éva, Peter Weibel, Bak Imre), a valóságban a kvázi- valóságot, a pszeudót (Pauer Gyula, Valie Export).

Nem kell szégyenkeznünk: a közép-európai informel, lírai absztrakcionizmus, absztrakt expresszionizmus, pop art, akcióművészet, a lengyel neoplaszticizmus, az osztrák Wiener Gruppe, a szlovén retroavantgárd, a horvát Gorgona csoport stb. mind önálló utat bejáró, s nem a nyugati művészetet majmoló művészeti minőség. Erről mindenki meggyőződhet maga is.

Jelentem továbbá, hogy mi, közép-európaiak is rendelkezünk nemi szervekkel. Feltárhatjuk a nyúlszőr, bársony- vagy mohaborítású nőgyógyászati vizsgálóasztalon (Ilona Németh), fényképezhetjük a tükörképét a kis borzasnak (Elke Krystufek), vagy térdig érővé növeszthetjük a Pénisznyújtó expander segítségével (Zbigniew Libera).

- decker -

Megtekinthető május 28-ig, hétfő kivételével 10-18 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.