Képzőművészet: Botrány sehol (Sic! - Humor a kortárs képzőművészetben)

  • - decker -
  • 1997. augusztus 14.

Zene

Csendes botrány kíséri a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tematikus kiállítását. Kezdődött azzal, hogy a Kiscelli Múzeum - amúgy kortárs művészettel foglalkozó - vezetője, akit szerződés kötelez az intézményétől független kiállítás helyszínének biztosítására, meg kívánta tiltani az egyik kiállító művész szereplését, kétségbe vonva művész voltát.
Csendes botrány kíséri a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tematikus kiállítását. Kezdődött azzal, hogy a Kiscelli Múzeum - amúgy kortárs művészettel foglalkozó - vezetője, akit szerződés kötelez az intézményétől független kiállítás helyszínének biztosítására, meg kívánta tiltani az egyik kiállító művész szereplését, kétségbe vonva művész voltát.

"Szerintem felháborító ez a sok felháborodás."

K., 62 éves nyugdíjas bejegyzése

Talán nem is sejtette, hogy egy táborba kerül azokkal a felháborodott vendégkönyvbe írókkal, akik - a régről megszokott reflexektől vezettetve - a Mindent Elrendező Apácska szerepvállalását hiányolták. "A kiállítás gusztustalan. Szomorú, hogy ezt engedélyezték", "Nagyon szomorúan, de elítélem a zsűrit". Hát igen, akkoriban még minden rendben volt. De most: "Templomtérben ilyet rendezni, felháborító!! Ez a szabadság?", "Nekem egy templomban, még ha romos is, más gondolatok jutnak az eszembe, mint amit a kiállítás sugall".

Hogy mi is ez a gondolat, amelyet ez az "ocsmány" "kultúrmocsok" és "szellemi selejt" közvetít, azt egyetlen harcias amazon, keresztes lovag sem kísérli meg megfogalmazni. Az oka, a gyökere, na, hát az könnyen felfedhető: "Felháborító ez a kiállításnak nevezett idétlen ökörködés. Ez a minimum, amivel aposztrofálhatom. (SZDSZ-fogantatás?) Egyébként minél hamarabb szeretnék szentmisére jönni ebbe a templomba!"

Mert ezt a szakrális teret mire használják, na, mire? "Felháborító egy templomba meztelen képeket, a >>szárnyas betétNagy Kriszta művén rögtön ugyanahhoz a nőhöz hat különböző méret is társul, s ha nagyon figyelünk, Veress Zsolt (polgári hangja: Nemes Csaba) sorozatán is felsejlik a háttérben két pár. Ja igen, és van pipettával lecsepegtetett szárnyasbetét is (Komoróczky Tamás). Ezekben a képekben semmi erotikus nincs, mert nem is erről szólnak. (Nem úgy, mint a múzeumban e kiállítással egy időben megtekinthető, a század női fehérneműdivatját "ízléses, erotikus formában" bemutató tárlat.) S mégis, miféle botrányt szimatolhatunk sok-sok táblázatba rendelt színes kockában (Pető Hunor), melyek napról napra érzékeltetik a különböző vérmérsékletű egyének szexuális aktivitásának erősségét, vagy egy mellékapszisban, a magasan vízszintesen szétterülő, áttetsző hártyában, amely némileg érthetetlen módon a Condom címet viseli (Vogl Filemon).

Legalább ilyen nagy számban találsz majd meditatív, csendes, befogadásukkor egyfajta belterjes tudásra támaszkodó, az életművön belüli fejlődéshez kapcsolódó konceptuális műveket (El-Hassan Róza, Eperjesi Ágnes, Szil István, Várnai Gyula). Ezek az intellektuális humornak egy rejtett formáját mutatják, amit kevés embernek sikerülhet érteni. Az ebből fakadó bizonytalanság, zavaros rosszérzés persze lehet egyik oka annak a felháborodásnak, amely külső kitörési pontot keres és talál a hely szellemének megsértésében, hiszen művészeten belüli ítéletet nem képes hozni.

Persze az értés, az érteni vélés és a tetszés más dolog. Sic! - a kiállítás címe áttételes, idézőjelbe tett humort ígér, ami voltaképpen jobb és kevésbé sikerült művekkel meg is valósul, olyan színvonalon, ami a kortárs fiatal művészetre jellemző. S mi marad? Ami tetszett. Kicsit idétlen, kicsit direkt, kicsit aktuális - na és hatásos. A szarkazmusig hajló irónia. Mint Hecker Péter felvezető hármasoltárán, ahol két, köntösben teázó gazdag hölgy alatt, a képregényszerűen kivetülő beszédfoszlányok a könnyen elérhető gazdagságról (boldogságról) szólnak: "Ha unatkozol, drágám, légy művész, hisz ez csodálatos! Másoknak adsz, míg magadat gazdaggá teszed." Középen a művészet XVIII. századi, erőteljesen tudományos szimbólumai igazolják a művészet létét, míg a jobb oldalon egy karosszékben trónoló, középkorú úriember már mindezzel meg is ütötte a főnyereményt. Lábánál furcsa macska fordul felénk: ó, sic, sicc, csábítás!

Hiszen sokan loholnak pénzért, hatalomért, s ne legyen kétségünk, a maffia is jelen van minden házban, látjuk is Gerhes Gábor sorozatán, ott van, kihallatszik a luxusvilla bezárt ablakai mögül: "Lui, hová tetted az ékszert? - Nálam nincs, két perccel ezelőtt a Te kezedbe adtam. - Igen, és ide tettük a szélső koporsóra, várj, talán lecsúszott!"

Persze a fogyasztói társadalom rögvalósága (sic!) elől nehéz menekülni. De ha felfelé fordítjuk tekintetünket, ott pislákol sejtelmesen Kozári Hilda (ötlet és kivitelezés Kozári József, édesapa) Piros tojása. Szép. De mit látunk, reménykedve fürkészve valamiféle felülemelkedés lehetőségét? Lakner Antal hatalmas, szürke léggömbje, a Magyar szürke állomány töppeszkedik fölöttünk bután a magasban. Hát így. Ez van. Azaz: sic!

- decker -

Budapest, Kiscelli Múzeum, Templomtér, 1997. június 26-augusztus 24.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.