Z. Karvalics László

Ha körbepillantunk a weben, az emberiség digitalizált vagy már digitálisan született tudásvagyonának egyre nagyobb szeletét látjuk rajta megjelenni. Oly sokféle anyagot, oly sokféle kiszerelésben, hogy felfedező célú adatvadász-expedícióink kiválasztásakor lassan már a bőség zavarával kell küzdenünk.

Egy szeg miatt a patkó elveszett, A patkó miatt a ló elveszett, A ló miatt a csata elveszett, A csata miatt az ország elveszett, Verd be jól azt a patkószeget! A patkószeg a szociológusoknál a törött üvegtábla. Azt mondják, egy városrész leromlása úgy indul el, hogy egy bezúzott ablakot nem javítanak meg. Ez az a pont, ahonnan még volna kiút: a megjavított ablak arról üzen, hogy itt emberek élnek, akik figyelnek a környezetükre, és a közösségben van annyi erő, hogy megőrizze élhetőnek a saját mikrovilágát.

Végiggondolta-e valaha, kedves olvasó, a fogpiszkáló-motívum mögött felderengő mélységeket? Vajon miképpen mehettek el egész nemzedékek kommentár nélkül a párszi vallásban kulcsszerephez jutó fogpiszkálóhoz kötődő viselkedési előírások szigorú rendje mellett? Amíg a kérdést valódi értékén és érdemének megfelelően kezelő írásművek elkészülnek, szerény hozzájárulásként célszerűnek látszik áttekinteni a mai magyar helyzetet.

Felröpűlök ekkor gondolatbanTúl a földön felhők közelébe,S mosolyogva néz rám a DunátólA Tiszáig nyúló róna képe.Petőfi Sándor: Az AlföldHatalmas vetítővásznon a forgó Földet látjuk, fordított nézőpontból, úgy, hogy a kontinensekre is alig ismerünk rá. Most érezzük csak igazán, hogy "a víz az úr": a barna-zöld szárazföldek csak itt-ott ékelődnek be az óceánok Nagy Kékjébe.Éppen kezdene unalomba fulladni a dolog (láttunk már ilyet eleget), amikor a kép hirtelen megelevenedik: az egyik kontinens egyre nagyobb lesz, betölti a képernyőt, és mire felismerjük, hogy Észak-Amerikában járunk, már rohanunk tovább "lefelé".