Végiggondolta-e valaha, kedves olvasó, a fogpiszkáló-motívum mögött felderengő mélységeket? Vajon miképpen mehettek el egész nemzedékek kommentár nélkül a párszi vallásban kulcsszerephez jutó fogpiszkálóhoz kötődő viselkedési előírások szigorú rendje mellett? Amíg a kérdést valódi értékén és érdemének megfelelően kezelő írásművek elkészülnek, szerény hozzájárulásként célszerűnek látszik áttekinteni a mai magyar helyzetet.Afogpiszkáló nem válogat a műfajokban. Irodalmi karrierje Jane Austin 1811-es Senses and sensibilities című regényétől Wells Láthatatlan emberének kikötői fejezetén, Mikszáthon és Kosztolányin át Parti Nagy Lajosig ível, de feltűnik filmen - elég, ha csak a Van, aki forrón szereti Charlie nevű gengszterszereplőjének arany (!) fogpiszkálójára utalunk -, szappanoperában (lásd a Vészhelyzet ifjú Carterének pedagógiai áthallásoktól sem mentes vakbélműtét helyetti emlékezetes fogpiszkáló-eltávolítását) és diszkográfiai curriculum vitaeben (!). Ákos, a popidol költő-zenész így kezdi a bemutatkozását: "Van lakásom, nőm, autóm, bőrkabátom, fogvájóm, filmklubbérletem, működési engedélyem, 48 kristálypoharam..."
Extra és semmi extra
Hajdan, a tervutasításos gazdálkodás alkonyán, amikor valóban csak a két doboz gyufa áráért kapható 300 darabos "Extra fogvájó" jelentette a termékválasztékot, kizárólag a légi útról hazatérők zsákmányai hoztak változatosságot a fogpiszkálók barátainak sivár hétköznapjaiba. A durva forgácsolású tömegcikkel szemben a légitársaságok emblémáját tartalmazó vékony papírban általában finom megmunkálású, két végén hegyes kis pálcika lapult, amit még ajándékozni is lehetett. Eközben az egymással versengő tömbök légi- versenye döntetlenre állt, mert a reprezentatív, műbőr-nejlon tasakos, letörhető pálcikás Swissair fogpiszkálót kellőképpen ellensúlyozta az Aeroflot szellemes műanyag csövecskéje: két fehér, elkeskenyedő végű, felettébb esztétikus pálcika, amely a többszörös használat és a hordozhatóság ígéretét csillantotta fel, igaz, eredeti funkciójára alkalmatlan volt.
Az olvadás időszakában alig változott valami. Egy-egy igényes vendéglőben eseti importbeszerzések nyomán feltünedeztek a szépen esztergált, kéthegyű fogpiszkálók, amelyek mind a mai napig az európai etalont jelentik, a kereskedelemben azonban a legnagyobb változás az volt, hogy kisebb, 100 darabos kiszerelésben is megjelent a Gyufaipari Vállalat közepes minőségű papírdobozában a jól ismert "Extra fogvájó". A hosszú, trapéz alakú nyers fogpiszkáló diadalmasan őrizte piaci monopolhelyzetét, az összképet mindössze az színesítette, hogy az árnyalatnyit javuló minőségű dobozokat reklámfelületként találta meg magának a Playboy magyar kiadása, illetve a Sulák Szőnyeg, miközben a Gyufaipari Vállalatból csendesen Magyar Általános Gyufaipari Kft. lett. Keserű szájízzel kellett megállapítanunk, hogy ekkorra nemcsak a fogpiszkáló-nagyhatalom Olaszország és Görögország, hanem az egész régió elszaladt mellettünk. A gusztusos csomagolású, lepattintható tetejű délszláv "Higienske cackalice", a déli és északi szomszédainknál oly divatos vákuumzáras hordócskába csomagolt fogvájók, a faragott végű, dobozolt bolgár fogpiszkálók mellett bizony rosszul mutattak a magyar trapéz-pálcikák - noha a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy színvonaluk még mindig megelőzte néhány versenytársét: a portugál "Palitos Especiais" vaskosabb, az egyszerűbb kivitelű bolgár "Kalecski za zbvi" rövidebb, a török "Rose lüks kürdanlari" pedig idomtalabb és igénytelenebb csomagolású volt a magyar riválisnál.
Pikáns és mentolos
Mindenki érezte, hogy a pangás időszaka nem tarthat sokáig Magyarországon, s a változások örömteli jeleként a magasabb árszínvonalú közértekben elkezdtek feltünedezni az olasz importból szerzett, 120 darabos "Kochi" fogpiszkálók. Azt persze csak az igazán avatottak tudták, hogy az apró ötletekkel feljavított papírdobozos "Kochi"-val legfeljebb Itália harmadvonala érkezett meg hozzánk: már a "Samurai" sorozat változatos csomagolású és nagyobb pálcikaszámú darabjai is jóval igényesebbnek tekinthetők, ám a színezett műanyag asztali fogpiszkáló- szettek, az állatfigurákkal kifestett fogpiszkálós plasztikhordócskák árnyékában minden papírdobozos kiszerelés "mezítlábasnak" tűnik.
És amikor már úgy éreztük, hogy a fordulatot végképp csak a tőkeerős és nagy hagyományú külföldi fogpiszkáló-óriások megjelenésétől remélhetjük, váratlanul lábra kapott a hazai fogpiszkáló-kisipar. A debreceni "Felföldi-féle" 50 darabos, papírfejű nejlontasakos "Pikáns" fogvájóra nem egyszerűen egy új (bár német területen évtizedek óta ismert) kiszerelés meghonosítása, illetve a fogpiszkáló-fantázianév megjelenése miatt lehetünk büszkék, hanem az egyedi fejlesztésű, bár esztétikailag igénytelen, fekete fogpiszkáló-automatával összekapcsolt marketingstratégia miatt is.
A "Pikáns" fogvájó magasra tette a mércét, de szerencsére voltak, akiket ez nem bátortalanított el. Az esztergált, kéthegyű hengerforma ekkorra már minimális követelménnyé lett: nem csoda, hogy a legígéretesebben fejlődő fogvájócsalád, a kezdetben a mátészalkai Krasznaker, majd a budapesti Wurth-Kende Kft. által forgalmazott Holz-Spitz a fejlődés érdekében innen is továbblépett. Az átlag 500 darabos, papírfejű nejlontasakos termék a méretnöveléssel, az ugyanilyen kiszerelésű, ám 75 darab, egyenként csomagolt (!) mentolos (!) fogvájót tartalmazó típus az egyedi igények kielégítésével, az áruházláncok számára készített 175 darabos, kék papírdobozos változat pedig a hosszú távú biztonságot nyújtó partnerrel kötött stratégiai szövetség védőernyőjével jelenleg az üzletág leginnovatívabb szereplőjévé teszi őket. Ha gyanúnk beigazolódik, ugyanez a 175 darabos változat, amely a vásárlót 25 prémium fogpiszkáló ígéretével bűvöli el, immár a prémium felcsillantása nélkül vált a "Mi családunk Fa fogvájójává" új OÉTI-engedélyszámmal, tetszetősebb, narancssárga-piros dobozban, de változatlan vonalkóddal!
Vajon miképpen válaszol a kihívásra a Magyar Általános Gyufaipari Kft.? Letörheti-e a zsenge magyar fogpiszkálóipart a tömegesen importált, 800 darabos fehér (másképpen: szőrös) nyírfából készült, igénytelen papírdobozos, ám jelenleg a legjobb ár/mennyiség mutatókkal bíró kínai asztali fogvájók dömpingje? Vissza tudja-e hódítani a magyar piacot a fogpiszkálóvilág Nr 1-ja, az olasz "Stuzzicadenti-ipar"? Késztetik-e a magyar fogyasztókat a Metro kínálatában megjelenő tiritarka, 1000 darabos "Party Time" és "Party Fun" dobozok a szülinapi svédasztalok újszerű díszítésére, a magasabb fogpiszkáló-kultúra átvételével járó sajátos életformaváltásra?
Sajnos
Hosszan sorolhatnánk a kérdéseket, ám a kínálat örvendetes kiszélesedésével óhatatlanul velejáró negatívumok megemlítésétől sem zárkózhatunk el.
A papírfejes-nejlontasakos kivitelű csomagok összeerősítése minden esetben anyagidegen tűzőkapcsokkal történik, ami a fogpiszkálócsomagok formakultúrájának fejlődése szempontjából kevés jót ígér. Miképpen hirdetheti magát "Finest Qualitynek" az említett kínai "Tooth Pic" (sic!), amikor például a belga "Wooden Tooth Pick" kétszázzal több fogpiszkálót tartalmaz, s azonos faminőségi paraméterek mellett az Európai Közösség szupermarketjeiben kapható változatok legalább kétharmada igényesebb csomagolású? Másra is vigyáznunk kell: az egyik csomagküldő cég kínálatában már három éve megjelent a fogvájókapkodó bólogató harkály... Eközben a Fackelmann típusú, hűvös eleganciájú kétrészes műanyag fogpiszkálótartóknak a Tesco polcain kívül se híre, se hamva, a francia nyelvterületen meghonosodott bolondos-színes (maximum 50 darab fogpiszkálót tartalmazó) hordócskákig pedig még mindig nem jutottak el az importválaszték gazdagítása révén mindennapi ízléskultúránk formálásáért felelős külkereskedőink.
Az ezres kiszerelésű csomagok elterjedése kétségkívül új megvilágításba helyezi a kiinduló problémát is: még a megszokottnál is furcsább dolgoknak kellene történnie a parlamentben, hogy az ember szórakozottan eltördeljen egy egész dobozzal. Addig is, Örkény paprikafüzérére gondolva, adjunk esélyt magunknak, hogy Élet, Fogpiszkáló és Irodalom kapcsolatának soha nem cserkészett határvidékein valami nagyon fontosnak a felismeréséig jussunk.
Z. Karvalics László
