- szerbhorváth -

A múlt hétfőn este a belgrádi Munka nevezetű focicsapat éttermében, az áldozat törzshelyén három rövid sorozattal - az ablakon át bedugott Kalasnyikovval - meggyilkolták Pavle Bulatovicot, Milosevic egyik leghűségesebb káderét, aki a kis-jugoszláv szövetségi kormány legrégebben, 1992 óta funkcióban lévő minisztere volt.

Valjevo közép-szerbiai kisváros, és mindeddig igazából semmiről sem volt híres. Manapság viszont a szerb Hágának nevezhetnénk: ha minden a tervek szerint megy, a legfontosabb NATO-tagállamok vezetői hamarosan megismerkedhetnek a valjevói rendőrségi cellák fapriccseivel.

A múlt héten Budapesten a regionális Soros Alapítvány szervezésében rendezték meg azt a donátori konferenciát, melynek célja a jugoszláviai független média pénzbeli támogatásának elősegítése volt. Ha nem is váratlanról, de fordulatról mindenképpen szó van.

Viktor Jerofejev nagyon híres író. Az benne a legrosszabb, hogy alighanem a hírnév csinált belőle lassacskán már olvashatatlan írót. Az utóbbi időben már kétkedéssel fogadtam a honi lapokban, folyóiratokban megjelenő jegyzeteit, karcolatait, kvázinovelláit, még inkább elcsüggesztett póza a tavaszi budapesti könyvfesztiválon, melynek díszvendége volt, az meg egyenesen megdöbbentett, mikor újságírókollégáktól megtudtam: interjút már csak súlyos dollárkötegért ad.

Üdvözlendő vállalkozásba fogott a Palatinus könyvkiadó: Réz Pál szerkesztésében 10-12 kötetesre tervezik a Várad, villanyváros sorozatot. A Nagyváradhoz így vagy úgy kapcsolodó művek sorát Nagy Endre regénye nyitja, amely sokkal inkább memoár és/vagy anekdoták gyűjteménye, városrajz és történetek egyvelege, mintsem regény.

Pénteken este a Pristinától alig húsz kilométerre délre járőrözgető brit KFOR-egység lövöldözésre lett figyelmes - nem lehettek messze a tett színhelyétől. A hangok a Lipljan melletti Staro Gracko falu irányából érkeztek. Mire a káforosok odamanővereztek, már csak 14 holttestre bukkantak. Pedig nem sokkal azelőtt még telefonhívást is kaptak a faluból: valami baj lehet, mert az aratók még nem tértek haza.

Ki ne emlékezne a Magvető Gyorsuló idő című sorozatára, e tipikus szocialista termékre? Szinte újságpapíron, rosszul fűzve jelentek meg a piciny könyvek. Ám zsebre vághatók, metrón, vonaton is könynyedén olvashatók voltak, csupa vérfagylaló társadalomtudományi munka. Azóta nagyot változott a világ, a magyar könyvkiadókat is áthatotta a kapitalizmus. A/5-ös formátumban, a legminőségibb papíron, kemény fedéllel és kötésben jelennek meg a társ. tud. munkák. Isten tudja, miért. Amúgy nem is kapitalista metódus ez, mert a német, angol stb. könyvkiadók az ilyes köteteket még mindig úgy adják ki, ahogyan rég a Magvető is. Itt valaminő komolykodás zajlik, de semmi értelme sincsen. Hacsak nem az ára, forintban.