A háborús bűnösök feletti bírósági perekről szóló sorozatunk új távlatokat kapott: Szerbia mind a huszonkilenc körzeti bírósága vádat emelt (vagy fog) a NATO tizennégy vezetője ellen. A listát egy bizonyos Viljem Klinton nevű anyaszomorító vezeti, de Franciaország, Nagy-Britannia és Németország miniszterelnöke, valamint ezen országok külügy- és védelmi miniszterei, továbbá az akkori NATO-főtitkár, Solana és a NATO fegyveres erőinek európai parancsnoka, Clark se várhatja nyugodtan a télapót. Orbán, Martonyi és Szabó János egyelőre nyugodtan alhat, mivel a vádirat szerint őket e NATO-tagállamok vezetői befolyásolták, hogy a bombázásokra rámondják az áment.
Kárbecslés
Leggyorsabbnak a valjevóiak bizonyultak: szeptember 20-ra egyszer már beidézték Clintont, miután megtörtént a vádemelés: ő és tettestársai durván megsértették a jugoszláv Btk.-t, midőn a civil lakosság elleni háborús bűneiket véghezvitték Valjevóban és környékén. Dragan Obradovic bíró (írnoka Milena Filipovic volt, a teljesség kedvéért) a valjevói ügyészség kérelmére eljárást indított ellenük: vétettek a genfi konvenció, a háborús szokások ellen, mert összevissza bombáztak mindent, ami az ügyészség szerint nem is tekinthető katonai célpontnak; kitervelték a Jugoszlávia elleni agressziót, a célokat, az eszközöket s egyebeket, majd hatalmukkal visszaélve rábeszélték a többieket is, és kötelezték, illetve felhatalmazták a NATO agresszor hadseregét az akció végrehajtására.
A vádirat ezután tételesen felsorolja a valjevói körzetben véghezvitt támadások idejét, célpontját, a civil áldozatok számát és az okozott anyagi kárt (dinárban - ami az egyre nagyobb infláció miatt eleve vicces). Ám nehogy azt higgyük, itt valami viccről van szó; nem, minden egyes körzeti bíróságon folyamatos a munka, sorban hívják be a tanúkat, a vállalat- és egyéb igazgatókat, akik tételesen beszámolnak mindenről. Mondjuk Uzicében a Telekom (az ottani Matáv) igazgatója 160 millió dinárra becsüli a kárt, miután 16 ezer számot tettek tönkre a bombák a digitális központban, továbbá a Lima feletti hídon megsemmisült a Podgorica felé vezető kábel (ez is kóstál valamit), de azt is beszámítják, hogy a dolgozók kényszerszabadsága mennyi kárt okozott a cégnek.
A tizennégyes
számú szoba
A bíróság szeptember 20-ra tűzte ki Clinton meghallgatását. Annak rendje s módja szerint - igaz, diplomáciai postával - el is küldték az idézést: a gyanúsított "10.00-kor jelenjék meg a valjevói Körzeti Bíróság 14. számú szobájában". Arról nem szól a fáma, hogy Clinton kézhez kapta-e az angolra lefordított idézést, és alá is írta-e a vélhetően ajánlott küldeményt (avagy a postás a Fehér Ház kerítésének egyik vasrúdjára tűzte a levelet), az viszont biztos, hogy Clinton nem jelent meg Valjevóban, és meghatalmazottját (ügyvédjét) sem küldte el. Az ítélkezést azonban nem kerülheti el, a jogszabályok szerint nélküle is lefolytatható az eljárás, ahogyan Schröder, Blair meg a többi gazember sem reménykedhet az elévülésben. Ráadásul így, hogy rá se bagóznak az ügyre, elszalasztották a lehetőséget, hogy a vádirat ellen három napon belül fellebbezzenek (igaz, a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, azaz a per így is, úgy is folyna tovább). Arról nem is beszélve, hogy ha Jugoszlávia területére lépnének, könnyedén egy tizennégy karátos rabomobilban találhatnák magukat, mely meg sem állna a tizennégyes szobáig (ahol alighanem tizennégy szék várja a tizennégy vádlottat).
A bíróságok - melyek természetesen csipetnyit sem függetlenek Milosevictől - nem kevés energiáját foglalhatja le e ténykedés, de ha az ügyészségek minimális szakmai színvonalon végzik munkájukat, értékes kordokumentumok készülhetnek el, és legalább pontosabb adatokkal rendelkezhetünk majd arról, mennyi kárt okozott a NATO Jugoszláviában. A rezsim inkább propagandacélokra igyekszik felhasználni e pereket, de úgy látszik, ezzel már nem sokra megy: a legfrissebb kutatási adatok szerint már csak a megkérdezettek 32 százaléka véli úgy, hogy az USA elnöke és a NATO a hibás a bombázásokért, viszont 28 százalékuk már Milosevicet hibáztatja. Az adatok arra utalnak, hogy Milosevicre a bizalom szempontjából egyre rosszabb napok várnak, bár az is tény, hogy a relatív többség (44 százalék) szerint nem kell őt átadni a hágai bíróságnak (minek is, mikor ott van a valjevói).
Propagandafogásnak tehát elég gyengus az akció, és maga a valjevói bíró se valami nagy elánnal ugrott neki e pernek: azt mondja, ez is egy ügy, meg kell csinálni, mint a többit. Ahogyan egy másik propagandaakciót is csak a rend kedvéért kell feljegyeznünk: már elkészült a második része is annak a Fehér könyvnek (angolul is), mely azokat a dokumentumokat közli, melyek fényesen bizonyítják, hogy a NATO célja a civil lakosság terrorizálása volt, hiszen ők szenvedtek a legtöbbet. Hogy a háborús vesztesek paranoid és egyre komikusabb akcióinak mennyi értelme van, s hogy a vereség győzelemként való beállítása mennyi hasznot hoz a konyhára, s mennyire viszi előre a nemzetépítést, arról azonban nem most hallhatunk először, s efféle értékes hazai tapasztalatokkal már a magyar olvasó is bizonyára rendelkezik.
- szerbhorváth -
