ősz Szerbiában: Élet a szakadék mélyén

  • - szerbhorváth -
  • 1999. szeptember 16.

Külpol

A múlt héten Budapesten a regionális Soros Alapítvány szervezésében rendezték meg azt a donátori konferenciát, melynek célja a jugoszláviai független média pénzbeli támogatásának elősegítése volt. Ha nem is váratlanról, de fordulatról mindenképpen szó van.
A múlt héten Budapesten a regionális Soros Alapítvány szervezésében rendezték meg azt a donátori konferenciát, melynek célja a jugoszláviai független média pénzbeli támogatásának elősegítése volt. Ha nem is váratlanról, de fordulatról mindenképpen szó van.

´sz Szerbiában

A fordulaton nem azt kell értenünk, hogy a szerbiai és a montenegrói médiát itt külön kezelték: előbb az előbbiekkel, utóbb az utóbbiakkal foglalkoztak, mintha egymáshoz semmi közük sem lenne már (ez persze egyre inkább igaz is). A szerbiai résztvevők - majd húsz független elektronikus és írott médium - számára örvendetes újdonság, hogy a nyugati alapítványok, illetve a nyugati nagyhatalmak budapesti közvetítőiken át már érzékeltették velük, hogy újra számítanak rájuk, és úgy látják, a nyilvánosság megdolgozása révén előbb végbemehet a demokratikus fordulat, mint a nélkül. A támogatási rendszer ugyan a bombázások előtt is létezett, de igazán nagy biznisznek inkább "demokratikus ellenzékinek" számított lenni Szerbiában (bár a háború alatt és után egyiknek sem). A széthúzó szerbiai ellenzéket látván azonban a közelebbről meg nem nevezhető döntnökök most mégis, illetve újra a független médiában látják a vállalható megoldást (miután kudarcot vallottak azok a kísérletek, hogy külföldről nyomassanak hatékony szerb nyelvű propagandát). Attól függetlenül, hogy a konferencián jelenlévők - legalábbis magánbeszélgetésekben - már egyértelműen beismerték: saját magukban sem hisznek már, nem gondolják, hogy csupán az ő munkájuk elegendő lesz Szerbia megújulásához.

Gázzal, fával, nádi hegedűvel

Amely megújulás sehol sem tart még. Az ellenzéki pártok a békekötés után hetente tették közzé prognózisaikat: Milosevicnek még tíz napja van hátra, legjobb esetben is tizenegy és egy tízórai, vagy hogy őszig mindenképp elhúz a francba. Milosevic azonban maradt a helyén, Zoran Djindjic összeveszett Draskovictyal, Draskovic mindenkivel, és úgy általában mindenki mindenkivel. A vita tétje az volt: ki is a legigazibb ellenzéki. Az előrehozott választásokon ugyanis - amelyekről folyton szó van, de egyelőre nem úgy néz ki, hogy bármi is lenne belőlük - nyilván a legigazibb ellenzékinek kell majd a többi, kevésbé igazi ellenzéki élére állva miniszterelnöknek lennie. E szerepre jelentkezett Draskovic (Djindjic nélkül), Djindjic (Draskovic nélkül), Milan Panic amerikai bizniszmen és egykori jugoszláv miniszterelnök, ész nélkül, aztán Avramovic, a Nemzeti Bank volt elnöke és több helyi rezesbanda szólistája is.

Eközben sajtóhírek kaptak lábra arról, hogy a "jövő hétig" felbomlik az uralkodó szocialista párt, a szerb köztársasági elnök, Milutin Milutinovic már házi őrizetben van, és ha bejár is a munkahelyére, az csak azért van, hogy palástolják a házi őrizetet.

Az elemzők szerint azonban nem valószínű, hogy belső, "reformszocialista" ellenzékének nyomására összeomlik az Elnök hatalma. Akár még egy évig is kitarthat, főképpen, ha a tél elejére várt szociális bomba robbanását tompítani tudja: kedvenc kormányfője, Mirko Marjanovic már le is vajazta az oroszokkal a gázszállítmányt. Kérdés, mire lesz elegendő az erőlködés: ha mondjuk lesz is áram, a télen mindig megnövekvő terhelést nem biztos, hogy kibírja az energetikai rendszer. A nyugdíjasok mellett már a tanári kar is bónokban kapta meg a minap áprilisi-májusi fizetését: vehetnek majd rajta áramot meg tűzifát az állami fatelepeken (a tűzifa hiánycikk, ahogyan maguk az állami fatelepek is), viccen kívül, a MaNcs gyakrabban fizet, mint a szerb kormány. Benzin sincs, viszont megdrágult, de búsuljon a ló: a szerbiai hatalmasok szerint hatalmas az érdeklődés az újrainduló privatizáció iránt, a Nis-Macedónia autóút koncessziójáért például sorban állnak a külföldi befektetők, a görögök szíve vágya pedig a jégelhárító rakétarendszer építésére kiírt tender megnyerése.

A magyaroknak

pedig jó utat

A totális összeomlást - mind a gazdaságit, mind a Kosovo elvesztése miattit - a szerb rezsim Happy End Kft.-s metódusokkal igyekszik takargatni: beszéljünk mindig valami másról, valaki más szájába adva a rizsát. A heti ügyeletes bepalizott alak Djindjic volt: mire Romániában adott interjúja átkúszott a távíródrótokon, tartalma is megváltozott. Később cáfolta, hogy azt mondta volna: a vajdasági magyarok nem lojálisak Szerbia iránt. Az állami média azonban csak a fordított verziót tálalta. A magyarokra azonban már augusztus 20. óta rájár a rúd, ekkor alapították meg az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsot, mely tettnek legfeljebb szimbolikus jelentősége lehet, a szervezetnek se kompetenciája, se semmije: sóhivatalról van egyelőre szó (ráadásul a magyarság kisebbik részét képviselő pártok bojkottálták a szervezkedést). Ám taktikátlanul rögtön lovat adtak a szerb rezsim alá, melynek újfent égető szüksége van egy aktuális szereplőre, akire rákenheti: veszélyezteti Szerbia integritását - szerbek, tömörüljünk egységfrontba a szeparatisták ellen.

A fűtési szezon így a szokásos hangulatban kezdődik majd el: fűtőanyag nincs, lesz viszont ellenség. Természetesen ezt nem szabad elkiabálni. Noha hírt kaptunk arról, hogy egy-két magyar családot atrocitás ért, Milosevic azzal még tisztában van, hogy a vajdasági magyarok ellenében nincs mit megnyernie, és erőit az ellenzékre koncentrálja (melynek tüntetéssorozata kifulladni látszik). A csapásirány per pillanat a Jugoszláv Hadsereg irányából vezet az egykori vezérkari főnök, Perisic Demokratikus Szerbiáért Mozgalma irányába: azzal mindenki tisztában van Szerbiában, hogy sikeres hatalomátvételre csak annak van lehetősége, aki maga mögött tudja a hadsereg támogatását. A Kosovóból kivonult Harmadik Hadsereg ultramilitáns parancsnoki kara mellszélességgel áll ki Milosevic mellett. Nem véletlenül: se vége, se hossza azoknak az álhíreknek, melyek a polgárháború veszélyéről szólnak. De ne gondoljuk, hogy csak Slobodan keveri a szart, mert egyes ellenzéki megnyilatkozók is úgy látják: a Nyugat keze van a dologban, mert azt hiszik, hogy csakis egy polgárháború tisztíthatja meg a szerbiai búzát az ocsútól. Pedig jelképes honorért erre maguk is képesek lennének.

- szerbhorváth -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.