Könyv: Pop, éhség, fölösleg (Hankiss Elemér: Proletár reneszánsz)

szerző
- szerbhorváth -
publikálva
1999/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ki ne emlékezne a Magvető Gyorsuló idő című sorozatára, e tipikus szocialista termékre? Szinte újságpapíron, rosszul fűzve jelentek meg a piciny könyvek. Ám zsebre vághatók, metrón, vonaton is könynyedén olvashatók voltak, csupa vérfagylaló társadalomtudományi munka. Azóta nagyot változott a világ, a magyar könyvkiadókat is áthatotta a kapitalizmus. A/5-ös formátumban, a legminőségibb papíron, kemény fedéllel és kötésben jelennek meg a társ. tud. munkák. Isten tudja, miért. Amúgy nem is kapitalista metódus ez, mert a német, angol stb. könyvkiadók az ilyes köteteket még mindig úgy adják ki, ahogyan rég a Magvető is. Itt valaminő komolykodás zajlik, de semmi értelme sincsen. Hacsak nem az ára, forintban.

Ki ne emlékezne a Magvető Gyorsuló idő című sorozatára, e tipikus szocialista termékre? Szinte újságpapíron, rosszul fűzve jelentek meg a piciny könyvek. Ám zsebre vághatók, metrón, vonaton is könynyedén olvashatók voltak, csupa vérfagylaló társadalomtudományi munka. Azóta nagyot változott a világ, a magyar könyvkiadókat is áthatotta a kapitalizmus. A/5-ös formátumban, a legminőségibb papíron, kemény fedéllel és kötésben jelennek meg a társ. tud. munkák. Isten tudja, miért. Amúgy nem is kapitalista metódus ez, mert a német, angol stb. könyvkiadók az ilyes köteteket még mindig úgy adják ki, ahogyan rég a Magvető is. Itt valaminő komolykodás zajlik, de semmi értelme sincsen. Hacsak nem az ára, forintban.

Hankiss Elemér legjobb munkáit az említett sorozat darabjaiként ismertem meg, mi több, azokon is szocializálódtam. Újabb könyveit is lelkiismeretesen olvasom. A Helikon nyomatja mostanság, képzőművészeti albumok szintjén. Fel lehet tenni őket a nappaliban a polcra, lássák a vendégek is.

Az itt tárgyalt tanulmánykötet címe arra utal, hogy ma a proletárok számára is elérhető, ami a reneszánszban csupán a leggazdagabbaknak jutott. Civilizációs váltás történt, értékrendváltás meg ilyesmi, máma már a mának élünk csak, az élvezeteknek, a gyarapodásnak, korábban meg nem. Kínos ismertetnem az első rész tanulmányait, mivel nem mondanak semmi újat. Még Hankiss másfél évvel korábban megjelent művéhez, Az emberi játékokhoz képest sem. Maga is több helyütt utal rá, hogy itt most folytatja vagy részletezi azt, amit ott elkezdett. Ráadásul sosem bírja ki, hogy ne legyen terjengős a kérdésfelvetésnél, ami önmagában véve nem lenne baj, ha nem lenne unalmas. Egy gimnazista csaj talán elalél, amikor olvassa, hogy Mi az életem, mi az élet célja, értelme?, Honnan jöttem, ki vagyok, merre tartok?, a míveltebb olvasó azonban szeretne valami konkrétabbat is, ami alatt persze nem triviálisat értek, noha abból is van éppen elég. Meg belemagyarázásból. Például a fogmosás szimbolikus funkcióit elemezve jut el odáig, hogy a reggeli fogmosás nem más, mint a mulandóság felett aratott győzelem, mivel a fogpasztareklámok azt sugallják, hogy a fogmosástól egészségesek maradunk mindörökké. Ja, nem is tudom. Lehet, hogy a Vegáról csöppentem ide, de ha este nem mosok fogat, nem tudok elaludni, csuda tudja, miért nem, de nem (hacsak tökrészeg nem vagyok), halhatatlanságérzetet ugyanakkor sose éreztem fogmosás közben.

Az első részből mindazonáltal ki kell emelnünk egy írást. Arról szól, hogy a társadalomtudomány miért nem foglalkozik a félelem kérdésével. Ugyan ebben is van halandzsa, miszerint idegen világban él az ember, pláne meg szimbolikus védőhálókat gyártunk magunk oltalmazása céljából, ám ugyanitt jelen van a régi Hankiss is, aki hatalmas műveltségét ötvözi tudományos kutakodással, és nem restell naphosszat könyvtárban bözögélni. Ez áll a kötet második részére is, melyben leginkább a tudós, és nem annyira a közíró, a publicista értelmiségi működik. Itt Magyarországról, a lassúcska országról olvashatunk, értékrendekről és azok válságáról, erkölcsről, közérdekről, közelmúlt és jelen társadalmi tudatáról. E kérdésekben H. otthon van, tudjuk régről. A harmadik rész, az Egy ország keresi a helyét írásaiban viszont megint visszacsúszik a publi szintjére, részben újságcikkekről vagy újságcikkszintű elemzésekről van itt szó, köztük a kötet mélypontját jelentő cikk, mely a Mi vagyunk az ország - Gondolatok a millenniumról címet viseli. Kötetben olvasva bizony nem nagy élmény szembesülni olyan ötletekkel, hogy a millennium alkalmából milyen filmet, CD-t, képeskönyvet kellene készíteni, vagy hogy miért szóljon majd a harang. Újságban még csak-csak elmegy, de egy majd´ kétezer forintos, reprezentatív kiállítású kötetben sehogy sem.

A könyvet két történelmi dokumentum zárja. Arról szólnak, miként élte meg Hankiss Elemér azt az időszakot, mikor is tévéelnök volt. Elkésett, ám szórakoztató darabok. Történt egyszer, hogy egy rádiós szerkesztő éhségsztrájkba fogott Gombár Csaba rádióelnök lemondását követelve. Na de: Válaszképpen két kitűnő popénekesnő vetette fel az ötletet, hogy éhségsztrájkot kezdenek ők is, de ők mellettünk - amúgy is van némi súlyfölöslegük. Nos, ha ők kitűnőek neki, úgy egyfelől ízlésficama van, másfelől tényleg egy általános értékválság közepette élünk egy idegen világban (mint azt H. centrális tétele más miatt állítja).

A könyv nem válik alapművé, egyetemi profok sem fogják diákjaikkal olvastatni. Közben meg laza, könnyed, olvasmányos, és néhol szellemes. Hosszú, nosztalgikus nyári estékre javallható.

- szerbhorváth -

Helikon, 1999, 279 oldal, 1780 Ft

szerző
- szerbhorváth -
publikálva
1999/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...