D. Harangozó Aranka
D. Harangozó Aranka cikkei
Wolf Haas: HALOTTAK FELTÁMADÁSA
c. bűnregényében a gyilkolászás (melynek már módszere is eredeti: halálra fagyasztás a síliften!) mozgatórugója a távoli múltban gyökerez, de ezen nem vagyunk meglepve, hisz annyi klasszikus krimiben van ez így - az évtizedek múltán vett bosszú az elrontott életért mint motívum és motiváció. Nem hőkölünk vissza az incesztuson sem, ha egy jó gyomrú szerző igazán erős indítékot keres, a családon belüli szerelem úgyszólván kézenfekvő. Hát még Freud hazájában! Már az se lenne kis dolog, ha Haas nem tenne mást, mint összehoz e paraméterekkel egy épkézláb sztorit. De a Halottak feltámadása nem csak ezért remek olvasmány.
D. Harangozó Aranka
folyóirat - 2000. július-augusztus
A 40. évfordulóra mint diáktüntetés alatt a gumibotütések, úgy szaporodtak el a magyar művelt sajtóban (is) a 68-at tárgyaló esszék, elemzések. A 2000 legutóbbi száma kiemelkedik e felhozatalból.
D. Harangozó Aranka
Amiből nem lesz cserebogár - Hogyan készül?
E szórakoztató ügydarab főhőse egy kedves, rokonszenves, ám alapvetően züllött alak: még szerencse, hogy a végén nem neki lesz igaza.
Saját halott - Tommy Lee Jones: Melquiades Estrada három temetése (film)
A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt.
Munka és szerelem
Legelőször is az lenne a jó tanácsom, hogy tekintsenek el a jelen dupla oldalunk alsó fertályán található interjú tartalmától. Illetve dehogyis, nem azért közöltük, hogy eltekintsenek tőle; inkább válaszoljanak a következő kérdésre! Vajon hány öltést varr mondjuk a Keresztapa 3 művészi megítélése szempontjából az, hogy azt a pápát nem is úgy, és nem is azok, és nem akkor tették el láb alól, és az egész nem igaz?
Videó: A magyar nép zivataros évtizedéből (Tíz év beszédei)
Kövezzenek meg, de nekem Kónya Imréről nem a Pető Ivánnal folytatott tévévitája (már ha a lincselésre való nyilvános buzdítást vitának lehet nevezni) jut először az eszembe, esetleg a szakállas ügyvéd dolgozata a sajtószabadság ügyében, netán az egykori MDF-es belügyminiszter más görbe dolgai, hanem az a beszéd 1989. június 13-án, amivel az Ellenzéki Kerekasztalt megnyitotta. Rémlik, hogy közvetítette a tévé, de hogy olvastam, az biztos. Kónya a többpárti, szabad választáson, a parlamentarizmuson és a felelős kormányon alapuló politikai rendszerről vizionált, arról, hogy eljött az ideje: az ország lakói "végre illő öntudattal birtokba vegyék jogos tulajdonukat: saját hazájukat" (vagy valami ilyesmi). Világos és tiszta pillanata volt ez a kornak, amelyben éltünk, a beszédet, két oldal, ha van összesen, valamiféle emelkedett poézis hatotta át (és nem röhögök, mikor ezt írom, még a szám sarkában sem). Emlékeztem arra is, hogy az adásrendező a beszéd egy pontján bevágta Grósz Károlyt, amint az ajkát harapdálja, mintha valami nagy, nagy sortűzre gondolna, ami immár soha nem fog eldördülni: Grószról is ez a legkedvesebb emlékem, ahogy tehetetlenül forr szegényben a történelmi düh. Most megint megnézhettem ezt a két kedvenc pillanatomat: a MédiaMark Bt. ugyanis kilenc másik, a szerkesztő Dálnoki Ádám által fontosnak tartott beszéd társaságában megjelentette őket egy műsoros videókazettán.