A 40. évfordulóra mint diáktüntetés alatt a gumibotütések, úgy szaporodtak el a magyar mûvelt sajtóban (is) a 68-at tárgyaló esszék, elemzések. A 2000 legutóbbi száma kiemelkedik e felhozatalból. A számos kitûnõ egyéb írás mellett bõ szemû áttekintést nyújt '68 keleti és nyugati hátterérõl és dilemmáiról. Berkes Tamás, a jeles bohemista kitûnõ történeti esszében skicceli fel a cseh '68 belsõ történetét, Aleksander Smolar írásában a 70-es, 80-as évek lengyel demokratikus ellenzékének keletkezési pontjaként, illetve a 90-es rendszerváltás origójaként értelmezi a korabeli eseményeket. Szép Dalos György és Neményi Mária visszaemlékezése is az ifjúkor bohó napjaira; igazi revelációként azonban Rudi Dutschke levelei hatnak, melyeket barátjához és távoli tanítványához, az ifjú Révai Gáborhoz (Révai József fiához) intézett a tárgyévben. A forrásközlés mellékleteként a lap egyik szerkesztõje, Kovács János Mátyás készített interjút Dutschkéról az akkoriban az igaz marxizmus útjait keresõ - de azóta megjavult - Révaival. Nem is az, hogy Dutschke monumentálisan hülye volt, mert ez így nyilván nem igaz. Azok közé az ortodox marxisták közé tartozhatott, akik sose tudták megbocsátani a szociáldemokrata pártoknak, hogy a múlt század elején úgy döntöttek, részt vesznek a "burzsoá" parlamentarizmusban és a demokratikus választási küzdelemben. De olyan nyelven beszélt és írt, aminek nem volt értelme, füle vagy farka, és ami teljeséggel alkalmatlan volt a valóság érzékelésére és érzékeltetésére (úgyhogy mégiscsak nagy pöcsfej lehetett). Az összeállításból is jól érzékelhetõ: a "keleti" és a "nyugati" 68-asok nagyrészt két malomban õröltek, az elõbbiek minden sóvárgása, még ha ösztönösen is, de egy olyan társadalmi rendre irányult, amit az utóbbiak - innen nézve: jódolgukban - "meghaladni" és "felszámolni" törekedtek. Közös csak az elemi szabadságvágy volt.
122 oldal, 700 Ft
*****
