E szórakoztató ügydarab főhőse egy kedves, rokonszenves, ám alapvetően züllött alak: még szerencse, hogy a végén nem neki lesz igaza.
Piotr Tymochowicz jó nevű kommunikációs szakmunkás és politikai pr-kőműves; számos aktív lengyel politikus tanácsadója, beszédtanára, rendezője és öltöztetője. Egy napon aztán - valamikor 2004-ben járunk - elege lesz a bérmunkából, és elhatározza, hogy mint dr. Frankenstein, kreál magának egy figurát (vagy többet), és felruházza minden olyan tulajdonsággal, amely - őszerinte - a politikai érvényesülés záloga. A cél pedig legyen a képviselői hely a szejmben!
Apróhirdetésére szép számmal jelentkeznek az életpályájuk elején tanácstalanul kóválygó fiatalok. Piotr nem ideológiát, eszméket, társadalomképet csöpögtet a fejükbe. Sőt, inkább arra tanítja őket, hogyan ne mondjanak semmit közönségüknek; illetve csak olyat, amivel képtelenség nem egytérteni. Arra oktatja tanítványait, hogyan lehet manipulálni: hanghordozással, gesztusokkal, frázisokkal, megjelenéssel, üres, ám jól hangzó szavakkal. Így készül a politikus, mondja Piotr. A populista politikus - márpedig másmilyen, mint populista politikus nincs is. Romlott banda mind, céljuk csak a karrier és a hatalom, ezek viszont bizonyos társadalomtechnikai trükkök helyes begyakorlásával könnyedén elérhetők.
Csakhogy ez nem így megy. Az együtt töltött vidám napok során kiütközik a vállalkozás nyilvánvaló erkölcstelensége, és Piotrt sorra elhagyják tanítványai; nem is a legjobb hangulatban. Egy marad csak vele - s az is mire viszi?
A válaszért mindenképpen tekintsék meg ezt az izgalmas, remek dramaturgiájú filmet. Még épülni is lehet belőle. Hisz a kelet-európai újcinizmus egyik kedvelt közhelye szerint a politika nem más, mint marketing, manipuláció, átverés, az egyik demagóg gazfickó harca a másikkal a koncért. Áru, mosópor, csomagolás. E veszélyes ostobaságokkal legelőször is magunkban kell leszámolnunk - hogy még véletlenül se lehessen belőlük valóság.
Marcel Lozinski, Lengyelország, 2006
