könyv - Szécsi Noémi Utolsó kentaur

  • D. Harangozó Aranka
  • 2009. augusztus 20.

Zene

c. regénye szórakoztató, könnyű olvasmány.
c. regénye szórakoztató, könnyû olvasmány. Négy, húsz év körüli biciklis futár egy anarchista sejtet alkot, és különféle egalitariánus indíttatású csínytevéseket eszközöl fõvárosunkban (például festékes zacskót dobnak a gazdagok autójára). Míg végül...

Végigszáguldjuk velük a budapesti underground és a budapesti jet set életének számos helyszínét, a Ráday utcai vendéglõsort, a Szigetet, a 2006. októberi zavargásokat, egy elegáns nõi lap szerkesztõségét, romkocsmákat, a Kultiplex hûlt helyét stb. Az olvasó, aki maga is jól ismeri ezeket a helyeket, ilyenkor örül és elégedett, és tetszik neki az az elkeseredett, borzadó, ám mégis szeretetteli pillantás is, amellyel a narrátor szétlopott, meggyalázott fõvárosunkat és jellegzetes figuráit szemléli. És nincs is meglepve, hiszen Szécsi környezetfestõ tehetségét, fogékonyságát a részletek iránt, hajlamát az iróniára és némi szentimentalizmusra, kedves humorát az elõzõ regénybõl, a (majdnem végig) nagyszerû Kommunista Monte Cristóból már jól ismeri.

A díszletek és a panoptikum tehát oké. De hogy a négy fiatal figurája és története elég érdekes-e? Az biztos nem tesz jót nekik, hogy a négybõl hármat bajosan tudunk megkülönböztetni egymástól (és a negyediket is csak azért, mert lány): az egyik ugyanúgy szólal meg, ugyanazt gondolja és cselekszi, mint a másik. És bár dialógusaik sokszor szellemesek, inkább Szécsi Noémi beszélhet ilyen pallérozottan, a fõhõsökkel hasonkorú rokonaim, ismerõseim aligha. Ha e könyvben arra keresnénk irodalmi-lélektani magyarázatot, hogy posztadoleszcens polgártársaink miért fogékonyak a radikalizmusra, kielégületlenek maradunk - elvégre a könyvben mutatotthoz hasonló anarchisták városunkban még mutatóban sincsenek, így realista regényt sem lehet róluk írni. (Tartok tõle, a valódi radikálisokról szóló mûnek ennél jóval komorabbnak kéne lennie.)

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009, 285 oldal, 2999 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.