könyv - Szécsi Noémi Utolsó kentaur

  • D. Harangozó Aranka
  • 2009. augusztus 20.

Zene

c. regénye szórakoztató, könnyű olvasmány.
c. regénye szórakoztató, könnyû olvasmány. Négy, húsz év körüli biciklis futár egy anarchista sejtet alkot, és különféle egalitariánus indíttatású csínytevéseket eszközöl fõvárosunkban (például festékes zacskót dobnak a gazdagok autójára). Míg végül...

Végigszáguldjuk velük a budapesti underground és a budapesti jet set életének számos helyszínét, a Ráday utcai vendéglõsort, a Szigetet, a 2006. októberi zavargásokat, egy elegáns nõi lap szerkesztõségét, romkocsmákat, a Kultiplex hûlt helyét stb. Az olvasó, aki maga is jól ismeri ezeket a helyeket, ilyenkor örül és elégedett, és tetszik neki az az elkeseredett, borzadó, ám mégis szeretetteli pillantás is, amellyel a narrátor szétlopott, meggyalázott fõvárosunkat és jellegzetes figuráit szemléli. És nincs is meglepve, hiszen Szécsi környezetfestõ tehetségét, fogékonyságát a részletek iránt, hajlamát az iróniára és némi szentimentalizmusra, kedves humorát az elõzõ regénybõl, a (majdnem végig) nagyszerû Kommunista Monte Cristóból már jól ismeri.

A díszletek és a panoptikum tehát oké. De hogy a négy fiatal figurája és története elég érdekes-e? Az biztos nem tesz jót nekik, hogy a négybõl hármat bajosan tudunk megkülönböztetni egymástól (és a negyediket is csak azért, mert lány): az egyik ugyanúgy szólal meg, ugyanazt gondolja és cselekszi, mint a másik. És bár dialógusaik sokszor szellemesek, inkább Szécsi Noémi beszélhet ilyen pallérozottan, a fõhõsökkel hasonkorú rokonaim, ismerõseim aligha. Ha e könyvben arra keresnénk irodalmi-lélektani magyarázatot, hogy posztadoleszcens polgártársaink miért fogékonyak a radikalizmusra, kielégületlenek maradunk - elvégre a könyvben mutatotthoz hasonló anarchisták városunkban még mutatóban sincsenek, így realista regényt sem lehet róluk írni. (Tartok tõle, a valódi radikálisokról szóló mûnek ennél jóval komorabbnak kéne lennie.)

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009, 285 oldal, 2999 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.