Saját halott - Tommy Lee Jones: Melquiades Estrada három temetése (film)

  • D. Harangozó Aranka
  • 2007. május 24.

Zene

A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt.

A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt. A marhaüzletágban tevékenykedik. Munkaidejének túlnyomó részét zord-kifejezéstelen arckifejezéssel tölti - de ez csak álca. Az artikulált beszéd szintén nem az erőssége, de a falusiak messzi földön szűkszavúak. Hősünk lelkületének jósága szabadidős tevékenysége során nyilvánul meg, munkaidőn kívül az operatőr meg az egész stáb jó párszor barátkozáson kapja. A barátkozás is szűkszavú, ám mély férfiérzelmekkel telt. Perkins barátja egy mexikói vendégmunkás, az ekkor még élő címszereplő (Julio Cedillo). Egy ízben Melquiades Perkins lelkire bogozza: ha netán idő előtt elhalálozna, úgy Perkins legyen az, aki tetemét visszaviszi Mexikóban hátrahagyott családjának, s szülőföldjébe őt ott eltemeti.

Filmünk nemes indítékában és szívjóságában ekkor kételkedni már nem áll módunkban. Az amerikai-mexikói határvidék szociális feszültségektől és faji előítéletektől terhes vidék, súlyosan bunkó határőrökkel, bántalmazott illegális bevándorlókkal. Utóbbiak elesettek, ám jószívűek, s így az lenne a csoda, ha filmünk főhőse nem velük rezdülne egy szociális, agrár- és lelki hullámhosszon. Bár a filmidő ekkorra jócskán elszaladt, még mindig csak a felvezetésnél tartunk.

Mit ad isten, hősünk barátját egy határvadász véletlenül mellbe lövi. A határvadász Norton (Barry Pepper) afféle gyüttment, városból odaszakadt tapló, feszt tévéz, közben böfög, bájos ifjú feleségét max. zöldségreszelés közben. Mezőgazdasági tevékenységet nem végez, csoda-e, ha úgy lélekben, mint szellemileg üres? S hiába igyekszik a rendőrség eltussolni a halálesetet, Perkins előtt nem marad titok a gondatlanságból embert ölő személye. Elhatározza: barátja végakaratát nem egyedül teljesíti.

E hosszú, emberrablással kezdődő utazás elbeszélése lenne a film veleje: Perkins-Jones, Norton-Pepper és a hulla vándorútja a végtisztesség felé. És eszem ágában se lenne gúnyolódni - elvégre simán végignézhető, politikailag korrekt, sőt, egy darabig feszültséggel és némi izgalommal kecsegtető mozit szervíroz a főszereplő rendezői début-je. Most meg akarja ölni Jones a rendőrt, vagy nem? Bosszút akar állni? Vagy mit akar? De sajnos a film saját maga által kijelölt ambíciói erősen meghaladják valós teljesítményét. Műanyagból nem lehet Dosztojevszkijt építeni. Tommy Lee Jones csak szeretne a megváltás félig-meddig mitikus, isteni ágensévé válni; és sajnos, az ifjú rendőrből sem lesz a megbánás, a vezeklés és a szeretet szenvedésben megigazuló tanonca. Isten tudja, mi minden hiányzott a katarzishoz: a pontosabb jellemek, a szereplők mozgatórugóinak eszesebb, bölcsebb, szofisztikáltabb felrajzolása, az értelmes befejezés. A gondolat és az igazi jóság, az bizonyosan.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.