A falusiak világszerte meleg szívű, jóságos emberek. Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, filmünk főhőse, Pete Perkins (Tommy Lee Jones), a mexikói határ jobbik oldalán éldegélő mezőgazdasági vállalkozó is nemes lelkű, szívjósággal csordultig telt. A marhaüzletágban tevékenykedik. Munkaidejének túlnyomó részét zord-kifejezéstelen arckifejezéssel tölti - de ez csak álca. Az artikulált beszéd szintén nem az erőssége, de a falusiak messzi földön szűkszavúak. Hősünk lelkületének jósága szabadidős tevékenysége során nyilvánul meg, munkaidőn kívül az operatőr meg az egész stáb jó párszor barátkozáson kapja. A barátkozás is szűkszavú, ám mély férfiérzelmekkel telt. Perkins barátja egy mexikói vendégmunkás, az ekkor még élő címszereplő (Julio Cedillo). Egy ízben Melquiades Perkins lelkire bogozza: ha netán idő előtt elhalálozna, úgy Perkins legyen az, aki tetemét visszaviszi Mexikóban hátrahagyott családjának, s szülőföldjébe őt ott eltemeti.
Filmünk nemes indítékában és szívjóságában ekkor kételkedni már nem áll módunkban. Az amerikai-mexikói határvidék szociális feszültségektől és faji előítéletektől terhes vidék, súlyosan bunkó határőrökkel, bántalmazott illegális bevándorlókkal. Utóbbiak elesettek, ám jószívűek, s így az lenne a csoda, ha filmünk főhőse nem velük rezdülne egy szociális, agrár- és lelki hullámhosszon. Bár a filmidő ekkorra jócskán elszaladt, még mindig csak a felvezetésnél tartunk.
Mit ad isten, hősünk barátját egy határvadász véletlenül mellbe lövi. A határvadász Norton (Barry Pepper) afféle gyüttment, városból odaszakadt tapló, feszt tévéz, közben böfög, bájos ifjú feleségét max. zöldségreszelés közben. Mezőgazdasági tevékenységet nem végez, csoda-e, ha úgy lélekben, mint szellemileg üres? S hiába igyekszik a rendőrség eltussolni a halálesetet, Perkins előtt nem marad titok a gondatlanságból embert ölő személye. Elhatározza: barátja végakaratát nem egyedül teljesíti.
E hosszú, emberrablással kezdődő utazás elbeszélése lenne a film veleje: Perkins-Jones, Norton-Pepper és a hulla vándorútja a végtisztesség felé. És eszem ágában se lenne gúnyolódni - elvégre simán végignézhető, politikailag korrekt, sőt, egy darabig feszültséggel és némi izgalommal kecsegtető mozit szervíroz a főszereplő rendezői début-je. Most meg akarja ölni Jones a rendőrt, vagy nem? Bosszút akar állni? Vagy mit akar? De sajnos a film saját maga által kijelölt ambíciói erősen meghaladják valós teljesítményét. Műanyagból nem lehet Dosztojevszkijt építeni. Tommy Lee Jones csak szeretne a megváltás félig-meddig mitikus, isteni ágensévé válni; és sajnos, az ifjú rendőrből sem lesz a megbánás, a vezeklés és a szeretet szenvedésben megigazuló tanonca. Isten tudja, mi minden hiányzott a katarzishoz: a pontosabb jellemek, a szereplők mozgatórugóinak eszesebb, bölcsebb, szofisztikáltabb felrajzolása, az értelmes befejezés. A gondolat és az igazi jóság, az bizonyosan.
Forgalmazza a Best Hollywood
