Dés Mihály

Freud lapsusnak nevezte az öntudatlan, de szemernyit sem véletlen nyelvbotlásokat, és igen messzemenő következtetéseket vont le belőlük.

Lehetetlen volt elfelejteni a nevét, de – a Casablanca pincéralakításának köszönhetően – úgy lett világhírű, hogy senki nem tudta, hogy hívják. Alapvetően epizodista volt, de Lugosi Bélán kívül nincs magyar színész, aki fényesebb nemzetközi karriert futott volna be.

Be kell látni, a terrorizmus sokkal inkább megragadja az embe­rek képzeletét, mint az állami elnyomás.

Bolondosan bölcs könyv ez, ami persze olyan meghatározás, ami fordítva is pont ugyanazt jelenti.

Minden ellenkező állítással és feltételezett királyi dekrétummal szemben boszorkányok pedig igenis vannak, de ha mégsem lennének, ki lehet találni őket, és az pont olyan, mintha lennének. Évtizedekre visszamenőleg se lehet erre meggyőzőbb és lehangolóbb bizonyítékot találni, mint a menekültek miatti tömeghisztéria hazánkban.

Ügynökök nem szoktak nyilvános halotti beszédet kiérdemelni. Ha valaki megnézi Ar­thur Miller legnevezetesebb színművét, Willy Loman megsiratásával örökre letudja az ügy­nöki gyászkvótát. Ráadásul most nem is egy salesmanről lesz itt szó, hanem irodalmi ügy­nökről, akivel – hogy fokozzam kicsit – annak idején konfliktusaim voltak. És most mégis tisztelegni szeretnék előtte.