Könyv

Varga Anasztáziát faképnél hagyják

Afonso Cruz: Kokoschka babája

  • Dés Mihály
  • 2016. február 7.

Könyv

Bolondosan bölcs könyv ez, ami persze olyan meghatározás, ami fordítva is pont ugyanazt jelenti.

De ez egyáltalában nem baj: nagyon is passzol a portugál Afonso Cruz (1971) különös, különösen ötletes és játékos regényéhez. Úgy indul, mint egy alternatív képregény, csak éppen az illusztrációk és a szövegek aránya és funkciója felcserélődött. A rajzok – amelyeket a szerző maga készített – töltik be a képaláírások szerepét. A mozaikszerű rövid szövegek pedig leegyszerűsített, bábfilmszerű figurákat és történéseket pergetnek egy korántsem egyszerű és bábfilmszerű történelmi-bölcseleti közegben, melynek helyszíne a II. világháborús Drezda, témája pedig az isteni akarattal kapcsolatos talmudi spekulációk.

A könyv második részében a képek elmaradnak, a történet pedig – továbbra is egy-két oldalas epizódokra bontva – szétszálazódik, összebogozódik, de a főcsapás már kezd kirajzolódni. Az egyik szálon egy excentrikus magyar család története fut, a másikon pedig egy még excentrikusabb dzsesszzenész íróé, Mathias Popáé, aki szerelemre lobban az idegenbe szakadt magyar család egyik tagja, nevezett Varga Anasztázia iránt, majd szó nélkül faképnél hagyja. Hogy miért, arra a magyar család történetét feldolgozó és a fejezetbe töredékesen beillesztett regénye, a Kokoschka babája ad választ.

A cím egy igaz történetre épülő fikcióra utal: amikor a sok szívet megtipró Alma Mahler otthagyta Kokoschkát (ez igaz), az csináltatott róla egy élethű babát (ez már Cruz találmánya), és azt imádta tovább. Ez az apró, allegorikus epizód a regény központi motívuma: a fikció mint az élet pótléka, helyettesítője, alternatívája. Ezt a gondolatot viszi tovább Cruz regényének azon vonulata, amelyben Varga Anasztázia unokája, Adele megkísérli föllelni a nagyi eltűnt szerelmét, Mathias Popát.

Őt ugyan nem találja meg, de a fickó művei egy titkos irodalmi konspiráció nyomára vezetik: valakik olyan könyveket íratnak (többek között Popával), amelyek egy kitalált világot próbálnak igaznak bemutatni, és ezt alátámasztandó a könyvekben hivatkozott nem létező műveket is megíratják velük. Fura módon bizonyos kitalációik valósággá válnak.

Cruz intellektuális kalandregénye egyfajta alternate reality game. A virtuális valóság megteremtésének motívumához ugyanolyan felszabadult iróniával kacsingat – többek között – Borges Tlön, Uqbar, Orbis Tertius című novellájára vagy Chesterton The Club of Queer Tradesére, mint – a titkos irodalmi társaság utáni zaklatott nyomozás esetében – Bolaño Vad nyomozók és a magyarul még nem olvasható 2666 című regényeire.

Tegyük a kezünket a kulturális előítéleteinkre: nem ilyen sziporkázó, világpolgár könyvet várunk egy portugál írótól. Pedig nekik is megvolt a maguk Mohácsa, Trianonja, ők is csak sírva tudnak vigadni. Lehet, hogy kéne már írni egy magyar regényt, amiben portugál hipszterek a jóistennel sakkoznak.

Fordította: Bense Mónika. Typotex, 2014, 288 oldal, 2790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.