Kardos András

A Leveleki Eszter-féle bánki gyerektáboroknak ma már szakirodalma van. Jelen sorok írója 1962 és 1968 között hét alkalommal vett részt Bánkon, Leveleki Eszter „gyereknyaraltatásán”.

Kezdjük az elején. Pálinkás József nagyon helyesen és a nyomaték kedvéért kétszer is leszögezi (az interjút lásd: „Óriási károkat okoz”, Magyar Narancs, 2019. március 28.), amit egyébként már legalább hét éve mindenki tud, hogy a filozófusok elleni totális letámadás és hajsza azzal – az akkori kormány és a máig lapító feljelentők számára – a szomorú eredménnyel zárult, hogy nem történt bűncselekmény.

"Mihelyt a beteg emberből indulunk ki, elfogadjuk a tipikus modern irodalmi felfogást, hogy tudniillik a mi korunk tipikus embere a frusztrált, a beteg és nem tudom én, milyen ember. Most az én véleményem szerint ez polgári ideológia, mégpedig abban az értelemben, hogy nincs kiút. Ha ugyanis az ember úgy alakult volna már át, hogy a frusztrált, hisztérikus, szadista ember a normális, akkor az emberiségen nem lehetne segíteni. Ha viszont abból indulunk ki, hogy létezik egy normális emberiség, amelyet a kapitalizmus és a sztálinizmus rendkívül messzemenően eltorzított, akkor az eltorzításból van kiút. Úgyhogy a feje tetejére állítjuk a dolgokat, ha azt mondjuk - most én nem gondolom, hogy Freud ezt ebből az okból állította, neki egyszerűen voltak ezen a téren ilyen modern előítéletei -, hogy az eltorzult ember a primer, és a nem eltorzult ember az a valami különleges, sajátságos és így tovább."

A Zsidó identitás történetek alcímű kötet első felében bevezető elméleti tanulmányt olvashatunk, főként a zsidó identitás témakörében. A második rész az úgynevezett narratív életútinterjú módszerével tizenegy beszélgetést közöl, nagyrészt olyan családokkal, amelyek zsidó iskolába járatják gyermekeiket.