„Könnyű emlékek, hova tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkűletek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék, –
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!
Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyit sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát –
törökök, búrok, gyűljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!”
(József Attila)
Jelen sorok írója 1962 és 1968 között hét alkalommal vett részt Bánkon, Leveleki Eszter „gyereknyaraltatásán”. Azóta több mint 50 év telt el, a kezdetekkor 9 éves voltam, 15 a végén. Elemi tudásunk az, hogy az ilyen gyerekkori élmények sokszorosan befolyásolják egy ember felnőttkorát is – s noha e sorok semmiféle pszichológiai általánosságra nem tartanak igényt, mégis úgy érzem, hogy egyszer meg kellett fogalmazódnia mindazon élménynek és tapasztalatnak, amelyek ezen évek során felgyülemlettek bennem. Annál is inkább, mert az én akkori élményeim és a mai emlékeim eltérnek sok, mára nagyszerű pályát befutott bánki gyereknek a tapasztalataitól.
Még csak annyit: jelen emlékiratot Rózsa Mihálynak, bánki nevén Dinnyének, pontosabban az ő emlékének ajánlom. Velem egykorú, nagyszerű figura volt, sorsunk Bánkon részben közös volt. Felnőttként néha találkoztunk, Bánkról soha nem beszéltünk, de meg vagyok róla győződve, hogy hasonlóak voltak az élményeink. Egyszerre is távoztunk Bánkról. Dinnye két éve meghalt. Utoljára a tízes évek közepén láttam, amikor rám ordított a Moszkva tér feletti lépcsőn: igaz, hogy szétverték a munkahelyedet?! Igaz, bólintottam, Dinnye pedig káromkodott egyet és továbbment.
Ellenvilág
Bánk Leveleki Eszter gyereknyaraltatásának volt a színtere. Eszter néni, nekem akkor az volt, noha tegeztük, „civilben” pedagógus volt és év közben állami gondozott gyerekekkel foglalkozott. A bánki nyaraltatásokat megelőzte Szilvásvárad, ahol Leveleki Eszter talán első ízben próbálta ki azt a pedagógiai és nevelési irályt, mely elvezette őt Bánkhoz, pontosabban: Pipeclandhoz.
Bánknak ma már szakirodalma van, kiállítások, visszaemlékezések révén bárki tájékozódhat erről a világról, s Eszter néni halála után több „utód Bánk” is létrejött. (Nagy vitát kiváltó film is készült ezek egyikéről. A Sipos-ügyről nem fogok beszélni, noha vele történetesen együtt nyaraltam Bánkon, de ennek a későbbiekhez nincsen köze. A bánki hét évem alatt soha semmiféle szexuális abuzálást nem tapasztaltam, ilyenről nem hallottam, és utólag sem értesültem ilyesmiről. Már egy csók is esemény volt, meg is jegyeztem az este összes körülményeit.)
Bánk kis falu Nógrádban, Rétság szomszédságában. A tó volt a vízi csaták és vízi teljesítmények, vízi háborúk színtere, a Kisdomb a számháborúké, a „zöldtrottyosokkal” és egyéb ellenséges haderőkkel vívott élet-halál harcok terepe. Maga az „Eszter-birodalom” két házból állt, egy vakolatlan nagyobból és egy kisebből, s mindezt Lajos bácsi adta bérbe kicsit több mint két nyári hónapra.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
