Kardos András

„Pipecland, a mi országunk…”

  • Kardos András
  • 2021.08.25 21:00

Lélek

Jelen sorok írója 1962 és 1968 között hét alkalommal vett részt Bánkon, Leveleki Eszter „gyereknyaraltatásán”.

„Könnyű emlékek, hova tüntetek?

Nehéz a szívem, majdnem zokogok.

Már nem élhetek meg nélkűletek,

már nem fog kézen, amit megfogok.

Egy kis játékot én is érdemelnék, –

libbenjetek elő, ti gyönge pillék!

 

Emlékek, kicsi ólomkatonák,

kikért annyit sóvárogtam én

s akiknek egyengettem szuronyát –

törökök, búrok, gyűljetek körém!

Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!

Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!”

(József Attila)

 

Jelen sorok írója 1962 és 1968 között hét alkalommal vett részt Bánkon, Leveleki Eszter „gyereknyaraltatásán”. Azóta több mint 50 év telt el, a kezdetekkor 9 éves voltam, 15 a végén. Elemi tudásunk az, hogy az ilyen gyerekkori élmények sokszorosan befolyásolják egy ember felnőttkorát is – s noha e sorok semmiféle pszichológiai általánosságra nem tartanak igényt, mégis úgy érzem, hogy egyszer meg kellett fogalmazódnia mindazon élménynek és tapasztalatnak, amelyek ezen évek során felgyülemlettek bennem. Annál is inkább, mert az én akkori élményeim és a mai emlékeim eltérnek sok, mára nagyszerű pályát befutott bánki gyereknek a tapasztalataitól.

Még csak annyit: jelen emlékiratot Rózsa Mihálynak, bánki nevén Dinnyének, pontosabban az ő emlékének ajánlom. Velem egykorú, nagyszerű figura volt, sorsunk Bánkon részben közös volt. Felnőttként néha találkoztunk, Bánkról soha nem beszéltünk, de meg vagyok róla győződve, hogy hasonlóak voltak az élményeink. Egyszerre is távoztunk Bánkról. Dinnye két éve meghalt. Utoljára a tízes évek közepén láttam, amikor rám ordított a Moszkva tér feletti lépcsőn: igaz, hogy szétverték a munkahelyedet?! Igaz, bólintottam, Dinnye pedig káromkodott egyet és továbbment.

 

Ellenvilág

Bánk Leveleki Eszter gyereknyaraltatásának volt a színtere. Eszter néni, nekem akkor az volt, noha tegeztük, „civilben” pedagógus volt és év közben állami gondozott gyerekekkel foglalkozott. A bánki nyaraltatásokat megelőzte Szilvásvárad, ahol Leveleki Eszter talán első ízben próbálta ki azt a pedagógiai és nevelési irályt, mely elvezette őt Bánkhoz, pontosabban: Pipeclandhoz.

Bánknak ma már szakirodalma van, kiállítások, visszaemlékezések révén bárki tájékozódhat erről a világról, s Eszter néni halála után több „utód Bánk” is létrejött. (Nagy vitát kiváltó film is készült ezek egyikéről. A Sipos-ügy­ről nem fogok beszélni, noha vele történetesen együtt nyaraltam Bánkon, de ennek a későbbiekhez nincsen köze. A bánki hét évem alatt soha semmiféle szexuális abuzálást nem tapasztaltam, ilyenről nem hallottam, és utólag sem értesültem ilyesmiről. Már egy csók is esemény volt, meg is jegyeztem az este összes körülményeit.)

Bánk kis falu Nógrádban, Rétság szomszédságában. A tó volt a vízi csaták és vízi teljesítmények, vízi háborúk színtere, a Kisdomb a számháborúké, a „zöldtrottyosokkal” és egyéb ellenséges haderőkkel vívott élet-halál harcok terepe. Maga az „Eszter-birodalom” két házból állt, egy vakolatlan nagyobból és egy kisebből, s mindezt Lajos bácsi adta bérbe kicsit több mint két nyári hónapra.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.