Kardos András

A gombócgondolkodó

Lukács Györgyről, halálának 50. évfordulója előtt

  • Kardos András
  • 2021. május 19.

Publicisztika

„Az élet minden pillanatában kénytelen vagyok az egész életemre gondolni.” (Karinthy Frigyes)

„Lukács jelentősebb aktusai a következők voltak az utóbbi időben. Először jelentkezett a pártnál, kérte a felvételét azon a címen, hogy ő alapító tag. Mikor megmondtuk, hogy ez mégsem megy ilyen egyszerűen, akkor kiderült, hogy nem hajlandó nézeteit elítélni. Akkor írt egy levelet az olasz pártban lévő intelektuel [!] barátainak és megkérte őket, hogy legyenek szívesek szervezkedjenek, gyakoroljanak nyomást az Olasz KP Központi Bizottságára, az nyomja a magyar pártot, hogy Déryt engedjék szabadon. Közben két jelentős írást külföldre juttatott, egyik az önéletrajzi kiegészítése, és ezzel fegyvert adott a Magyar Népköztársaság ellenségei kezébe. Harcolt tehát a párt ellen. Azt ajánlom, hívassák be a pártközpontba Lukácsot a »gondozók«: Orbán és mások. Beszélgetést kell vele folytatni. Ezt a 3-4 aktust fel kell neki sorolni. Meg kell neki mondani, hogy a tapasztalatok szerint neki se becsületérzése, se lelkiismerete, se erkölcse nincs, arról nem is beszélve, hogy a párthoz, a rendszerhez hogyan viszonylik. Egy ember, aki miközben felvételét kéri a pártba, egy másik pártnál kér nyomást gyakorolni ránk, hogy Déryt engedjék szabadon. Ez politikai banditizmus. Meg kell mondani, nekünk vannak bizonyos kötelezettségeink, hogy védjük a pártot minden rendű és rangú emberrel szemben. Nem nyugodhatunk bele az ő működésébe, ezért megkérjük, a jövőben tájékoztasson minden ilyen vagy hasonló lépéséről. Ez nem azt jelenti, hogy halálra ítéljük őt, de az ilyen lépésektől a rendszert meg kell védeni. Vagy ha ez neki megalázó és kellemetlen, vegye tudomásul, hogy rendőri felügyelet alá helyezzük postáját és őt magát is. A rendszer ellenségeivel mi nem cicázhatunk, és ez rá is vonatkozik. Ami a türelmet illeti, nálunk békésebb és türelmesebb emberek vele szemben nemigen voltak. Ezt láttuk, tudtuk és még mindig vártunk. Tessék, beszéljétek meg vele. Azt is megmondhatjuk, ha kedve van, csempésszen ki levelet külföldi barátaihoz. Esetleg azt is megkérdezhetjük tőle, nincs-e szándéka kivándorolni. Beszéljünk magyarul, mert így nem élhetünk együtt, egy utcában. […] Nevezze meg kapcsolatait, és ha akarja, legalizálja azokat. […] Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy milyen módon akarunk vitatkozni a továbbiakban, mert egyenlőre [!] ő a zászló bizonyos körök szemében. Az imperializmus felhasználja őt eszköznek és zászlónak, és mindenféle propagandát folytatnak körülötte.” (Kiemelések tőlem – K. A.)

Ez az ormótlan idézet Kádár Jánostól származik 1960-ból, a politikai bizottság (PB) egyik üléséről. A forradalom leverése és megtorlása után a Snagovba deportált Lukácsot pár hét után leválasztották Nagy Imréékről, sőt, ’57 áprilisában haza is engedték. Ám a Kádár vezette MSZMP sehogyan sem tudott megbirkózni Lukáccsal, aki, noha nem közvetlenül politizált, de fenntartotta különvéleményét, és a megtorlások alatt kiküldte kéziratait Nyugatra, miközben Az esztétikum sajátosságán dolgozott. A PB sorozatban tárgyalta a Lukács-kérdést, ’59-ben Lukács egykori tanítványa, Szigeti József rá is támadt mesterére, és mint a fenti idézetből láthatjuk: Kádár a rendőri felügyeletet és a kivándorlást is lehetséges „megoldásnak” tartotta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.