Kardos András

A gombócgondolkodó

Lukács Györgyről, halálának 50. évfordulója előtt

  • Kardos András
  • 2021. május 19.

Publicisztika

„Az élet minden pillanatában kénytelen vagyok az egész életemre gondolni.” (Karinthy Frigyes)

„Lukács jelentősebb aktusai a következők voltak az utóbbi időben. Először jelentkezett a pártnál, kérte a felvételét azon a címen, hogy ő alapító tag. Mikor megmondtuk, hogy ez mégsem megy ilyen egyszerűen, akkor kiderült, hogy nem hajlandó nézeteit elítélni. Akkor írt egy levelet az olasz pártban lévő intelektuel [!] barátainak és megkérte őket, hogy legyenek szívesek szervezkedjenek, gyakoroljanak nyomást az Olasz KP Központi Bizottságára, az nyomja a magyar pártot, hogy Déryt engedjék szabadon. Közben két jelentős írást külföldre juttatott, egyik az önéletrajzi kiegészítése, és ezzel fegyvert adott a Magyar Népköztársaság ellenségei kezébe. Harcolt tehát a párt ellen. Azt ajánlom, hívassák be a pártközpontba Lukácsot a »gondozók«: Orbán és mások. Beszélgetést kell vele folytatni. Ezt a 3-4 aktust fel kell neki sorolni. Meg kell neki mondani, hogy a tapasztalatok szerint neki se becsületérzése, se lelkiismerete, se erkölcse nincs, arról nem is beszélve, hogy a párthoz, a rendszerhez hogyan viszonylik. Egy ember, aki miközben felvételét kéri a pártba, egy másik pártnál kér nyomást gyakorolni ránk, hogy Déryt engedjék szabadon. Ez politikai banditizmus. Meg kell mondani, nekünk vannak bizonyos kötelezettségeink, hogy védjük a pártot minden rendű és rangú emberrel szemben. Nem nyugodhatunk bele az ő működésébe, ezért megkérjük, a jövőben tájékoztasson minden ilyen vagy hasonló lépéséről. Ez nem azt jelenti, hogy halálra ítéljük őt, de az ilyen lépésektől a rendszert meg kell védeni. Vagy ha ez neki megalázó és kellemetlen, vegye tudomásul, hogy rendőri felügyelet alá helyezzük postáját és őt magát is. A rendszer ellenségeivel mi nem cicázhatunk, és ez rá is vonatkozik. Ami a türelmet illeti, nálunk békésebb és türelmesebb emberek vele szemben nemigen voltak. Ezt láttuk, tudtuk és még mindig vártunk. Tessék, beszéljétek meg vele. Azt is megmondhatjuk, ha kedve van, csempésszen ki levelet külföldi barátaihoz. Esetleg azt is megkérdezhetjük tőle, nincs-e szándéka kivándorolni. Beszéljünk magyarul, mert így nem élhetünk együtt, egy utcában. […] Nevezze meg kapcsolatait, és ha akarja, legalizálja azokat. […] Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy milyen módon akarunk vitatkozni a továbbiakban, mert egyenlőre [!] ő a zászló bizonyos körök szemében. Az imperializmus felhasználja őt eszköznek és zászlónak, és mindenféle propagandát folytatnak körülötte.” (Kiemelések tőlem – K. A.)

Ez az ormótlan idézet Kádár Jánostól származik 1960-ból, a politikai bizottság (PB) egyik üléséről. A forradalom leverése és megtorlása után a Snagovba deportált Lukácsot pár hét után leválasztották Nagy Imréékről, sőt, ’57 áprilisában haza is engedték. Ám a Kádár vezette MSZMP sehogyan sem tudott megbirkózni Lukáccsal, aki, noha nem közvetlenül politizált, de fenntartotta különvéleményét, és a megtorlások alatt kiküldte kéziratait Nyugatra, miközben Az esztétikum sajátosságán dolgozott. A PB sorozatban tárgyalta a Lukács-kérdést, ’59-ben Lukács egykori tanítványa, Szigeti József rá is támadt mesterére, és mint a fenti idézetből láthatjuk: Kádár a rendőri felügyeletet és a kivándorlást is lehetséges „megoldásnak” tartotta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.