Kardos András

Lukács György második halála

Vádirat

  • Kardos András
  • 2024. december 11.

Publicisztika

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

S hogy már most egy bosszantót mondjak e vádirat elején: ahogyan A regény elmélete fiatalkorában, úgy a Történelem és osztálytudat a fordulat után Lukács Györgyöt a 20. századi, sőt az egyetemes filozófia élvonalába emelte. Ahogy később, már vádiratunk tárgyát adó Belgrád utcai lakásban megírt Az esztétikum sajátossága is világhírűvé tette szerzőjét.

Lukács György a legnagyobb magyar filozófus, aki még Nobel-díjra is volt jelölve, akiről Thomas Mann Naphta alakját mintázta, aki minden létező rendszert annyira felidegesített, hogy vagy deportálták, vagy bevitték, vagy elhallgattatták, nos, ezt a Lukács Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia a legújabb diktatúra fejbólintására megtagadta, a lakásá­ban kialakított archívumot felszámolta, egyszóval: Lukács Györgyöt másodszor is eltemették.

Lukács György 1971-ben meghalt. Az akkori diktatúra némileg megkönnyebbült, és két évvel később, 1973-ban kiebrudalta Lukács tanítványait a közéletből, állásból, publikálásból. De Lukács kommunista volt, és így halála után már csak közvetetten beszélhetett vissza. A párt államosította Lukácsot, és a Belgrád rakparti lakásban – a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül – létrehozta a LAK-ot, a Lukács Archívum és Könyvtárt. Nem mesélem el az egész történetet. A LAK az évtizedek alatt nemzetközi zarándokhellyé vált, Jürgen Habermastól Jacques Derridáig terjed azon világhírű filozófusok, esztéták, írók sora, akik felkeresték a Duna-parti lakást, hogy Lukács kéziratait, leveleit, könyveit tanulmányozzák, és beszélgessenek a LAK olyan nagy tehetségű kutatói­val, mint Mesterházi Miklós, Tallár Ferenc, Hévizi Ottó, Pongrácz Tibor és sokan mások (köztük szerénységem), akik az évtizedek alatt ott dolgoztak és kutattak.

2010-ben már egy másik diktatúra érezte úgy, hogy neki kell rontani a filozófusoknak, igaz, most nem a kritikai marxistáknak, hanem a liberálisoknak. Hát igen, változnak az idők, változnak az ellenségek, csak a filozófus, mint kellemetlen jelenség örök. Jött a filozófuspályázatok elleni hajsza, persze eredmény nélkül, de a LAK ismét pofozógép lett. Az Akadémia, mély megértést tanúsítva az Orbán-kormány szabadságellenes rohama iránt, részben nem védte meg a filozófusokat, részben a LAK-ot visszarakta az MTA Könyvtárhoz a Filozófiai Intézettől, a kutatókat pedig könyvtárossá varázsolta. Az MTA megkezdte tízéves harcát a LAK ellen, amelynek mostanra lett vége: Lukács lakása visszakerült a kerületi önkormányzathoz, ezzel a most már évek óta csak üresen álló lakás, melyből Lukács kéziratait régen elszállították az MTA Könyvtárba, és csak Lukács könyvei porosodtak ott, befejezte küldetését a magyar filozófia és kultúra számára. Az Akadémia végigasszisztálta a mindenkori elnökök jóváhagyásával, hogy előbb Nárai könyvtárigazgató, majd utána Monok István igazgató vezérletével kivégezzék a Lukács Archívumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.