S hogy már most egy bosszantót mondjak e vádirat elején: ahogyan A regény elmélete fiatalkorában, úgy a Történelem és osztálytudat a fordulat után Lukács Györgyöt a 20. századi, sőt az egyetemes filozófia élvonalába emelte. Ahogy később, már vádiratunk tárgyát adó Belgrád utcai lakásban megírt Az esztétikum sajátossága is világhírűvé tette szerzőjét.
Lukács György a legnagyobb magyar filozófus, aki még Nobel-díjra is volt jelölve, akiről Thomas Mann Naphta alakját mintázta, aki minden létező rendszert annyira felidegesített, hogy vagy deportálták, vagy bevitték, vagy elhallgattatták, nos, ezt a Lukács Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia a legújabb diktatúra fejbólintására megtagadta, a lakásában kialakított archívumot felszámolta, egyszóval: Lukács Györgyöt másodszor is eltemették.
Lukács György 1971-ben meghalt. Az akkori diktatúra némileg megkönnyebbült, és két évvel később, 1973-ban kiebrudalta Lukács tanítványait a közéletből, állásból, publikálásból. De Lukács kommunista volt, és így halála után már csak közvetetten beszélhetett vissza. A párt államosította Lukácsot, és a Belgrád rakparti lakásban – a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül – létrehozta a LAK-ot, a Lukács Archívum és Könyvtárt. Nem mesélem el az egész történetet. A LAK az évtizedek alatt nemzetközi zarándokhellyé vált, Jürgen Habermastól Jacques Derridáig terjed azon világhírű filozófusok, esztéták, írók sora, akik felkeresték a Duna-parti lakást, hogy Lukács kéziratait, leveleit, könyveit tanulmányozzák, és beszélgessenek a LAK olyan nagy tehetségű kutatóival, mint Mesterházi Miklós, Tallár Ferenc, Hévizi Ottó, Pongrácz Tibor és sokan mások (köztük szerénységem), akik az évtizedek alatt ott dolgoztak és kutattak.
2010-ben már egy másik diktatúra érezte úgy, hogy neki kell rontani a filozófusoknak, igaz, most nem a kritikai marxistáknak, hanem a liberálisoknak. Hát igen, változnak az idők, változnak az ellenségek, csak a filozófus, mint kellemetlen jelenség örök. Jött a filozófuspályázatok elleni hajsza, persze eredmény nélkül, de a LAK ismét pofozógép lett. Az Akadémia, mély megértést tanúsítva az Orbán-kormány szabadságellenes rohama iránt, részben nem védte meg a filozófusokat, részben a LAK-ot visszarakta az MTA Könyvtárhoz a Filozófiai Intézettől, a kutatókat pedig könyvtárossá varázsolta. Az MTA megkezdte tízéves harcát a LAK ellen, amelynek mostanra lett vége: Lukács lakása visszakerült a kerületi önkormányzathoz, ezzel a most már évek óta csak üresen álló lakás, melyből Lukács kéziratait régen elszállították az MTA Könyvtárba, és csak Lukács könyvei porosodtak ott, befejezte küldetését a magyar filozófia és kultúra számára. Az Akadémia végigasszisztálta a mindenkori elnökök jóváhagyásával, hogy előbb Nárai könyvtárigazgató, majd utána Monok István igazgató vezérletével kivégezzék a Lukács Archívumot.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
