Kardos András

Lukács György második halála

Vádirat

  • Kardos András
  • 2024. december 11.

Publicisztika

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

S hogy már most egy bosszantót mondjak e vádirat elején: ahogyan A regény elmélete fiatalkorában, úgy a Történelem és osztálytudat a fordulat után Lukács Györgyöt a 20. századi, sőt az egyetemes filozófia élvonalába emelte. Ahogy később, már vádiratunk tárgyát adó Belgrád utcai lakásban megírt Az esztétikum sajátossága is világhírűvé tette szerzőjét.

Lukács György a legnagyobb magyar filozófus, aki még Nobel-díjra is volt jelölve, akiről Thomas Mann Naphta alakját mintázta, aki minden létező rendszert annyira felidegesített, hogy vagy deportálták, vagy bevitték, vagy elhallgattatták, nos, ezt a Lukács Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia a legújabb diktatúra fejbólintására megtagadta, a lakásá­ban kialakított archívumot felszámolta, egyszóval: Lukács Györgyöt másodszor is eltemették.

Lukács György 1971-ben meghalt. Az akkori diktatúra némileg megkönnyebbült, és két évvel később, 1973-ban kiebrudalta Lukács tanítványait a közéletből, állásból, publikálásból. De Lukács kommunista volt, és így halála után már csak közvetetten beszélhetett vissza. A párt államosította Lukácsot, és a Belgrád rakparti lakásban – a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül – létrehozta a LAK-ot, a Lukács Archívum és Könyvtárt. Nem mesélem el az egész történetet. A LAK az évtizedek alatt nemzetközi zarándokhellyé vált, Jürgen Habermastól Jacques Derridáig terjed azon világhírű filozófusok, esztéták, írók sora, akik felkeresték a Duna-parti lakást, hogy Lukács kéziratait, leveleit, könyveit tanulmányozzák, és beszélgessenek a LAK olyan nagy tehetségű kutatói­val, mint Mesterházi Miklós, Tallár Ferenc, Hévizi Ottó, Pongrácz Tibor és sokan mások (köztük szerénységem), akik az évtizedek alatt ott dolgoztak és kutattak.

2010-ben már egy másik diktatúra érezte úgy, hogy neki kell rontani a filozófusoknak, igaz, most nem a kritikai marxistáknak, hanem a liberálisoknak. Hát igen, változnak az idők, változnak az ellenségek, csak a filozófus, mint kellemetlen jelenség örök. Jött a filozófuspályázatok elleni hajsza, persze eredmény nélkül, de a LAK ismét pofozógép lett. Az Akadémia, mély megértést tanúsítva az Orbán-kormány szabadságellenes rohama iránt, részben nem védte meg a filozófusokat, részben a LAK-ot visszarakta az MTA Könyvtárhoz a Filozófiai Intézettől, a kutatókat pedig könyvtárossá varázsolta. Az MTA megkezdte tízéves harcát a LAK ellen, amelynek mostanra lett vége: Lukács lakása visszakerült a kerületi önkormányzathoz, ezzel a most már évek óta csak üresen álló lakás, melyből Lukács kéziratait régen elszállították az MTA Könyvtárba, és csak Lukács könyvei porosodtak ott, befejezte küldetését a magyar filozófia és kultúra számára. Az Akadémia végigasszisztálta a mindenkori elnökök jóváhagyásával, hogy előbb Nárai könyvtárigazgató, majd utána Monok István igazgató vezérletével kivégezzék a Lukács Archívumot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.