László Ádám

A külügyminiszter megkapta az elsõ nyilvános, egyébként jól megérdemelt pofont a miniszterelnöktõl. Igaz, ennek a Thaiföldre akkreditált magyar nagykövet látta kárát, aki itthon töltötte azokat a napokat, amikor a szökõár miatt állomáshelyén kellett volna lennie - de a miniszterelnöki felszólítás, hogy azonnal rendeljék vissza és menesszék a nagykövetet e nemtörõdömségéért, lényegében Somogyi Ferencnek szólt. Annak a Somogyinak, aki az október eleji kormányváltás óta még mindig a kirakatbábu szerepét játssza: nem tesz semmit, de elvárja, hogy a vitrinben tartsák.

A legnagyobb meglepetés, hogy brüsszeli biztosunk, Balázs Péter meglepõdött Medgyessy azon döntésén, miszerint Kovács Lászlót nevezik ki õsztõl a posztjára. Igaz, Medgyessy, amíg csak lehetett, igyekezett elodázni a döntést, talán abban reménykedve: a kormány össze tudja szedni magát ahhoz, hogy 2006-ban kellõ önbizalommal vágjon neki a választásoknak.

Az a halovány, de mégiscsak létezõ remény, hogy Románia a közeljövben az Európai Unió tagja lehet, bizonyos értelemben csodákat mûvelt. A román értelmiség most ismét elégedett önmagával, sõt némileg az országgal is, melyet korábban - 1989 után is - rettenetesen kiábrándítónak és a felzárkózásra képtelennek látott. Nem az a lényeg tehát, hogy a lakosság a júniusi önkormányzati választásokon megleckéztette a kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD), hanem az, hogy az emberek ismét képesek alternatívákban gondolkodni.

Már a madárjósok is azt csiripelik: az Egyesült Államok, ha előbb nem, legkésőbb jövő februárban bizonyosan nekiesik Szaddám Huszein rezsimjének. A hadműveletek megkezdéséhez ráadásul ENSZ-jóváhagyást sem kell majd feltétlenül kérnie. Jól látszik az is: immár nemcsak Irakról van szó, hanem az egész Közel-Kelet gatyába rázásáról. Míg Bill Clinton Észak-Írországban és Boszniában vitézkedett, az ifjabb Bushnak a nehezebbje jutott.

A múlt héten zárult, történelminek méltán nevezhető XVI. pártkongresszuson a régi és az új gárda teljes együttműködésével újultak meg az ázsiai nagyhatalom csúcsán álló szervezetek. A fordulat nem csak belpolitikai: az elmúlt hónapok diplomáciai mozgásai globális kiegyezést sejtetnek a világ vezető hatalma és Kína között.