Kína és a világpolitika: Nyugat-keleti átjáró

  • László Ádám
  • 2002. november 21.

Külpol

A múlt héten zárult, történelminek méltán nevezhető XVI. pártkongresszuson a régi és az új gárda teljes együttműködésével újultak meg az ázsiai nagyhatalom csúcsán álló szervezetek. A fordulat nem csak belpolitikai: az elmúlt hónapok diplomáciai mozgásai globális kiegyezést sejtetnek a világ vezető hatalma és Kína között.

A múlt héten zárult, történelminek méltán nevezhető XVI. pártkongresszuson a régi és az új gárda teljes együttműködésével újultak meg az ázsiai nagyhatalom csúcsán álló szervezetek. A fordulat nem csak belpolitikai: az elmúlt hónapok diplomáciai mozgásai globális kiegyezést sejtetnek a világ vezető hatalma és Kína között.Idén már a harmadik csúcstalálkozót bonyolította le a kínai és az amerikai adminisztráció, Washingtonba pedig megérkezett a pekingi meghívó Bush elnöknek és Cheney alelnöknek. A politikai kapcsolatokat idáig elvezető szándékok nyilván éppúgy különböznek, mint a célok, amelyek megvalósulását a két fél a szoros és barátinak tűnő viszonytól reméli. Peking számára az ütemet a nagyhatalmi státus csábító ereje és gazdasági tényei diktálják. Ezekért Kína olyan kompromisszumokra is hajlandó, amelyekbe eddig minden keleti diktatúra belebukott. A most befejeződött XVI. pártkongresszus jövőképében a piacgazdaság előnyeit az autochton despotizmus kényelme teszi kellemesebbé: de 1989 tanulságait Pekingben is ismerik, és a jelek szerint jól tudják, hogy a diktatúrát felzabáló piacgazdaság szellemét nem lehet visszaparancsolni a palackba. Mindezzel persze a Nyugat - és főként Amerika - is tisztában van. Ezért aligha várható nagyobb felhajtás a jövőben az "enyhébb" kínai emberjogi sérelmek miatt, annál is kevésbé, mert a Pekingben tiltakozó szekták vagy a legtöbb politikai másként-gondolkodó sem képvisel még olyan elveket, melyekkel a Nyugat szívesen azonosulna.

Szeress egy kicsit jobban!

A pekingi pártvezetés viszont egyre gyakrabban hoz nyugati szíveket melengető döntéseket. Immár híre-hamva sincs annak a hidegháborús csörtetésnek, ami a Hajnan-szigeti repülőgép-incidenst követte (akkor kínai vadászgépek leszállásra kényszerítettek egy amerikai hírszerző repülőt). Sőt, Washington nemrég üdvözölte az amerikai előpélda alapján tervezett kínai rakétatechnológiai ellenőrző rendszer létrehozását. A "két Kína elv" körüli viták is elcsendesültek, és - minthogy Tajvant illetően megerősítést nyertek Kína békés szándékai - Washington egyre többször bírálja azokat a tajpeji lépéseket, amelyek provokálhatják Pekinget.

Az október végén Bush elnök crawfordi birtokán vendégeskedő Csiang Cö-min elnök konstruktív fejbólintásokkal igazolta a házigazda várakozásait. Kiderült, hogy a két fél szinte ugyanúgy ítéli meg a fegyverzetcsökkentés, a terrorizmus, sőt nagyrészt Észak-Korea és Irak ügyét is. Kína két hete az amerikai sugallatú ENSZ-határozat mellett voksolt, lelkesedésükben szerepet játszhatott Bush azon ígérete is, hogy Kína az eddiginél nagyobb mennyiségű iraki olajra számíthat a Szaddám utáni korszakban. A terrorizmus kérdésében is nagyrészt egymásra talált a két elnök, még ha országaik elkötelezettségében vannak is eltérések. Míg Amerika önnön belső biztonsága és az amerikai világpolitikai egyensúlyteremtés szempontjából érzékeli kihívásnak a terrorizmust, addig Pekinget saját, a világhatalmi státusát csak a távoli jövőben megalapozó nacionalista céljai állítják szembe az iszlám világgal. Kínának azok az ázsiai iszlám erők az érdekesek, amelyek Indonéziában, Malajziában vagy a Fülöp-szigeteken a helyi kínai érdekeltségek, a kínai kisebbség vagy a pekingi politikai befolyás ellen harcolnak - iszlám ideológiai alapon. Ám e különbség dacára Kína támogatja Amerika terrorizmusellenes lépéseit, Amerika pedig lehetővé tette pekingi hírszerzőknek, hogy kihallgassák a guantanamói támaszponton azokat a nyugat-kínai illetőségű ujgurokat, akiket Afganisztánban ejtettek fogságba az intervenció során.

Vigyázat, jövök!

A legmeglepőbb azonban Peking egyértelmű jelzése, hogy szeretne közelebb húzódni a NATO-hoz. A Milosevic-rezsim elleni észak-atlanti büntető hadjárat idején a kínai álláspont még a legkomolyabb hidegháborús kihívásnak mutatkozott, amit tovább súlyosbított az a szerencsétlen tény, hogy Belgrád NATO-bombázásakor telitalálat érte az ottani kínai nagykövetséget. Az idők azonban változnak. Pekinget mélyen megérintette Moszkva és a NATO különleges partnerségi viszonya, ami Oroszországnak szinte tagjellegű státust biztosított - erről a lehetőségről az emelkedő ázsiai nagyhatalom sem akar lemaradni. A novemberi NATO-bővítést követően a különleges partneri lehetőségek már a Kína közeli Belső-Ázsiát is érinthetik, a Peking-Moszkva közötti, nem feltétlenül békés katonapolitikai versengésben pedig Kína semmiképp sem akarja magától teljesen eltávolítani - és Putyin karjaiba kergetni - az Észak-atlanti Szövetséget. A kommunista Kína történetében páratlan módon most a mindig héjaszerepet betöltő hadvezetés sarkallja a politikusokat a nagy nyugati ellenféllel - a NATO-val - való partneri kiegyezésre. Ám a viszony normalizálódása már meszsze nem szorítkozik biztonságpolitikai kérdésekre. Amerika a legjobb pillanatban - és persze Csiang Cö-min "hozományaként" beállítva - olyan gazdasági előnyöket kapott a roppant piaccal rendelkező Kínától, ami akár lényeges fordulatot is előidézhet a gazdasági recesszióval szemben egyelőre tehetetlennek tűnő Washington számára.

Erőpolitika helyett

A kapcsolatok normalizálódása a világ egyéb erőcentrumai számára is felértékelte Pekinget. Más kérdés, hogy az ekként megsokszorozódott politikai gravitáció miként módosíthatja az amerikai-orosz viszonyt, s milyen új esélyeket ad Moszkva és Peking jövendő párbeszédének. További fontos következmény lehet az új helyzet hatásaként megváltozó kínai önkép. A kínai technológia ugyan még messze nem jelent tényleges katonai kihívást Amerika vagy Oroszország számára, ám a nagyhatalmi státus már eddig is sokakat taszított tévedésbe. A biztonság, amire most Kína Amerika irányából számíthat, talán megóvja eme aránytévesztéstől. Sőt, meglehet, épp az új amerikai-kínai kapcsolat-rendszer száműzi majd végképp világunkból a kommunizmus szellemét. E téren is iránymutató az "orosz mechanizmus", az a tanulság, hogy a keleti despotizmust teljes egészében aligha lehet erőpolitikával felszámolni. Miként annyi más esetben, itt is a személyes - politikai jellegű - kapcsolatok, a multikulturális érintkezés szorgalmazása, és mindenekelőtt a gazdaságilag hitelesített "nyitott kapuk politikája" fogja Kínát modern és emberszabású nagyhatalommá tenni.

László Ádám

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.