Máté Dániel

Fehér tüllfüggöny veszi körül a játékteret - na nem mindig, csak néha -, belül kis forgó, rajta stilizált babaszoba, alig pár "játék bútorral" és sok játékkal, fehér karácsonyfával. Nóra birodalma. És a mű eredeti címét idézi: Babaszoba. Ez mindig kísérti a színrevivőket: túl direkt vagy éppen enigmatikus, döntés kérdése. Mindenesetre el kell gondolkodni rajta.

Lehet cikket írni a 18 és a 16 százalékos társasági adó különbségéről, az adóalapról, amire mindez rávetül, foglalkozzunk most mégis inkább a miniszterelnök dolgozatának azzal a harminc-egynéhány oldalával, amelyben megpróbál elméleti hátteret adni az adómódosításoknak.

Nagyszerű dolog a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, érthető, hogy a gazdaság szereplői mihamarabb adótörvényt szeretnének. Most mégis amellett érvelek, hogy várjunk a nagy adócsomaggal őszig.

Talán a jól sikerült elnökváltás teszi, mindenesetre meglepő nyíltságú és elvszerű vita folyik az utóbbi időben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által követendő kamatpolitikáról. Érvek és ellenérvek sorakoznak, és csak néha jut szerephez a szakmai vitákat általában zátonyra futtató hit. A forint közben erősödik.

Milyen népszerű is lenne ezt a cikket a víziló büdös pofájával kezdeni, de sajnos nem lehet. Mert arról akarok beszélni, hogy az ellenőrt szeretni kell. Egészen pontosan arról, hogy az új kormánynak nincs esélye a gazdasági reformok megvalósítására addig, amíg nem szeretjük meg a BKV-ellenőrt. Hülyén hangzik, nem? Pedig ez a helyzet.

Mára alig maradt értelme az extrém sport kifejezésnek. Jó pénzért majdnem bárkit felcibálnak a világ tetejére, tandemben kiugorhatunk repülõgépbõl, a gyors folyók zúgóin pedig inkább tímbildingelõket látunk, mint életüket kockára tevõ sportolókat. A szólóvitorlázás, azon belül is az egyszemélyes, kikötés nélküli földkerülés viszont valóban a "találj egy jó szponzort, aztán menj fejjel a falnak!" típusú klasszikus extrém sport.