A jelenlegi kormánypárt(ok) kezében gyakorlatilag korlátlan hatalom összpontosul. De nem is ez a kétségbeejtő. A kétségbeejtő az, hogy a Fidesznek nemcsak lehetősége van bármit megtenni, hanem valóban meg is tesz bármit. Gondolkodás nélkül. És a potencia, valamint annak aktualizálódása közti különbség valahol elmosódott útközben - a kormányoldalon és a kormányt bírálók oldalán is. A jogállamiság mibenlétének és működési mechanizmusainak elemezgetése és korlátainak feszegetése közben ugyanis megfeledkeztünk arról, hogy az ember nem csak kodifikált törvények alapján működik. Vannak dolgok, amiket törvényileg vagy szabályzatilag tiltunk, de nem övezi társadalmi megvetés azt, aki mégis megteszi. Ha az üres úton gyalogosan keresztülmegyek a piros lámpánál, megbírságolhatnak ugyan, de nem kell attól tartanom, hogy kiközösít a családom és a baráti köröm. Ugyanez fordítva is igaz: van, amit nem tilt semmilyen törvény vagy rendelet, mégis megvetés tárgya lesz, aki elköveti. Bár nem ütközik a Btk.-ba, ha a nyílt utcán az orromat túrom, vagy felteszem a sáros lábam az éttermi asztalra, mégis kockáztatom a megbélyegzést. Nevezhetjük ezeket egyszerűen jólneveltségnek, de általános kulturális követelménynek is. A hétköznapi együttélés elsősorban ezeken az íratlan szabályokon alapul. Nem az tesz valakit civilizált emberré, hogy nem szegi meg a törvényt, hanem az, ha a más emberekkel szemben tanúsított tiszteletből olyasmitől is tartózkodik, amit amúgy jogában áll megtenni. Ez az a szemlélet, ami, úgy tűnik, teljes mértékben hiányzik a kormányzó pártok repertoárjából, és ami még szomorúbb, a teljes politikai szférából.
