Ranschburg Zoltán

Európai választások, hazai tétek

Az ellenzéki pártok együttműködési lehetőségei az európai parlamenti választásokon

Publicisztika

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

A kegyelmi botrány rossz fényt vet a családbarátság szlogenjét zászlajára tűző Fideszre, így érthető, hogy a kormánypártok Novák lemond(at)ásával és Varga Judit visszavonul(tat)ásával megpróbálják lezártnak beállítani az egyébként sokkal mélyebb, strukturális és morális válságról egyaránt árulkodó történetet. A jogos közfelháborodás hullámai azonban önmagukban nem eredményeznek politikai változást: az ellenzék pártjainak feladata, hogy a júniusi önkormányzati és európai parlamenti választásokra politikai tőkét kovácsoljanak a Fidesz számára kedvezőtlen hangulatból. Két hete e hasábokon az ellenzék budapesti együttműködési lehetőségeit latolgattam – most lássuk az európai parlamenti választásokat. Milyen közös felállásban (vagy anélkül) állhatnak rajthoz az ellenzéki pártok, s melyik megoldás mivel kecsegtetheti őket?

Akik kiszálltak: Jobbik és LMP

Bár az EP-választáson bármely párt indulhat, amely összegyűjti a listaállításhoz szükséges 20 000 aláírást, elsősorban a 2022-es ellenzéki együttműködés pártjaira fókuszálok. Először is azért, mert a többi, az utóbbi két évben alakult kisebb párttal szemben ezek jelen vannak az Országgyűlésben, és általában jobb eredményeket érnek el a közvélemény-kutatásokban is; mélyebb beágyazottságuk okán nagyobb hatással vannak – legalábbis e pillanatban – a politikai közélet alakulására. Másodszor pedig ezek azok a pártok, amelyeknél egyáltalán felmerül a közös listaállítás lehetősége, hiszen a 2019-es, relatíve sikeres önkormányzati választások óta hajlandóságot mutattak erre. De még ennél is tovább kell szűkítenünk a kört, hiszen a 2022-es hatpárti összefogás tagjai közül a Jobbikról biztosra vehető, hogy nem csatlakozik egykori szövetségeseihez, hanem egyedül száll ringbe júniusban.

A Jobbikhoz hasonló döntést hozott az LMP is: Ungár Péter január végén jelentette be (több ellenzéki szereplő alapos kiosztása mellett), hogy pártja önálló listát indít az EP-választásokon. A Republikon Intézet januárban 4 százalékra mérte az LMP-t a pártválasztók között, és más kutatásokkal összevetve a pártra nézve még ez a leghízelgőbb eredmény. Az együttműködés elutasításával Ungár azt reszkírozza, hogy az LMP nem kap helyet az EP-ben, mivel azonban a pártnak jelenleg sincs képviselője a testületben, kevesebb a veszítenivalója is. Úgy tűnik, az LMP stratégiája az, hogy a minden fronton képviselt külön utasságával és az egykori egyesült ellenzék többi pártjának rendszeres kritikájával adjon kontrasztosabb karaktert magának, amíg a többiek, még ha változó lelkesedéssel is, de nyitottabbak maradtak az összefogás lehetőségére. Az együttműködés tehát a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd körében merül fel mint reális és érdemleges lehetőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.