A kegyelmi botrány rossz fényt vet a családbarátság szlogenjét zászlajára tűző Fideszre, így érthető, hogy a kormánypártok Novák lemond(at)ásával és Varga Judit visszavonul(tat)ásával megpróbálják lezártnak beállítani az egyébként sokkal mélyebb, strukturális és morális válságról egyaránt árulkodó történetet. A jogos közfelháborodás hullámai azonban önmagukban nem eredményeznek politikai változást: az ellenzék pártjainak feladata, hogy a júniusi önkormányzati és európai parlamenti választásokra politikai tőkét kovácsoljanak a Fidesz számára kedvezőtlen hangulatból. Két hete e hasábokon az ellenzék budapesti együttműködési lehetőségeit latolgattam – most lássuk az európai parlamenti választásokat. Milyen közös felállásban (vagy anélkül) állhatnak rajthoz az ellenzéki pártok, s melyik megoldás mivel kecsegtetheti őket?
Akik kiszálltak: Jobbik és LMP
Bár az EP-választáson bármely párt indulhat, amely összegyűjti a listaállításhoz szükséges 20 000 aláírást, elsősorban a 2022-es ellenzéki együttműködés pártjaira fókuszálok. Először is azért, mert a többi, az utóbbi két évben alakult kisebb párttal szemben ezek jelen vannak az Országgyűlésben, és általában jobb eredményeket érnek el a közvélemény-kutatásokban is; mélyebb beágyazottságuk okán nagyobb hatással vannak – legalábbis e pillanatban – a politikai közélet alakulására. Másodszor pedig ezek azok a pártok, amelyeknél egyáltalán felmerül a közös listaállítás lehetősége, hiszen a 2019-es, relatíve sikeres önkormányzati választások óta hajlandóságot mutattak erre. De még ennél is tovább kell szűkítenünk a kört, hiszen a 2022-es hatpárti összefogás tagjai közül a Jobbikról biztosra vehető, hogy nem csatlakozik egykori szövetségeseihez, hanem egyedül száll ringbe júniusban.
A Jobbikhoz hasonló döntést hozott az LMP is: Ungár Péter január végén jelentette be (több ellenzéki szereplő alapos kiosztása mellett), hogy pártja önálló listát indít az EP-választásokon. A Republikon Intézet januárban 4 százalékra mérte az LMP-t a pártválasztók között, és más kutatásokkal összevetve a pártra nézve még ez a leghízelgőbb eredmény. Az együttműködés elutasításával Ungár azt reszkírozza, hogy az LMP nem kap helyet az EP-ben, mivel azonban a pártnak jelenleg sincs képviselője a testületben, kevesebb a veszítenivalója is. Úgy tűnik, az LMP stratégiája az, hogy a minden fronton képviselt külön utasságával és az egykori egyesült ellenzék többi pártjának rendszeres kritikájával adjon kontrasztosabb karaktert magának, amíg a többiek, még ha változó lelkesedéssel is, de nyitottabbak maradtak az összefogás lehetőségére. Az együttműködés tehát a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd körében merül fel mint reális és érdemleges lehetőség.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
