Ranschburg Zoltán

Európai választások, hazai tétek

Az ellenzéki pártok együttműködési lehetőségei az európai parlamenti választásokon

Publicisztika

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

A kegyelmi botrány rossz fényt vet a családbarátság szlogenjét zászlajára tűző Fideszre, így érthető, hogy a kormánypártok Novák lemond(at)ásával és Varga Judit visszavonul(tat)ásával megpróbálják lezártnak beállítani az egyébként sokkal mélyebb, strukturális és morális válságról egyaránt árulkodó történetet. A jogos közfelháborodás hullámai azonban önmagukban nem eredményeznek politikai változást: az ellenzék pártjainak feladata, hogy a júniusi önkormányzati és európai parlamenti választásokra politikai tőkét kovácsoljanak a Fidesz számára kedvezőtlen hangulatból. Két hete e hasábokon az ellenzék budapesti együttműködési lehetőségeit latolgattam – most lássuk az európai parlamenti választásokat. Milyen közös felállásban (vagy anélkül) állhatnak rajthoz az ellenzéki pártok, s melyik megoldás mivel kecsegtetheti őket?

Akik kiszálltak: Jobbik és LMP

Bár az EP-választáson bármely párt indulhat, amely összegyűjti a listaállításhoz szükséges 20 000 aláírást, elsősorban a 2022-es ellenzéki együttműködés pártjaira fókuszálok. Először is azért, mert a többi, az utóbbi két évben alakult kisebb párttal szemben ezek jelen vannak az Országgyűlésben, és általában jobb eredményeket érnek el a közvélemény-kutatásokban is; mélyebb beágyazottságuk okán nagyobb hatással vannak – legalábbis e pillanatban – a politikai közélet alakulására. Másodszor pedig ezek azok a pártok, amelyeknél egyáltalán felmerül a közös listaállítás lehetősége, hiszen a 2019-es, relatíve sikeres önkormányzati választások óta hajlandóságot mutattak erre. De még ennél is tovább kell szűkítenünk a kört, hiszen a 2022-es hatpárti összefogás tagjai közül a Jobbikról biztosra vehető, hogy nem csatlakozik egykori szövetségeseihez, hanem egyedül száll ringbe júniusban.

A Jobbikhoz hasonló döntést hozott az LMP is: Ungár Péter január végén jelentette be (több ellenzéki szereplő alapos kiosztása mellett), hogy pártja önálló listát indít az EP-választásokon. A Republikon Intézet januárban 4 százalékra mérte az LMP-t a pártválasztók között, és más kutatásokkal összevetve a pártra nézve még ez a leghízelgőbb eredmény. Az együttműködés elutasításával Ungár azt reszkírozza, hogy az LMP nem kap helyet az EP-ben, mivel azonban a pártnak jelenleg sincs képviselője a testületben, kevesebb a veszítenivalója is. Úgy tűnik, az LMP stratégiája az, hogy a minden fronton képviselt külön utasságával és az egykori egyesült ellenzék többi pártjának rendszeres kritikájával adjon kontrasztosabb karaktert magának, amíg a többiek, még ha változó lelkesedéssel is, de nyitottabbak maradtak az összefogás lehetőségére. Az együttműködés tehát a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd körében merül fel mint reális és érdemleges lehetőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.