Ranschburg Zoltán

Brüsszel félrenéz

Az Európai Bizottság és a nemzeti konzultáció

Publicisztika

Bő fél év még hátravan ugyan a 2024-es ­európai parlamenti és önkormányzati választásokig, de a magyar politikai élet szereplői jól látható módon elkezdték a felkészülést a kampányidőszakra. Ennek gyakorlati megnyilvá­nulásai nem érhetik meglepetésként azt, aki tisztában van a hazai közélet sajátosságaival.

A hajdanvolt egyesült ellenzék pártjai és prominenseik megkezdik az ilyenkor szokásos köreiket az együttműködés (együtt; külön; mindenkivel; Chagall; stb.) és egymásnak esés (hazug; Gyurcsány-bérenc; ellenzékváltás; szobafestő; stb.) témakörökben, miközben a Fidesz kormányjelmezt öltve fog pár milliárdnyi közpénzt, nemzeti konzultáció alakúra gyúrja, és letarolja vele a nyilvánosság egy jelentős részét. Az EP- és az önkormányzati voksolás, szemben az országgyűlési választásokkal, elsősorban a törzsszavazók megmozgatásáról szól, a Fidesz pedig tudja jól, hogy a konzultáció remek eszköz arra, hogy az adófizetők forintjaiból (tavaly például közel 2,5 milliárdból) körbetrombitálja a háztartásokat: „Fideszesek, ki a fotelből, jövőre újra irány az urna, vagy megesznek a brüsszeliták!”

Tizenegyből tizenegy

Ha jól számolom, a jelenlegi, Szuverenitásunk védelméről címet viselő kampány a 13. a nemzeti konzultációk sorában (nem egyértelmű, hogy az első két, 2010–2011-ben kiküldött fideszes kérdőív beletartozik-e a kánonba, ezek ugyanis még nem a konzultáció nevet viselték). Fölösleges szócséplés is volna belemenni, hogy milyen groteszk, torzszülött szerelemgyereke ez egy kérdőívnek és a politikai hazugságnak – hiszen e tekintetben az előzőek sem különböztek legfiatalabb testvérüktől. Ami viszont említésre méltó, hogy a napokban postázott konzultáció minden egyes „kérdése” brüsszelezésben fogant, és felidézve az elmúlt évek legfontosabb Fidesz-témáit, minden főbenjáró magyarságellenes terv szövögetésével az EU-t (pontosabban szegény belgák jobb sorsra érdemes fővárosát) vádolja. Fenn kell tartani az ostromállapot látszatát, de hasonlóképpen fontos szempont az is, hogy amikor az egyszeri szavazónak a hó végén már nem futja a saját márkás trappistára sem, akkor a mentális öklét ne a kormány, hanem Brüsszel irányába rázza a gazdasági nehézségek miatt.

Az viszont valódi rejtély, hogy az EU miért hagyja mindezt látványosan szó nélkül; sőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.