Ranschburg Zoltán

Brüsszel félrenéz

Az Európai Bizottság és a nemzeti konzultáció

Publicisztika

Bő fél év még hátravan ugyan a 2024-es ­európai parlamenti és önkormányzati választásokig, de a magyar politikai élet szereplői jól látható módon elkezdték a felkészülést a kampányidőszakra. Ennek gyakorlati megnyilvá­nulásai nem érhetik meglepetésként azt, aki tisztában van a hazai közélet sajátosságaival.

A hajdanvolt egyesült ellenzék pártjai és prominenseik megkezdik az ilyenkor szokásos köreiket az együttműködés (együtt; külön; mindenkivel; Chagall; stb.) és egymásnak esés (hazug; Gyurcsány-bérenc; ellenzékváltás; szobafestő; stb.) témakörökben, miközben a Fidesz kormányjelmezt öltve fog pár milliárdnyi közpénzt, nemzeti konzultáció alakúra gyúrja, és letarolja vele a nyilvánosság egy jelentős részét. Az EP- és az önkormányzati voksolás, szemben az országgyűlési választásokkal, elsősorban a törzsszavazók megmozgatásáról szól, a Fidesz pedig tudja jól, hogy a konzultáció remek eszköz arra, hogy az adófizetők forintjaiból (tavaly például közel 2,5 milliárdból) körbetrombitálja a háztartásokat: „Fideszesek, ki a fotelből, jövőre újra irány az urna, vagy megesznek a brüsszeliták!”

Tizenegyből tizenegy

Ha jól számolom, a jelenlegi, Szuverenitásunk védelméről címet viselő kampány a 13. a nemzeti konzultációk sorában (nem egyértelmű, hogy az első két, 2010–2011-ben kiküldött fideszes kérdőív beletartozik-e a kánonba, ezek ugyanis még nem a konzultáció nevet viselték). Fölösleges szócséplés is volna belemenni, hogy milyen groteszk, torzszülött szerelemgyereke ez egy kérdőívnek és a politikai hazugságnak – hiszen e tekintetben az előzőek sem különböztek legfiatalabb testvérüktől. Ami viszont említésre méltó, hogy a napokban postázott konzultáció minden egyes „kérdése” brüsszelezésben fogant, és felidézve az elmúlt évek legfontosabb Fidesz-témáit, minden főbenjáró magyarságellenes terv szövögetésével az EU-t (pontosabban szegény belgák jobb sorsra érdemes fővárosát) vádolja. Fenn kell tartani az ostromállapot látszatát, de hasonlóképpen fontos szempont az is, hogy amikor az egyszeri szavazónak a hó végén már nem futja a saját márkás trappistára sem, akkor a mentális öklét ne a kormány, hanem Brüsszel irányába rázza a gazdasági nehézségek miatt.

Az viszont valódi rejtély, hogy az EU miért hagyja mindezt látványosan szó nélkül; sőt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.