Ranschburg Zoltán

Brüsszel félrenéz

Az Európai Bizottság és a nemzeti konzultáció

Publicisztika

Bő fél év még hátravan ugyan a 2024-es ­európai parlamenti és önkormányzati választásokig, de a magyar politikai élet szereplői jól látható módon elkezdték a felkészülést a kampányidőszakra. Ennek gyakorlati megnyilvá­nulásai nem érhetik meglepetésként azt, aki tisztában van a hazai közélet sajátosságaival.

A hajdanvolt egyesült ellenzék pártjai és prominenseik megkezdik az ilyenkor szokásos köreiket az együttműködés (együtt; külön; mindenkivel; Chagall; stb.) és egymásnak esés (hazug; Gyurcsány-bérenc; ellenzékváltás; szobafestő; stb.) témakörökben, miközben a Fidesz kormányjelmezt öltve fog pár milliárdnyi közpénzt, nemzeti konzultáció alakúra gyúrja, és letarolja vele a nyilvánosság egy jelentős részét. Az EP- és az önkormányzati voksolás, szemben az országgyűlési választásokkal, elsősorban a törzsszavazók megmozgatásáról szól, a Fidesz pedig tudja jól, hogy a konzultáció remek eszköz arra, hogy az adófizetők forintjaiból (tavaly például közel 2,5 milliárdból) körbetrombitálja a háztartásokat: „Fideszesek, ki a fotelből, jövőre újra irány az urna, vagy megesznek a brüsszeliták!”

Tizenegyből tizenegy

Ha jól számolom, a jelenlegi, Szuverenitásunk védelméről címet viselő kampány a 13. a nemzeti konzultációk sorában (nem egyértelmű, hogy az első két, 2010–2011-ben kiküldött fideszes kérdőív beletartozik-e a kánonba, ezek ugyanis még nem a konzultáció nevet viselték). Fölösleges szócséplés is volna belemenni, hogy milyen groteszk, torzszülött szerelemgyereke ez egy kérdőívnek és a politikai hazugságnak – hiszen e tekintetben az előzőek sem különböztek legfiatalabb testvérüktől. Ami viszont említésre méltó, hogy a napokban postázott konzultáció minden egyes „kérdése” brüsszelezésben fogant, és felidézve az elmúlt évek legfontosabb Fidesz-témáit, minden főbenjáró magyarságellenes terv szövögetésével az EU-t (pontosabban szegény belgák jobb sorsra érdemes fővárosát) vádolja. Fenn kell tartani az ostromállapot látszatát, de hasonlóképpen fontos szempont az is, hogy amikor az egyszeri szavazónak a hó végén már nem futja a saját márkás trappistára sem, akkor a mentális öklét ne a kormány, hanem Brüsszel irányába rázza a gazdasági nehézségek miatt.

Az viszont valódi rejtély, hogy az EU miért hagyja mindezt látványosan szó nélkül; sőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.