Ranschburg Zoltán

Brüsszel félrenéz

Az Európai Bizottság és a nemzeti konzultáció

Publicisztika

Bő fél év még hátravan ugyan a 2024-es ­európai parlamenti és önkormányzati választásokig, de a magyar politikai élet szereplői jól látható módon elkezdték a felkészülést a kampányidőszakra. Ennek gyakorlati megnyilvá­nulásai nem érhetik meglepetésként azt, aki tisztában van a hazai közélet sajátosságaival.

A hajdanvolt egyesült ellenzék pártjai és prominenseik megkezdik az ilyenkor szokásos köreiket az együttműködés (együtt; külön; mindenkivel; Chagall; stb.) és egymásnak esés (hazug; Gyurcsány-bérenc; ellenzékváltás; szobafestő; stb.) témakörökben, miközben a Fidesz kormányjelmezt öltve fog pár milliárdnyi közpénzt, nemzeti konzultáció alakúra gyúrja, és letarolja vele a nyilvánosság egy jelentős részét. Az EP- és az önkormányzati voksolás, szemben az országgyűlési választásokkal, elsősorban a törzsszavazók megmozgatásáról szól, a Fidesz pedig tudja jól, hogy a konzultáció remek eszköz arra, hogy az adófizetők forintjaiból (tavaly például közel 2,5 milliárdból) körbetrombitálja a háztartásokat: „Fideszesek, ki a fotelből, jövőre újra irány az urna, vagy megesznek a brüsszeliták!”

Tizenegyből tizenegy

Ha jól számolom, a jelenlegi, Szuverenitásunk védelméről címet viselő kampány a 13. a nemzeti konzultációk sorában (nem egyértelmű, hogy az első két, 2010–2011-ben kiküldött fideszes kérdőív beletartozik-e a kánonba, ezek ugyanis még nem a konzultáció nevet viselték). Fölösleges szócséplés is volna belemenni, hogy milyen groteszk, torzszülött szerelemgyereke ez egy kérdőívnek és a politikai hazugságnak – hiszen e tekintetben az előzőek sem különböztek legfiatalabb testvérüktől. Ami viszont említésre méltó, hogy a napokban postázott konzultáció minden egyes „kérdése” brüsszelezésben fogant, és felidézve az elmúlt évek legfontosabb Fidesz-témáit, minden főbenjáró magyarságellenes terv szövögetésével az EU-t (pontosabban szegény belgák jobb sorsra érdemes fővárosát) vádolja. Fenn kell tartani az ostromállapot látszatát, de hasonlóképpen fontos szempont az is, hogy amikor az egyszeri szavazónak a hó végén már nem futja a saját márkás trappistára sem, akkor a mentális öklét ne a kormány, hanem Brüsszel irányába rázza a gazdasági nehézségek miatt.

Az viszont valódi rejtély, hogy az EU miért hagyja mindezt látványosan szó nélkül; sőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.