Hahner Péter

A tudományok szélsőséges specializálódásának korában a jobb könyvkiadók gyakran megkísérlik, hogy viszonylag rövid, a szélesebb olvasóközönség számára is érthető, olvasmányos, ismeretterjesztő összefoglalásokat tegyenek közzé egy-egy szakterület eredményeiről. A New York-i Random House kiadóvállalat a világtörténelem, a művészettörténet és a vallástörténet nagy korszakairól készíttetett rövidebb összefoglalásokat Modern Library Chronicles címmel, s az Európa Kiadónak köszönhetően e remek sorozat több kötete immár magyar nyelven (Áttekintések sorozatcímmel) is olvasható.

"Én ugyan nem olvastam a könyvet, de..." Megfigyelték már, hogy aki így kezdi el mondanivalóját, az a legritkább esetben folytatja dicsérettel?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy milliomoscsemete, úgy hívták, hogy John Fitzgerald Kennedy. Apja politikai pályára kényszerítette, s több millió dollár felhasználásával elõbb képviselõvé, majd szenátorrá választatta. Egy jól fizetett szakértõi csapat összegyûjtött neki egy könyvre való információt, neki csak le kellett diktálnia, mégis Pulitzer-díjat kapott érte.

Kosáry Domokos tanár úrnak teljesen igaza volt. Azt mondta BraudelrõlÉ Na, nem, mindehhez ma már kell némi magyarázat és bevezetõ.

Conor Cruise O`Brien 1970-ben megjelent Camus-monográfiája első jegyzetében még amiatt panaszkodott, hogy nem sokat tudunk Camus életéről. E könyv megjelenése után ilyesmit már senki sem írhat le. Az olvasó inkább azon töprenghet, érdemes-e több mint 1100 oldalt áttanulmányoznia. Hiszen Camus mindössze negyvenhét évet élt, s ideje nagy részét írással, valamint színdaraboknak és szerelmi élete bonyodalmainak a rendezésével töltötte. (Hja, akit a nők Humphrey Bogarthoz hasonlítanak...) Todd két kötete azt a francia életrajzírói hagyományt követi, amely nem a fontosabb tudományos kérdésekre adható válaszok kifejtését tekinti feladatának, hanem egy teljes élet bemutatását, lehetőleg minél több adat, esemény és híres személyiség felidézésével. A magyarul is olvasható francia szerzők közül Armand Lanoux írt ilyen könyveket Zoláról, Maupassant-ról és a párizsi kommünről. Ha valaki meglehetősen jól ismeri az ilyen kötetekben felidézett korszakot, talán szívesen elmerül a nevek és helyszínek kaleidoszkópszerű kavargásában, örül a számtalan részletnek, epizódnak és idézetnek, amelyekkel kiegészítheti tudását. Aki azonban csak most kíván megismerkedni az 1940-es és 1950-es évek francia irodalmi életével, az úgy fogja érezni, hogy az információ-halmaz agyonnyomja.