J. K. Rowling könyvsorozatáról, Harry Potter kalandjairól különösen gyakran olvashatunk elítélő megállapításokat, amelyek e szavakkal kezdődnek. Egyesek képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy egy korábban teljesen ismeretlen angol asszony megírta az ifjúsági irodalom egyik legsikeresebb sorozatát, amelyet 200 országban mintegy 50 nyelven adtak ki (immár ógörögül és latinul is!), s amelynek egyes kötetei már megjelenésük előtt a bestsellerlisták élére kerültek. Ezért megpróbálják meggyőzni önmagukat és környezetüket, hogy ami ennyire sikeres, az kizárólag silány fércmű lehet, s magára valamit adó műélvező csakis megvetően legyinthet, ha szóba kerül.
A kötetek megjelenését kísérő tömeghisztériának kétségtelenül megvannak a maga nevetséges vonásai. Az egyik londoni vasútállomáson immár tábla jelzi a kilencedik és háromnegyedik vágány helyét, ahol a könyv hősei át szoktak lépni a falon a varázslók iskolájába induló vonathoz. Az olvasók egy része egyes külföldi nagyvárosokban a boltok előtt éjszakázik, hogy az első pillanatokban megvásárolhassa azt a könyvet, amely a kö-vetkező évtizedekben egészen biz-tosan kapható lesz az év minden napján, az angliai Alnwick-kastélyt pedig, ahol a sorozat alapján készült filmeket forgatták, lassan ugyanannyi turista keresi fel évente, mint a leghíresebb történelmi emlékhelyeket. Egyes egyházi személyiségek be kívánták tiltatni a könyvet, mások keresztény allegóriaként értelmezték cselekményét. A túlzott rajongás és az irracionális vádaskodás azonban csak azt bizonyítja, hogy az írónőnek sikerült olyan világot teremtenie, amely valamiért fontossá, érdekessé vált az emberek számára, s amelybe a legtöbb olvasó örömmel tér vissza újra meg újra. Ez pedig nem akármilyen teljesítmény. Annyit mindenképpen el kell(ene) ismernünk, hogy J. K. Rowling könyvei szellemes, mulatságos és izgalmas olvasmányok.
A sorozat legújabb, egyelőre csak angol nyelven olvasható kö-tete 607 oldalas, tehát valamivel rövidebb az előzőnél. Talán nincs benne oly sok új szereplő és lélegzetelállító veszedelem, mint az előző kettőben, de az írónő ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak. Ha a korábbi két kötetről írott recenziók azt hangsúlyozták, hogy Rowlingnak sikerült felülmúlnia önmagát, most azt állapíthatjuk meg, hogy az új mű színvonala semmit sem csökkent, az írónő rendkívül ügyesen építette tovább a korábbi regényekben felvázolt világot. A cselekmény szerkezete, a hősök és környezetük továbbra is ismerős, de a főszereplők idősödésével világuk tovább tágul, a korábbi motívumok új színben tűnnek fel, a veszély és a feszültség növekedik. A második kötetben kulcsszerepet játszó naplóról például igen fontos dolgok derülnek ki, s Dumbledore emlékfelidéző gépezete sem pihen. A gonosz varázslók elleni harc már az első fejezetben átterjed a "muglik", vagyis az átlagemberek világára: a mágiaügyi miniszter meglátogatja a brit miniszterelnököt, és sajnálkozva közli vele, hogy immár a varázslók társadalmán kívüli világot is veszedelem fenyegeti. Harry Pottert e kötetben maga Dumbledore igazgató viszi el nevelőszüleitől, hogy újra végigjárja az ismert helyeket, a háború miatt egyre elhagyatottabb Abszol útat és az Odút. A Weasley família egy menyasszonyjelölttel gyarapodik, a negyedik kötetből ismert szexbomba vélával, Fleurrel, akit a család nőtagjai természetesen szenvedélyesen utálnak, amíg egyszer váratlanul be nem bizonyítja, hogy helyén van a szíve. A Roxfortban pedig Harry immár igazi nagymenőnek számít, s az alsóbb évesek egyáltalán nem értik, miért ragaszkodik továbbra is olyan született vesztesekhez, mint Neville és Luna. A lányok rajonganak érte, s ez meglehetősen kellemetlen állapot egy olyan főiskolán, ahol a bájitalok készítése a tananyag szerves része. (Az egyik Harrynek szánt szerel-mi bájitalt véletlenül a barátja fogyasztja el, katasztrofális következményekkel.) A regény szereplői különben eljutottak abba a korba, amelyben a másik nem iránti érdeklődés jóval meghaladja a tananyagra fordított figyelmet. Rowling újra bebizonyítja, hogy kivá-lóan ismeri a fiatalok lélektanát: hőseink körül évek óta ott vannak azok a szép és okos lányok, akik vonzódnak hozzájuk, ők azonban tizenévesekhez illő ügyetlenséggel, érzékenykedéssel és kapkodással kavarják össze érzelmi életüket. Ron például szert tesz egy barátnőre, akitől hamarosan nem képes megszabadulni, bármennyire is szeretne. Egy Harry által kellő időben elfogyasztott szerencseszérum azonban meglepően eredményes lesz több szempontból isÉ
A szereplők jellemzése elmélyültebbé és összetettebbé vált: immár Voldemort hívei közül sem biztos mindenki abban, hogy jó irányt követ, s akad, aki a gonosz varázs-lók oldalán állva is emberi gyengeségről tesz tanúbizonyságot. Eb-ben a világban, amelyben Weasley asszony bűvös óráján a családta-gokat jelző valamennyi mutató a "Halálos veszély" felirat felé fordult, Harry újra elveszít valakit, aki nagyon közel állt hozzá. Habár az interneten már a megjelenés napján közzétették, ki hal meg ebben a kötetben, legyünk tekintettel azokra is, akik a könyvből kívánják ezt megtudni. Ezért csak azt áruljuk el, hogy az új részt ezúttal nem akciófilmbe illő küzdelem, hanem egy szomorú temetés zárja le. Hőseink felnőtté válnak, ami annyit jelent, hogy egyre kevesebben állnak köztük és a külvilág veszedelmei között, s mindazt, amit eddig mások tettek meg értük, mostantól nekik kell elvégezniük. A másik tanulságot talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy igazán nagyot tévedni csak a rendkívüli elmék képesek. Dumbledore maga fogalmazza meg ezt az igazságot, amelyet a XX. század politikai gondolkodói és mai magyar politikai viták egyaránt igazoltak: csak az igazán buta és a rendkívül okos emberek tudják következetesen figyelmen kívül hagyni a nyilvánvaló tényeket. Ez utóbbiak ugyanis önmagukat is meg tudják győzni bármiről, amiről nagyon akarják.
A kötet magyarul csak 2006 elején fog megjelenni. Ha az Animus Kiadó munkatársai ezúttal is akkora gondot fordítanak majd a magyar szöveg elkészítésére, mint a korábbi kötetek esetében, akkor Rowling könyveinek magyar kedvelői jövőre sem fognak csalódni. Izgalmas, mulatságos és elgondolkodtató olvasmány vár rájuk, amely már azt is jelzi, milyen nehézségekkel kell Harrynek megbirkóznia az utolsó, hetedik kötetben. Egy bizonyos: nem lesz könnyű dolga...
London, Bloomsbury, 2005, 607 oldal
