Gerő András

Karsai László, a Mazsihisz történész szakértője legújabb cikkének ez az alcíme: „Vitában Gerő Andrással”. Általában szeretem az érdemi vitákat.

A felülről megosztott felelősség c. írásomban (Magyar Narancs, 2014. október 9.) elemeztem azokat a furcsaságokat, amelyek a Sorsok Háza ügyében a kormány és a Mazsihisz viszonyát jellemzik, egyben kitértem arra is, hogy mi az én személyes hozzáállásom és tapasztalatom a Sorsok Háza esetében. Válaszcikket Karsai László írt (A történész felelőssége, 2014. október 23.), jóllehet ő írásomnak nem volt címzettje; neve elő sem fordult a cikkben. Gondolom, azért reflektált, mert ő – 2014 januárjától a nyilvánosság számára is tudottan – a Mazsihisz tanácsadójaként tevékenykedik.

Kisebb botrány tört ki abból, hogy a kormány kancelláriaminisztere, Lázár János személyes főtanácsadójává nevezte ki a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének egykori ügyvezetőjét, Zoltai Gusztávot. Jobboldali politikusok és értelmiségiek is nehezményezték a megbízatást.

A Magyar Közlöny 2013. december 31-i számában jelent meg a kormány 565/2013-as számú rendelete a Magyarország német megszállásának emléket állító, a budapesti V. kerületben, a Szabadság téren felállítandó emlékműről.

A holokausztról szóló kiállítás nem a holokauszt. A kiállítás egy konceptuális és struktúrába rendezett, látványként megjelenített reprezentáció. Akkor jó, ha nemcsak az eseménytörténetet, hanem a szakrális, szimbolikus és spirituális tartalmat is megmutatja, érzékelteti.