A 80-as években indult Metagalaktika jubileumi 10. száma - jó érzékkel - a kínai magyar kulturális évad után és a pekingi olimpia előtt a kínai sci-fi irodalmat állítja középpontba.
Idén ősszel ötödik alkalommal jelent meg az új magyar irodalom egyik meghatározó műve. A Sinistra körzetet nagy diktatúraregényként szokták emlegetni, de aki itt kizárólag politikára és történelemre gondol, szerintem téved. Az sem igaz, hogy a kiszolgáltatottság ábrázolásáról lenne szó. A Sinistra körzet az emberi természet kvázi tényregénye.
Azt gondolná az ember, hogy a holland irodalomra nem sok figyelem irányul Magyarországon. Ez tévedés. A rendszerváltás óta csaknem negyedszáz holland szerző mutatkozott be a magyar közönségnek, néhányan - mint például Cees Nooteboom vagy Arnon Grunberg - több kötettel. Mindemellett az is tény, hogy - mind a rendszerváltás előtt, mind utána - a holland szerzők művei jelentős időbeli "csúszással" jutottak/ jutnak el a magyar olvasókhoz.
Aggodalommal vegyes várakozással kezdtem olvasni Mesterházi Mónika régi-új verseskötetét. Aggodalommal, mert - régebbi köteteihez nem jutván hozzá - a folyóiratokban megjelent versei nem tűntek meggyőzőnek számomra. És várakozással, mert e versekhez fűződő kételyeim mögött kezdettől fogva mégis ott bujkál egy öntudatlan érzés: annak bizonyossága, hogy tévedek. A Sors bona - egyfelől válogatáskötet, másfelől tartalmaz egy kötetnyi új verset is - eloszlatta a homályt. Valóban tévedtem.
Farkas Péterről mindössze annyi tudható (legalábbis: annyit tudok róla), hogy Németh Gábor és Garaczi László évfolyamtársa volt a Tanárképző Főiskolán a nyolcvanas években. Mi több: az említett urakkal jó barátságot ápolt, sőt ápol mind a mai napig.