György Péter

Egy-egy város politikai archeológiájának útikönyvszerű feldolgozása az elmúlt évtized német divatja; épp úgy, ahogy a nemzetiszocialista és kommunista múlt emlékhelyeinek rekonstrukciója, láthatóvá tétele is része az ezredforduló dinamikus múzeumi és emlékezetpolitikájának. Ezt a hagyományt követi Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor Budapest a diktatúrák árnyékában című könyve, az első ilyen magyar próbálkozás - sajnálatos "fordítási hibákkal".

Az a történet, ami most bárdolatlanul és ostobán ért véget, nem sokkal 1989 után, Budapesten kezdődött. A liberálisok vezette Fővárosi Önkormányzat 1991-ben úgy döntött, hogy a politikai tartalmuk miatt a köztérről eltávolítandó dokumentumértékű szobrokat és emlékműveket egy szoborparkban helyezi el. A parkot a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon hozták létre, távol bármiféle urbanisztikai kontextustól.

"Néha érdekes vagy mulatságos szövegeket olvastunk fel egymásnak, mint az egyetemisták. Thomas ráakadt egy francia brosúrára a Zsidókérdést Kutató Intézetben. 'Figyeld csak ezt a furcsa szöveget. Egy bizonyos Charles Laville Biológia és együttműködés című cikke. Íme. Egy politikának biológiai politikának kell lennie, vagy nem politika.'" Jonathan Littell: Jóakaratúak

"...ami igaz, nem teszi a kort, ha nem jóváteszi." (Ingeborg Bachmann: Ami igaz) Mindenekelőtt arról, ami - szándékaim szerint, s számomra - nem (a) vita tárgya. Kertész Ákos elhíresült megállapítása, miszerint a magyar "genetikusan alattvaló" bizony tarthatatlan, sértő és értelmetlen. Ha nem lenne nyegleség, óvatosan azt írnám (meg is kockáztatom): igazi butaság. Erről nincs mit és nincs kivel vitatkozni, lévén ebben az egyben, ha semmi másban nem is, minden megszólaló egyetért. Amint azt is beláthatónak vélem, hogy volt ennek a vita helyett lefolytatott nyilvános megalázásnak egy olyan, korai szakasza, amikor Kertész még nem formálisan, hanem valóban visszavonhatta volna mindezt. Ha nem tette, az az ő dolga, nékem nem tisztem, hogy kioktassam.

Bretter Zoltán négyoldalas írása (A tőke metafizikai töke. Tamás Gáspár Miklós Brumaire tizennyolcadikája, Magyar Narancs, 2007. augusztus 9.) azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a Tamás Gáspár Miklós kritikusi és politikusi, illetve politikakritikai munkásságát részben áttekintő cikk végre alkalmat teremthet e munkásság méltó elemzésére - nem pusztán a szerző kedvéért, hanem inkább mindannyiunk lehetséges épülésére, szellemi hasznára.