Bérczes Tibor

Mit jelent és milyen mértékű a szegénység egy kiváló szociális ellátórendszert fenntartó, gazdag nyugat-európai országban? Rövid helyzetjelentés a válság előttről, hogy legyen majd mihez viszonyítani. Bérczes Tibor

A jugoszláv vendégmunkásokat leszámítva a rendszerváltások előtt Hollandiában, a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan, csak elenyésző számban éltek és dolgoztak kelet-európaiak. Inkább csak a politikai menekültek - például az 1956-ban érkezett körülbelül négyezer magyar - és a feleségként kitelepült nők. A kilencvenes évekre azonban megváltozott a helyzet. Bérczes Tibor

Ezt az írást eredetileg az motiválta, hogy legyen valamilyen magyarázat a "holland futballcsodára". Aztán mire megszületett - a cikk és nem a magyarázat -, eltelt három nap, és egy új mítosz helyett "csak" egy (nem) hétköznapi történettel lettünk gazdagabbak. A csodára még talán akadt volna magyarázat.

Hollandiában feketének nevezik azokat az iskolákat, amiket többségében nem nyugati bevándorlók gyermekei látogatnak. Ezek nemigen segítik a bevándorlók elkülönülésének megszüntetését, és a felszámolásukra tett eddigi próbálkozások sikertelensége láttán úgy tűnik, hamis illúziót kelt, aki az integráció jövőjét rózsaszínben láttatja.

Az elmúlt évtizedek két legfontosabb holland társadalmi változása az individualizálódás és a multikulturális vagy inkább multietnikai jelleg erősödése. Az előbbi az egyén önrendelkezés, illetve önkifejezés iránti vágyából, az utóbbi a bevándorlók számának drasztikus növekedéséből táplálkozik. A két jelenség - mint e rövid írásból kiderül - ma már a temetőkben is él és virul.

"A mai zsoldosfutball korában sem lehet sikeres egy klub, ha nem kötődik érzelmileg a szülővárosához, illetve a szurkolóihoz" - állítja interjúalanyunk. A példaként természetesen saját klubját említi, amely, bár soha nem volt és nem lesz olyan tőkeerős, mint a "nagyok", mégis időről időre feljut a csúcsra. Feltéve, ha az "érzelmi tőke" fontosságáról nem feledkezik meg.