A gólok nem hazudnak – 11. Foci

  • Szőnyei Tamás
  • 2014.06.10 07:45

A nagy számok örvénye

Pelé és Maradona, Beckham és Zidane, Ronaldo és Messi – labdába sajnos mi itt nem rúgunk, de a játékot Shakira, Dizzee Rascal, Jackson do Pandeiro, Pepe Kalle és a Mano Negra temperamentumában, Morrissey, Billy Bragg és Rod Stewart érzelmeiben, a Half Man Half Biscuit humorában is élvezhetjük. Foci és zene – ritmus és rajongás mindkét térfélen, elválaszthatatlanul összegabalyodva.

Foci és zene. A drukkerek nem ússzák meg, hogy a futballsztárok lemezen is szórakoztatni akarják őket. A német császár hangja szerintem jobb a magyarénál – vesd össze Franz Beckenbauer dalát (Du bist das Glück / 1:0 für deine Liebe ) Albert Flóriánéval (Nem is olyan nagy dolog). A zágson tipikus esete, végtére sramliénekesként Johann Cruyff is elég kutyaütő (Oei oei oei – dat was me weer een loei). A mikrofonnál Diego Maradona sem zseniális, de megteszi (részlet Emir Kusturica filmjéből: Maradó). Tán Pelé a legmuzikálisabb. Előbb kicsit kéreti magát, azután szépen elboldogul Elis Reginával (Vexamão ). Csak hát nem is az a baj, ha a mi focistáink hadilábon állnak a zenével, hanem hogy a 60-as, 70-es évekkel szemben, amikor még bírtuk a versenyt a világ élvonalával, ma sehol nem vagyunk a pályán.

Június 12. és július 13. között tart a világbajnokság Brazíliában. Milliók reménykednek, próbálják kitalálni, mi lesz – én viszont már tudom, ki nyert.

Ha érdekel, miként zajlott le a vébé, kik jutottak tovább a csoportokból, mi történt az egyenes kieséses szakaszban és végül a döntőn, itt elolvashatod.

Ha maradsz a zenénél, hajrá!

Shakira: Hips Don’t Lie

A női csípő nem hazudik, üzeni Shakira. Szavai és főleg mozdulatai beindítják dalbéli partnere, Wyclef Jean fantáziáját. A focivébék kolumbiai királynője 2006-os Oral Fixation 2 albuma egyik kislemezével nemcsak eladási és letöltési rekordok sorát állította fel, hanem a mohamedán kultúrkörön kívül is végképp közkinccsé tette a hastáncot. „Nem látod, bébi, ez maga a tökély.”

Eredeti verziója lényegében erről szól, leszámítva Wyclef Jean rövid rapjét, amelyben a Fugees tagja a harmadik világ hangját felerősítő menekültként kikéri magának, hogy a CIA megfigyelje őket, haitiakat, kolumbiaiakat, hiszen itt csak zenei interakció zajlik. A 2006-os világbajnokság berlini záróünnepségén rögzített felvételen viszont focihoz igazított változat látható: békés szurkolásra szólítanak fel („Emberek, elöl/oldalt/hátul, ne verekedjetek!”), Wyclef Jean a focimániáról szövegel, Pelé tanítványának mondja magát, mezén Maradona neve. „Egy gól / Két gól / Három gól / Góóóóól!”

Abba, hogy a gólok nem hazudnak, most ne menjünk bele. Ha a bíró megadta, érvényes. Hogy ez esetleg hazugság – értsd: csalás, bunda, átverés – eredménye, éppúgy előfordulhat, mint ahogy a női csípő őszintének látszó mozdulatai mögött is lehet hazugság, megcsalás, áltatás. De Shakira elhiteti: az ő csípője igazat mond.

Jackson do Pandeiro: O rei Pelé

Brazília ötször nyert világbajnokságot (1958, 1962, 1970, 1994, 2002), az első három arany megvan Pelének is. Ahogy a dal címében áll: a királynak.

Jackson do Pandeiro őt – az egyetlen háromszoros világbajnokot, a góllövők királyát – ünnepli. Az ünneplés adekvát formája a forró. Magyarul ejtve ez tökéletesen passzol ennek a nagyon életvidám, észak-brazil eredetű zenének a hangulatához, csak a brazilok ezt nem tudják. Az ő kiejtésükben ez fohu – vagy valahogy ekképpen. A forró egyik nagymestere a harmonikás Luís Gonzaga mellett Jackson do Pandeiro. Az ő hangszere a pandeiro, nevezzük csörgődobnak. Akárcsak Pelé, művésznevet visel, amiből a Jacksont valami amerikai színészről szedte le a mamája. 1919-ben született José Gomes Filho néven, népszerűsége az 50-es, 60-as években ívelt legmagasabbra. 1982-ben hunyt el, turnézás közben.

Nem élte meg, hogy David Byrne őt is beválogassa brazil albumsorozatának 1991-es darabjára (Forró etc.), és nemzetközileg is ismertté tegye. Az O rei Pelé egy focis válogatáson kapott helyet (Ginga: The Sound of Brazilian Football). Jackson do Pandeiro zenéje alá sajnos nem vágtak Pelé-gólokat, ez pótolható itt.

Morrissey: Munich Air Disaster 1958

1958-ban, amikor Brazília első világbajnoki győzelmét ünnepelte, egy tragédia is bekerült a labdarúgás történetébe: február 6-án a müncheni reptéren felszállás közben lezuhant a gép, amely a Manchester Unitedet szállította volna haza Belgrádból, a Crvena Zvezdával vívott Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) visszavágó után. A meccs döntetlennel végződött (3:3), így a hazai győzelemmel (2:1) elődöntőbe jutott a United. A balesetben nyolc játékosát elvesztő csapatot azután a Milan megállította (otthon 2:1-re győztek az angolok, de idegenben 0:4-re kikaptak). A másik ágon a Real Madrid a Vasast verte ki (a madridi 0:4 után Budapesten 2:0-ás győzelemmel vigasztalódtak a magyarok). A döntőt a Real nyerte 3:2-re.

Minderre Steven Patrick Morrissey személyesen nem emlékezhet, hiszen 1959-ben született. De Manchesterben élve belenőtt a klub történetébe, s kisfiúként örömkönnyeket ejthetett, amikor a United 1968-ban a Benfica legyőzésével (1:1, hosszabbítás után 4:1) megnyerte a BEK-et. Két müncheni túlélő játszott, William Foulkes és a két gólt szerző Bobby Charlton. A kispadon pedig Matt Busby ült, aki szintén túlélte a balesetet, s a romokból új csapatot épített. Három kulcsjátékosa, az angol Charlton, a skót Law és az északír Best neve el is hangzik a manchesteri Herman’s Hermits lokálpatrióta dalában (It’s Nice To Be Out In The Morning – a hang és a kép gyorsabb a normálisnál, viszont 0.50-nél ott vannak a pályán): „Fantasztikus nap, amikor ők játszanak.” Charlton kopasz volt, Denis Law sem túl jóképű, George Best viszont úgy nézett ki, mint egy beatsztár, és olyan rajongás is övezte. Nimbusza túlélte piával elcseszett karrierjét (1974 után komoly klubban alig játszott): a Wedding Present első albumának címéül az ő nevét választotta 1987-ben, persze a borítóra is az ő képét tették (hogy mit tudott a labdával, azt lásd itt ).

A Munich Air Disaster 1958 kislemezen, az Irish Blood, English Heart B oldalán jelent meg 2004-ben. A klipben a szerencsétlenség áldozatává vált játékosok láthatók. Morrissey előbb minden manchesteri nevében, többes szám első személyben énekel: „szeretjük őket, gyászoljuk őket”, majd első személyre vált: „bárcsak én is velük együtt zuhantam volna le”. Halálos fociszerelem.

Billy Bragg: God’s Footballer

Legendák bármilyen szinten születhetnek. A légi szerencsétlenség után jóformán a semmiből klasszis csapatot építő manchesteri edző, Matt Busby és tékozló fia, George Best éppolyan legenda, mint Billy Bragg dalának meg nem nevezett hőse, akit egyértelműen a wolverhamptoni Peter Knowles személyével azonosítanak. A Manchester United 1969-ben ért az európai klubfutball csúcsára. A Wolverhampton Wanderers ugyanebben a szezonban azért küzdött, hogy két másodosztályú év után visszatérve az elsőben maradhasson (amit akkor még nem Premier League-nek neveztek). Knowles, a középcsatár brillírozott a másodosztályban, s fönt is fontos gólokat szerzett, habár sérülések miatt kevesebbet. Szerepelt a 23 éven aluli angol válogatottban, de a felnőttcsapatba nem hívták meg, s nem jutott el az 1970-es mexikói világbajnokságra sem.

De akkor már nem is a labdarúgás volt az élete. A Wolves 1969-es amerikai vendégszereplésén, Kansasban megtért: a Jehova Tanúi közé állt. Egy darabig még játszott, de 1970-ben, 25 éves korában visszavonult a hivatásos labdarúgástól. Klubja sokáig reménykedett, hátha visszatér a Molineux Stadionba, szerződését egészen 1982-ig érvényben tartották. Mindhiába.

„A Molineux kórusa fölött / Isten futballistája áll a küszöbön / Jó hírt hoz az eljövendő Királyságról / Tömegek éneklik a Rock of Agest / Gólok termelik a heti bért / De ha sportlapok dicsőítenek / Az csak hamis bálványimádás / Ami őt nem kísérti meg (…) Pályája hamarosan véget ér / S a szombat délutáni rituálén / Tétova búcsút vesz tőle, aki tudja: a sporton túl ott a spirituális” – énekelte 1991-ben Billy Bragg, aki hajdan azzal csapott elektromos gitárjába, hogy ő lesz az egyszemélyes Clash, de legkarcosabb és legharcosabb számaiban is mindig érződött, mekkora szíve van. A God’s Footballer akusztikus gitár és vonósok kíséretében tanít empátiára.

(Don’t Try This At Home című albumán a God’s Footballer mellett van egy másik focisszám is: a Moving the Goalposts témája, ha jól értem, a szerelem.)

Rod Stewart: Ole Ola

1978-ban Argentína rendezte a világbajnokságot. A magyar vb-szereplések sorában máig emlékezetesen vitézkedtünk a házigazdák ellen (2:1 lett úgy, hogy Törőcsiket és Nyilasit kiállították). Kiestünk a csoportkörben, Argentína pedig története során először világbajnok lett.

Skóciát a legnépszerűbb skót rocksztár küldte hadba. Az Ole Ola ritmusa kissé félrecsúszott (inkább brazilos, mint argentinos), de sebaj, így is éppoly eleven, mint amilyen mámoros elfogultsággal latolgatja az esélyeket és sorolja a skót csapat ászait Rod Stewart, mire a refrénben eljut a tökéletesen irreális, épp ezért szeretnivaló jóslatig, miszerint ők fogják hazahozni a kupát. Ez a cél, mi más lehetne. Brazíliának ezúttal aligha jön be, Hollandia Cruyff nélkül már nem a régi, a németek ugyan veszélyesek, és az olaszok is jók, de hát mégiscsak egyetlenegy csapat van, amelyik nyerhet. Skócia, naná. Hiszen az övék Dalglish, Buchan, Macari, Archie Gemmill, Johnstone, McQueen, Joe Jordan, Donachie, Rioch, Don Masson, Andy Gray és Asa Hartford…

És mire jutott ez a „halálos” gárda? Kikaptak Perutól, döntetlent játszottak Iránnal (1:1), viszont megverték Hollandiát (3:2), és kiestek – igaz, csak rosszabb gólkülönbséggel szorultak a hollandok mögé, akik végül a döntőig meneteltek. De inni így is volt mire, mindig van.

Mano Negra: Santa Maradona

Maradona 1977-ben, 17 évesen mutatkozott be a válogatottban (5:1-re vertek minket Buenos Airesben), de az 1978-as vb-keretbe még nem fért be. 1982-ben, Spanyolországban már Argentína összes meccsén szerepelt (nekünk két gólt lőtt). 1986-ban kapitányként vezette diadalra csapatát. Keze, amellyel átvette a trófeát, ekkor vált lábához foghatóan legendássá. Pályafutása legemlékezetesebb meccsén, az Anglia elleni negyeddöntőn úgy „fejelt” gólt, hogy valójában kézzel ütötte hálóba a labdát. Az angolok hiába reklamáltak, a bíró megadta. Percekkel később zseniálisan szlalomozott végig a pályán, s a fél angol csapatot földre ültetve rúgta be a győzelmet érő második gólt.

Utána ravaszul többértelmű nyilatkozatot tett, miszerint „Isten keze” is segítette.

Az angolok felháborodását két Sex Pistols-hangzású számba foglalta a The Business: Handball, Maradona. A futballhuligán-szubkultúrát képviselő zenekar csaló törpének és szarnak nevezte Maradonát, csúfolódott szőrös lábán és kerek fején, Argentínát pedig lepattant kis országnak titulálta – csak az vigasztalta őket, hogy a Falkland-háborút megnyerték 1982-ben. A drukkerkórusokkal teli Hardcore Hooligan albumon Maradona gyalázása mellett Gareth Southgate-et is anyázták, aki az 1996-os Európa-bajnokságon tizenegyest hagyott ki a németek ellen, viszont mennybe menesztették az 1966-os világbajnok angol csapat kapitányát (Viva Bobby Moore, az Equals 1969-es Viva Bobby Joe-jának átirata) és a 2002-es vb-selejtező háromgólos főhősét, Michael Owent (England 5 – Germany 1).

Amennyire begyében volt az angoloknak Maradona, annyira megőrültek érte mások. Nemcsak a nápolyiak, akiket éveken át elkápráztatott, hanem a franciák is. Ráadásul épp abban az évben, amikor az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságról hazaküldték tiltott szer használata miatt: a Mano Negra Casa Babylon című 1994-es albumán hallható Santa Maradona refrénjében az énekes az isteni Diegót kéri, hogy imádkozzon érte (miközben inkább a focista szorult volna külső segítségre).

A klip félelmetes hangulatot áraszt. Manu Chao, merthogy ő volt a Mano Negra énekese, igazi ultraként mintha fel akarná gyújtani a stadiont. Pedig csak a fociért lángol.

Pepe Kalle: Roger Milla

Akárcsak Maradona, Roger Milla is 1982-ben debütált a világbajnokságon, Kamerun akkor jutott ki először. 1984-ben megnyerték az Afrikai Nemzetek Kupáját. 1990-ben, az olaszországi vébén egy csoportba kerültek Argentínával. Kamerun 1:0-ra győzött (a klipben 5.24-nél Maradona pöröl a bíróval). Ezután következtek Roger Milla legfényesebb napjai. 38 éves volt, már három éve búcsút intett a válogatottnak, de az államfő külön kérésére visszatért. Az ő góljaival verték 2:1-re Romániát, s a szovjetek elleni 0:4 ellenére a csoport élén végeztek. Az egyenes kieséses szakaszban hosszabbításban ejtették ki Kolumbiát, itt is mindkét gól az övé volt. A klipben számos kameraállásból látszik a legemlékezetesebb, amikor a 16-oson kívül szép szabályosan elveszi a labdát a könnyelműen cselezgető kolumbiai kapustól, Higuitától, s az üres hálóba gurít. Utána jöhet az emblematikus tánc a szögletzászlónál.

Kamerun belopta magát a világ szívébe. A legjobb nyolc közé jutottak, afrikai csapatnak ez addig soha nem sikerült (itt az angolok állították meg őket: 3:2). Millát addig is szerették, de ezután valóságos hős lett. Nem véletlenül írta róla ezt a számot Pepe Kalle. A vidáman pattogó kongói soukous egyik legnagyobb sztárja a Roger Millával indította és zárta 1992-es albumát. A címe (Larger Than Life) utalhatott az énekes 130 kilós termetére és a focista kultikus státuszára is. Legvalószínűbb, hogy mindkettőre.

Roger Milla 1994-ben is szerepelt a világbajnokságon, Oroszországnak lőtt góljával saját korábbi rekordját megdöntve 42 évre vitte fel a vébék legidősebb góllövőjének életkorát. Pepe Kalle 1998-ban, 47 évesen hunyt el, szívrohamban. Ebben a dalban együtt rumbáznak a halhatatlanság felé.

Dizzee Rascal: Shout for England

Anglia 2010-ben (is) reménykedett, a dél-afrikai vébén azonban nagyon leszerepelt. Két döntetlen (Egyesült Államok 1:1, Algéria 0:0) és egy győzelem (Szlovénia 1:0) után ugyan továbbjutottak csoportjukból, majd jött az egyenes kiesés: Németország lazán hazaküldte őket (4:1).

Pedig a lelkesítő zene hiányára nem panaszkodhattak. Dizzee Rascal, a rapper, és James Corden, a színész hazafias focihimnusszá turbózta fel a Tears For Fears 1985-ös slágerét (a Shout eredeti klipjét lásd itt). Megtartották a refrént, előtte és utána pedig Dizzee igazi drukkerként nyomta: „Tegyétek félre az egótokat / Elég a hencegésből, hogy mi volt több, mint 40 éve / Győzelmet akarunk, méghozzá gyorsan (…) Épp itt az ideje / Meg akarom élni, hogy végre megnyeritek.” Kalapot emelt az 1966-os hősök, a védő Bobby Moore és a góllövő Geoff Hurst előtt, aztán folytatta a maiakkal: „Gatyát felkötni, legyünk erősek / Csapatmunka kell, nem csodavárás / Az kell, hogy Rooney csúcsformában legyen / Aaron Lennon száguldjon a szélen / Nem babona és szerencse dolga ez / Rio Ferdinanddal senki se…” – itt lenyeltek egy csúnya szót, nehogy a rádiók emiatt ne játsszák. A csapat nem hivatalos dala szépen fel is jutott a lista tetejére – az Olaszországból szerződtetett edző, Fabio Capello csapatának erre esélye sem volt a pályán.

Shakira: Waka Waka (This Time for Africa)

Dizzee Rascal 2010-ben szerepelt Shakira egyik számában is (Loca), de a kolumbiai énekesnőnek nem ez volt a legnagyobb sikere abban az évben. Hanem a Waka Waka, a Dél-Afrikában rendezett világbajnokság hivatalos dala. A nyitó- és a záróünnepségen egyaránt előadta. Ez lett minden idők legkelendőbb vébédala, klipjét több mint 660 millióan látták a YouTube-on.

Akárcsak a Shout, ez is azt mutatja, mekkorát lehet dobni egy régi számon, ha ügyes kézzel nyúlnak hozzá. Shakira egy dél-afrikai együttes, a Freshlyground közreműködésével újította fel a kameruni Golden Sounds 1986-os slágerét, a Zangalewát, amelyre különféle egyenruhás alakzatok szoktak masírozni. Az Afrikát ünneplő Shakira is innen kezdi, harcról és frontvonalról, várakozásról és feszültségről énekel, meg hogy aki földre kerül, keljen fel – de igazából nem erre figyelünk, hanem a boldog mosolyra és a táncos lábakra, de főleg a másodpercekre felvillanó focistákra. A 2006-os vb-döntő győztes tizenegyesét lövő olasz Grossótól és a vele szembenéző Barthez kapustól kezdve régi és jelenkori klasszisok során át (Pelé, Maradona, Baggio, Zidane, Henry, Beckham, mindkét Ronaldo, Alves, Messi, Klose és mások) egészen Piquet-ig (1.10). A sport- és popkrónikák szerint a Barcelona hátvédje a klip forgatásán jött össze az énekesnővel, azóta már gyerek is van.

Shakira: La La La (Brazil 2014)

Shakira mesterhármasa: 2006 és 2010 után újabb vb-dal. A helyszínhez illeszkedve egy brazil ütőhangszeres, énekes, Carlinhos Brown kezdi, tőle veszi át a szót és a képet. Táncba és csókra hív, fő a merészség: tedd meg az első lépést. A sztárok ezúttal nem akcióban, inkább akciókészen, meztelen felsőtesttel. Kihívó nézések, szexi pasasok. Falcao (Shakira honfitársa, szegény, sérülése miatt kénytelen kihagyni a vébét), Messi, Fabregas, Neymar (ő felöltözve), persze Piquet és mások. Táncos lányok, homok, sár, focizó gyerekek, hatalmas lobogók, akrobatikus mozdulatok a labdával, szép állatok, szép emberek a földkerekség összes fajtájából, nemzeti színekkel a bőrükön – focihangulat, egy gyümölcsjoghurt-reklámkampány keretében.

Half Man Half Biscuit: All I Want for Christmas is a Dukla Praha Away Kit

Képzelj el egy rockzenekart, amely lemond egy tévészereplést, mert az egybeesik kisvárosuk negyedosztályú klubjának a meccsével, és még úgy sem vállalják, hogy a csatorna felajánlja: ha végeztek a stúdióban, helikopterrel odaviszik őket. Szürreális? Eléggé – de még inkább: nagyon angolos. A tévé: Channel 4. A város: Birkenhead. A csapat: Tranmere Rovers. A zenekar: Half Man Half Biscuit.

1980-as évek, a brit indie gitárzene hőskora. Jó kis bandák egymás sarkában, egyikük a Half Man Half Biscuit. Félig Ember Félig Keksz. Semmi mást nem kérek karácsonyra, csak a Dukla Praha idegenbeli mezét – már a címbe bele kell szeretni. 1986-ban, első kislemezük, a The Trumpton Riots B oldalára tették ezt a gyerekkorba vivő novellát.

Két játékról van benne szó. A Scalextric a villanyvasúthoz hasonló, csak nem vonatokkal: elektromos autóverseny-pálya. A Subbuteo a gombfoci angol változata: a gombokon apró focista figurák, a labda igazi gömb, gurul.

A sztori szerint az egyik srácnak volt ilyen autóverseny-pályája, s emiatt többnek képzelte magát. Suli után náluk szoktatok játszani, de a pálya összeállítása 15 milliárd évig tartott, ráadásul egy nyomorult trafó miatt nem is működött. Az anyja majomszeretettel imádta, őt küldte föl létrán a padlásra a gombfociért.

„Minden kelléke megvolt, ami egy nagy meccs atmoszférájához kell / Tömeg, kispadok, fényszórók / De mindig egy fejetlen középcsatárt sózott rám / Meg egy kar nélküli kapust, aki rá hasonlított / És még a Dukla Praha idegenbeli mezét is megkapta / Mert a nagybátyjának sportboltja volt / Öt perc után már csak tíz játékosom maradt / Mert kiállította a jobbhátvédemet, amiért az kirúgta az ő balszélsője talapzatát / Félidőben már 4:0-ra vezetett / Minden egyes gólját erősen vitatható büntetőből szerezte / Felborítottam a reflektorokat, mire a meccs félbeszakadt / A kutya ugatott, kitiltottak a házukból / A csapatom szintetikus szurkolóit pedig elvették és szemétbe dobták. / Ma a srácnak biztos állása van / Kéthetente tőle kapom meg a munkanélküli-segély csekkjét / Én meg azóta is egy rendes transzformátort keresek…”

Az All I Want… nem kapott helyet a HMHB 1985-ös első nagylemezén (Back in the DHSS), csak annak 2003-as új kiadásán. Érdemes utánajárni. Aki pedig arra kíváncsi, milyen a gombfoci angol módra, nézze meg a 2013-as Subbuteo-világbajnokság döntőjét Horvátország és Franciaország között.

Half Man Half Biscuit: The Referee’s Alphabet

A Half Man Half Biscuit nemcsak a cseh labdarúgást tüntette ki figyelmével, hanem a magyart is: I Was a Teenage Armchair Honvéd Fan. Tizenéves puhapöcsű Honvéd-drukkernek fordítja a szakirodalom (Stephen Foster: Listák könyve – Futball). Nem árt tudni róla, de nem annyira jó, mint a játékvezető hitvallását ábécébe rendező The Referee’s Alphabet:

„A: az autoritásom, amit sok játékos láthatóan megkérdőjelez, azt képzelvén, hogy majd az ő hatására megváltoztatom a véleményem.

B: bőg, mint egy kisbaba sok edző, ha nem úgy döntök, ahogy ő szeretné.

C: a célzott kritika, amit folyamatosan kapok a pálya széléről. Menjen vissza a technikai zónába!

D: a debilek, akik azt képzelik, hogy pont az ő csapatuk ellen szőttünk összeesküvést.

E: az embertelen, hátborzongató csend, amely a pálya körül visszhangzik, miután lapot adtam a hazai csapat játékosának, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy megérdemelte.

F: a cirkusz, amivé fajulna a legtöbb meccs, ha mi nem volnánk ott

G: a grimasz a heti 90 ezer fontot kereső játékos arcán, aki szerint neki járna a bedobás.

H: mint henc, kezezés, amelynek szándékosnak kell lennie, de nagyon ritkán az. Bárcsak többet tanulmányoznák az emberek a szabályokat.

I: ilyen ártatlan szemekkel csak egy őzike képes nézni, mint sok hátvéd, miután elkaszált egy cselező szélsőt.

J: jiu-jitsu, aminek a fogásait egy sötét sikátorban szívesen bemutatnám pár idiótán.

K: a klubcímer csókolgatása a mezen. Mennyire nevetségesen mutat ez hat hónappal később, amikor már egy másik klubban játszik.

L: leolvasni az ajkakról, amit nem hallok a zajban. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy meglásd, milyen ocsmányak egyes emberek.

M: a melléfogások, a hibák, amelyeket néha elkövetünk. Persze némi vita is része a játék vonzerejének.

N: a nagyokos, aki a karácsony másnapján vívott meccs alatt megkérdi, mit kaptam karácsonyra a sípon kívül. Hát egy szép délutánt a feleségeddel, haver.

O: ott vagy lesen. Sok csatár azt mondja, képtelenség, ő nem lehetett lesen.

P: a presszió, ami nem rajtam van, ha tizenegyesrúgások döntenek. Nagy dráma.

Q: a csöndes szó, amivel néha meg kell nyugtatnom a legszenvedélyesebb játékosokat.

R: rohanni hátrafelé. Nagy ügyességet igényel, amit a szakértők soha nem ismernek el.

S: a sugalmazás, hogy valamilyen színű lapot fel kellett volna mutatnom a játékosnak, aki épp szabadrúgást kapott. Bocsánat, összekevertem. Kezdjük elölről. Szóval az S a sugalmazás annak a játékosnak a részéről, akinek szabadrúgást ítéltem, hogy az ellenfelének fel kellene mutatnom a lapot. Na, ilyenkor ő van igazán lapveszélyben reklamálás miatt.

T: taszigálja egymást 21 férfi. Elég kellemetlen látvány.

U: úgy szeretnék néha inkább krikettbíró lenni. A krikettszurkolók sohasem üvöltik, hogy ki az a kalapos rohadék.

V: a vitriolos gyalázkodás, a vendetta, a verbális sértések össztüze. Most egyébként pár jó hang jön.

W: Walter Pidgeon, ő volt Mr. Griffiths a Hová lettél drága völgyünk?-ben. Lehet, hogy hozzá hasonlított a hangom ebben a dalban. „Hol a fény, amit a szemedben véltem látni” – mondja Roddy McDowallnak.

X: az X azt a szarkasztikus csókot képviseli, amelyet a homlokomra nyomott a kreol bőrű portugál középhátvéd, akit épp most állítottam ki.

Y: ez Yate, ilyen városokból származnak a játékvezetők.

És a Z.

Nos, a Z lehet Zidane, Zico, Zola, Zubizaretta, Zoff, akár Zondervan is. De valójában az a zavarba ejtő elkötelezettség, amellyel a munkánkat végezzük. Ha nem szeretnénk szívvel-lélekkel ezt a játékot, nem volnánk bírók. És hát bírók nélkül, ugye – zéró.

Lásd még Zatopek, Zeusz.

És Zeal Monachorum.

Van ott egy lakókocsim. Természetesen állandóra leparkolva.

Muris lenne, ha pisztolyt adnának a bíróknak.”

LEGKÖZELEBBI HELYSZÍNÜNK: BRAZÍLIA

Neked ajánljuk