Az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatai alapján megálla-pítható: 2006-ban azon 277 egyéni vagy társas vállalkozásból, melyben képviselők valamilyen formában szerepet vállaltak, csak 73-ból származott adóköteles jövedelmük. A vállalkozások háromnegyed része tehát - hivatalosan - nem hozott adóköteles pénzt a képviselőknek: egészen pontosan a bt.-k 99, a kft.-k 79, az rt.-k 43 százaléka. A piacon is érdekelt 223 képviselő tavaly öszszesen 512,4 millió adóköteles forintot keresett. Mivel a három legtöbbet kereső üzletember-képviselőnek - a szocialista Kapolyi László és Gyurcsány Ferenc, illetve a fideszes Nagy Sándor - összesen több mint 345,5 milliót fialtak vállalkozásaik (összesen 9 érdekeltségükkel), akkor azt látjuk, hogy a többieknek mindössze 166,7 millió forint adóköteles jövedelmük származott 2006-ban vállalkozásokban végzett munka után.
Az önkormányzatokban is szerepet vállaló 185 parlamenti képviselő 2006-ban bruttó 761,2 millió forintot vihetett haza.
Renonsz
Az Országgyűlésben tavaly nyolcvannégyen voltak - Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető vagyonnyilatkozatából kölcsönzött szóval - "főhivatású képviselők". Hozzájuk jön még hét kormánytag-képviselő, így tehát összesen tavaly 91-en éltek csak az országos politikából: nem vállalkoztak és nem tulajdonoltak céget, nem vállaltak önkormányzati funkciót, nem adtak bérbe lakást, nem adtak pénzért tanácsot, nem tanítottak egyetemen, nem gyógyítottak, nem végeztek tudományos vagy művészeti tevékenységet, nem mezőgazdálkodtak, nem kereskedtek és nem szolgáltattak.
A többiek helyettük is állták a sarat a magán- és közszférában. Öszszesen 71 betéti társasága volt például 66 képviselőnek; ezekből viszont csupán hat cégből származott adóköteles jövedelem, összesen alig 13 millió forint - azaz cégenként és havonta 15 ezer. Kft.-t 85-en birtokoltak és/vagy ügyvezettek 2006-ban, tízen felügyelőbizottságokban tevékenykedtek. Összesen 138 cégből harmincról tudjuk, hogy az év során adóköteles jövedelmet termelt, együttesen nem egészen 60 milliót (cégenként és havonta kevesebb mint 36 000 forintot), tulajdonosként és ügyvezetőként azonban még borúsabb a kép: kevesebb mint 40 millió forintból voltak kötelesek adózni (ez cégenként és havonta 26000 forintot jelentett). Összesen 28 részvénytársaságban 23 képviselő vállalt szerepet, köztük akadnak alkalmazottak, felügyelőbizottsági tagok és elnökök, társasági elnökök, vezérigazgatók és tulajdonosok. Tizenhat cégből jutottak adóköteles jövedelemhez tavaly, összesen 358,6 millió forinthoz. Ketten a legjobban keresők közül, Kapolyi László (241,5 millió forint) és Gyurcsány Ferenc (84,1 millió forint), szintén részvénytársaságuk után könyvelhették el ezt a fajta jövedelmüket.
A képviselők egy része munkálkodott tavaly szövetkezetekben is (14 cégből mindössze kettőből származott adóköteles jövedelmük), és akad közöttük majd egy tucat egyéni vállalkozó (öten realizáltak nyereséget 2006-ban). Egyikük, a már említett Nagy Sándor fideszes képviselő 20 millió forint adóköteles jövedelmével a jövedelmi toplista harmadik helyén található. Tíz aktív ügyvédről tudunk az Országgyűlésben (az ő működési formájuk speciális, lehet egyéni vagy társas), összesen csaknem 42,3 millió forint adóköteles jövedelemhez jutottak vagyonnyilatkozataik szerint.
A vagyonnyilatkozat nehéz műfaj: muszáj tényként elfogadni, ami benne áll, hiszen országgyűlési képviselők írták és aláírták, másrészt az Országgyűlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának pecsétje is látható rajtuk. Így csak a véletlennek tudhatjuk be, hogy a parlamentben is ténykedő mezőgazdasági őstermelők közül hárman fillérre ugyanannyi, 600 ezer forint után adóztak tavaly. Fatális, de éppen ennyi volt 2006-ban a mezőgazdasági őstermelők adómentességi jövedelemhatára, azaz - ha jól értelmezzük a törvényt - ezt be sem kellett volna vallaniuk. Ha viszont a jövedelemhatár felett kerestek 600 ezret (így tehát összesen 1,2 milliót), a törvény szerint a teljes összeg után kötelesek lettek volna adózni. Vagyis éppen 600 ezer semmiképpen nem lehetett az adóköteles jövedelmük 2006-ban.
Ugyanígy nehezen érthető, miért vállalkozik egy honatya arra - vagyonnyilatkozatából erre is következtethetünk -, hogy ellenszolgáltatás nélkül ügyvezessen, vezérigazgasson vállalatot, amelyben nincs érdekeltsége. Lengyel Zoltán egykori fideszes, ma független képviselő például így tett tavaly egy részvénytársaság és egy kft. esetében, emellett tulajdonosa egy bt.-nek és egy szövetkezetnek is, ám egyik érdekeltségéből sem jutott adóköteles jövedelemhez. Szintén felfoghatatlan, hogy Járvás István fideszes honatya, jászapáti önkormányzati képviselő, két szövetkezet elnöke és tulajdonosa, egy részvénytársaság részvényese abba a rubrikába, melyben számot kell adniuk a képviselőknek a cégeiknek jutott állami vagy uniós támogatásokról, hogyan írhatta, hogy a részben tulajdonában álló vállalatról e kérdésben "nem nyilatkozik".
A bt.-k, kft.-k világát ismerve azonban korántsem biztos, hogy képviselőink annyira rosszul jártak tavaly, mint a vagyonnyilatkozataik mutatják. Jó könyvelő és döntés kérdése csupán, hogy a cégekben képződő nyereséget - mint oly sokan mások - "leköltségelik", benne hagyják a társaságban (tőkét emelnek, nem vesznek fel osztalékot), vagy továbbutalják más vállalatoknak, melyek még jobban rejtve vannak a nyilvánosság szeme elől. Szinte bármit megtehetnek, hiszen képviselői jogviszonyuk alapján az állam fizeti utánuk a közterheket, jogilag tehát tiszták. Miért fontos ezt fölvetni? Mert elvileg - hangsúlyozzuk: elvileg - fönnáll a lehetősége a vállalkozásokon keresztüli befolyásolásnak, korrupciónak.
Például elvben az sem kizárható, hogy valaki kenőpénzből építse föl mondjuk a házát, ha a telek vagy az építendő ingatlan a cég nevén van. Amikor egy vállalat házat épít: beruház. Bármilyen forrás érkezik a cégbe, nem lesz kimutatható nyeresége, adózási kötelezettsége sem a társaságnak, sem tulajdonosának, mert a bevételt ellensúlyozza a beruházás. Hasonló szituációt rótt föl az ellenzék Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is ominózus "uszodaépítése" miatt és Kóka János gazdasági miniszter háza miatt is. Igaz, a Fideszt mindkét ügyből csak annyi érintette meg, hogy a két állami vezető cége viszszaigényelheti az áfát. Ami igaz, sőt legális. Az viszont nem jutott a bíráló ellenzék eszébe, hogy a kormányfő (vagy a kormánytagok esetleges) cégei okán összeférhetetlenségi problémaként vessék fel a kérdést. Pedig ez, még ha a törvény betűje szerint minden rendben van is, sokkal egyértelműbben vetné föl az alapproblémát, hogy ti. a politikus döntse el: vállalkozik vagy politizál. Tudjuk persze: ebben az esetben nem csak a kormánypárti képviselőknek kellene elgondolkodniuk eme összeférhetőség problematikus voltán.
Kontra parti
Mindezek alapján féligazságnak minősíthető, hogy Gyurcsány Ferenc a polgármesteri és országgyűlési képviselői pozíciók összeférhetetlenségét jelölte meg a közélet tisztasága zálogaként. Pedig a kormányfő vállalkozói ismeretei kiterjedtek, így nyilván tudta, hogy az országgyűlési képviselők nemkívánatos befolyásolását ma nem törvény akadályozza, hanem a képviselők tisztessége - ami, mint az néhányszor igazolódott már, nem elég.
Mint arra korábban többször is utaltunk már, Orbán Viktor arról beszélt Zuschlag János egykori szocialista országgyűlési képviselő előzetes letartóztatása után, hogy az "uniós pénzeket szervezetten ellopják". Az ellenzéki pártelnök "felülről szervezett" lopást emleget azóta is, ha teheti. Furcsa, hogy eddig egyetlen kormánypárti képviselő sem tartotta fontosnak, hogy jelezze: a képviselők jelentős hányada - ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt - hivatalból tud a pénz egy részének hollétéről. Tavaly a parlament majdnem fele, 185 képviselő volt érdekelt vagyonnyilatkozata szerint önkormányzatokban vagy polgármesterként, közgyűlési elnökként vagy tagként, képviselőtestületi tagként. 2006-os vagyonnyilatkozata alapján majdnem két tucat honatya egyszerre két önkormányzatban is ténykedik: a budapesti kerületi polgármesterek, képviselők egy része a fővárosi közgyűlésben, a vidéki polgármesterek, városi képviselők egy része pedig a megyei önkormányzatban is helyet foglal. (A vagyonnyilatkozatokkal az önkormányzati pozíciót betöltő honatyáknál is vigyáznunk kell. Mindössze két-három esetben hagytak például nyomot a dokumentumokon a tavalyi parlamenti és önkormányzati választások, ami azt jelenti, hogy szinte senki pozíciója és fizetése nem változott tavaly, ami nyilvánvalóan nem igaz. Az országos politikában is van arra példa, hogy a képviselők "lazán" kezelik az aláírásukkal ellátott okiratokat. Ha elővigyázatlanul olvasgatjuk a képviselők kézírását, azt hihetjük, hogy tavaly két honvédelmi miniszter volt hivatalban egy időben Magyarországon. Egyikük, Juhász Ferenc június elejéig, másikuk, Szekeres Imre egész évben.)
Ez az év az uniós források tekintetében különösen fontos: az NFT II. (Új Magyarország) Fejlesztési Terv idén év elején indult, azaz kifizetés még nem is nagyon volt, uniós pénzt "ellopni" tehát nemigen volt mód. Az NFT I. viszont tavaly zárult, idén és jövőre már csak a projektek kivitelezése és az utófinanszírozás van hátra. A képviselők részvételével vagy irányításával működő 17 megyei önkormányzat, 14 kerület, a fővárosi közgyűlés, kisebb és nagyobb városok, nagyközségek, összesen több mint 130 önkormányzat együttesen majdnem 400 alkalommal nyert pályázatokat az NFT I.-ből. A projektek összértéke az uniós forrásokat számon tartó elektronikus monitoring információs rendszer adatai szerint meghaladja a 68,5 milliárd forintot.
E számok csak szerény becslések lehetnek, hiszen az önkormányzatok szervezetei (iskolák, kórházak, cégek) maguk is pályázhattak, és az önkormányzatoknak is van lehetőségük összefogni, térségi fejlesztő vagy például vízközműtársulásokat létrehozni -és kistérségi összefogás keretében forrásért küzdeni. Másrészt a pályázati pénzelosztás az uniós pénzekhez jutásnak csak az egyik lehetséges változata. A képviselők a kiemelt projekteknél is érvényesíthetik térségük érdekeit - például a regionális fejlesztési tanácsokban -, és tudhatnak a pénzek elosztásának eredményéről.
Mindez annyit tesz, hogy azon uniós forráshányad, amelyről az országgyűlési képviselők majdnem felének közvetlenül tudomása volt/van, az általunk jelzettnél akár nagyságrendekkel is nagyobb lehet. Hallgatásuk legalábbis furcsa, hiszen Orbán Viktor szavait a "felülről szervezett maffiapolitikáról" akár pártállástól függetlenül magukra is vehették volna.
Amióta tehát Zuschlag Jánost vezetőszáron visszavezették a nagypolitikába, furcsa játszma részesei vagyunk, melyben egyre kevésbé tudható, ki keveri a kártyát. A pártfinanszírozási botrányra válaszul az ellenzék vezére megoldás helyett blöffölt, és kijelentette, hogy mindent visz: durchmars. A kormányfő ugyancsak blöffölt, és úgy tűnik, azzal kíván nyerni, hogy minden fronton veszít: betli. A képviselők mindkét esetben passzoltak, pedig a jó lapok a kezükben vannak, és tudják azt is, hogy a "filkó" a talonban van, és még jó ideig ott is marad, akármi lesz is a nyomozás végeredménye. Bárkinek alkalma lenne felvenni az asztalról a kártyát, és nyílt lapokkal játszani, mielőtt késő lesz. Hiszen minden körrel, a dolog természetéből fakadóan, egyre nő a tét.
