Nagyon izgalmas kérdés, hogyan zajlanak az üzleti, pontosabban „üzleti” döntések a NER legfelső szintjén. Mi alapján választanak ki egy-egy vállalatcsoportot, hogy az kellene, miért pont akkor, miért pont annyiért, miért pont azt? Vajon ez csak harácsolás, vagy van mögötte számítás, tartalom? Miért kellett Mészáros Lőrincnek tojásüzem? Mert a tyúkok akkor is tojnak, ha más a tulajdonos, nekem tojik, nekem fial? És azért nem kell neki kazánajtóöntő műhely, mert ahhoz érteni kell, és csak exportra lehet termelni, vagyis nincs állami megrendelés? És azért nem kell még egy élelmiszer-kiskereskedelmi lánc, mert logisztikai ellátási lánc nélkül nem muzsikál jól az se, ami megvan?
Nem tudjuk. Egyet tudunk. Vagyis kettőt. Hogy miért vesz a NER bababoltot és bankot. Ezek történtek a héten ugyanis. Az Odu bababoltot Orbán Ráheltől megvásárolja a BDPST csoport, és a bolt le is költözik az ötödik kerültbe a Dorothea komplexum kínálatát erősítendő. A Matolcsy-kör pedig szépen kirostálódott az MBH Bank tulajdonosi hálózatából, és teljes egészében Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe került. Szóval azt is mondhatjuk, családban van mindkettő. De mit mond nekünk ez a két ügylet?
Luxusodu
Az Odu egy nagyjából senki által nem látogatott bolt volt egy nagyjából senki által nem látogatott plázában. A Hegyvidék bevásárlóközpont ideális azoknak, akik nem szeretnek emberekkel találkozni vásárlás közben, és nem annyira ideális azoknak, akik szeretnének itt eladni ezt-azt. Van itt kisállatellátó bolt, ami azért hozhat forgalmat, mert Budán alig van ilyen egység, van Culinaris, valami fancy hentes, könyvesbolt, ékszerüzlet, ahol még embert nem láttam soha, és egymást kábé félévente váltó bérlők, akik azt gondolják, nekik biztos összejön. Meg egy Mister Minit, de az mindenhol megél.
Itt működött az Odu az első emeleten, viszonylag nagy területen, luxus cuccokkal, olyan plüssökkel meg ruhácskákkal tízezrekért, amiket a gyerek három hét alatt le fog hányni, önteni, a foltot soha ki nem mosod, ha meg megúszod mindezt, akkor két hónap alatt kinövi. A babakocsit meg a kiságyat nem, de azoknak az árát nem mertem megnézni. Értem, hogy a gazdagok is szülnek, nekik meg kijár a luxus takonykendő és szoptatós párna, de én valahogy úgy gondoltam, hogy talán mégsincs ennyi milliárdos anyuka a környéken. Nem tévedtem. Az Odu a mérlegbeszámolója szerint rövid működése alatt 260 millió forint mínuszt szedett össze.
Eddig a tények, innen spekulálok. Talán Orbán Ráhel ideges lett, sőt, kicsit el is unta, bele is fáradt abba, hogy hiába küszködik, nem jönnek a számok, két barátnőjét leszámítva nem járnak ide vásárolni a budai anyák, pedig ő mindent megtett. Egyébként is a sok libsi szemét ezen röhög, hogy még egy babakocsit se tud eladni. Idegtépő. Miközben ott a sok munka a turisztikai bazgerájjal, előadást kell tartani, amin szintén röhögnek, de próbáljanak meg ezek a röhögők összeszedettek lenni, ha ennyi a feladat, miközben ott vannak a gyerekek, háztartás, apukához is el kell nézni néha.
Egy jó férj pedig segít. Nem baj, drágám, hagyd az a Hegyvidéket, ott is már csak bugrisok vannak, narancsos újságírók vesznek ott kutyakaját, ezért tart itt ez az ország. Vigyük le a boltot oda, ahova való, a csupa nagybetűs városba, a Marriott aulájában lepakolunk pár prosit, meg még itt-ott, nem lesz baj, ha meg úgy se pörög fel az üzlet, az se gond, cégen belül szépen elköltségeljük, beszállít majd a bolt, mert kell ám baba-mama sarok egy valamire való szállodába, na látod, édesem, minden rendben lesz. Ha meg mégsem, akkor se látják már a könyvelést, nem fog röhögni rajtad senki, ígérem.
Én is szeretnék csak egy fele ennyire drága jó embert, aki támogatja a vállalkozásom, komolyan.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
